Az ember okosabb a majomnál, de csak látszólag. Ahhoz van esze, hogy ravasz módon elvegye, ami a másé, de ahhoz nincs, hogy működtessen egy olyan világot, amely verekedés, csalás és háború nélkül fenn tudná tartani magát. A Föld olyan katasztrófák felé halad, amelyeket külön-külön meg lehetne előzni – ha mindenki összefog. De ha mindenki összefog, egy állampolgár, egy vezető, egy ország már nem oszt és nem szoroz. Így hát mindenki igyekszik kimaradni ebből az univerzális összefogásból. Időről időre valaki felhívja a figyelmet a veszélyre, de a többiek azonnal lehurrogják. Azok pedig, akiknek ez a helyzet átmenetileg kedvező (azaz kedvezőnek látszik, de nem igazán az), abban érdekeltek, hogy minden maradjon a régiben. A többségnek ez nem jó, de a vezetők által üzemeltetett véleménybefolyásoló ipar azokat is meggyőzi, hogy így is jó – vagy ha valaki rádöbben, hogy neki tényleg nem jó, akkor a többség arra is ráerőlteti az akaratát.
Az egyes államok szuverenitásának jelszava csak katasztrófához vezet.
Gondoljunk bele: a Föld oxigén-háztartásának fontos elemét képezik a brazíliai
esőerdők. Helyes-e, ha a mindenkori brazil elnökre (vagy az általa dominált
lakosságra) bízzuk az esőerdők kivágásának átmenetileg vonzó, pénzügyileg
esetleg teljesen helyesnek tűnő tervét? A nemzeti szuverenitás eszméjének nincs
helye egy olyan világban, amelyben minden rész összefügg minden más résszel. A
fejlett országok által okozott környezetszennyezés sem lesz kisebb attól, hogy
a szemetet a fejlődő országokba szállítják.
A biológiai katasztrófa a szemünk előtt bontakozik ki, a halak
milliói pusztulnak a műanyag zacskók törmelékei miatt, és ha a kifogott
halakban már van ilyen mikroszkopikus törmelék, az élelmiszeripar révén mi is
megesszük, bár nem tudunk róla. Eközben óriási tüzek perzselik fel a az erdőt
és a termőföldet, a levegőben egyre több a mérgező anyag, és még a legelső,
nevadai kísérleti atomrobbantás radioaktív szennyeződése is kimutatható a
légkörben, az azóta történt több ezernyi légköri nukleáris kísérleti robbantás
hatásairól nem is beszélve. Létrejött ugyan az atomcsend-egyezmény, de nem
minden ország csatlakozott hozzá, és olyan országok, mint Észak-Korea vagy Irán
ma is intenzíven dolgoznak a saját atomfegyvereik fejlesztésén.
A klíma további melegedése azzal fenyeget, hogy az úgynevezett
permafroszt (az örök hó és jég birodalma) is melegszik, olvad a jégtakaró,
alatta óriási mennyiségű metángáz lapul, amelynek kiszabadulása nagyon gyorsan
fogja tönkre tenni a ma még úgy-ahogy meglévő ózonpajzsot. Ez a katasztrófa
legközelebbről a sarki övezet nagy részén elterülő Oroszországot érinti. És mit
tesz az orosz kormány? Hódító háborúkat folytat a szomszédjai ellen, és fokozza
a hadiipar kapacitását. Új, az eddigieknél még borzalmasabb háború készül,
amiben az emberi faj minden eddig elért vívmánya elpusztulhat.
És nem csak a fegyverekről és a háborúkról van szó. A számítógép
életünk minden részében nélkülözhetetlenné vált, az Interneten keresztül
levelezünk, beszélgetünk, nézünk filmeket, sőt, mind több igazgatási és egyéb
művelet is a virtuális adatbázisok, a “felhők” révén bonyolódik. És ez a
nemzetközi adatkezelési rendszer az egyik pillanatról a másikra megbénulhat. Az
Interneten veszélyes számítógépes vírusok terjednek, ezek ellen vírusvédő
szoftverekkel védekezünk, és ha valamelyik ilyen szoftverbe hiba csúszik, akkor
a tervezett adatvédelem helyett összeomlás lesz. 2024 júliusában a Microsoft
által használt egyik vírusölő szoftverbe hiba csúszott, aminek következtében
sok légitársaság leállt, kórházak világszerte nem tudtak gyógyítani, bankok nem
tudtak pénzt kezelni. Ígérik, hogy a hibát kijavítják, de ez heteket vesz
igénybe, és lehet olyan adat is, amit már nem tudnak helyreállítani. És mindezt
egyetlen ember tévedése okozta!
Mi van, ha egy ilyen frissítési hiba miatt véletlenül beindul egy atomrakéta?
Ez a veszély önmagában is óriási. Igaz, hogy a rakéták kilövését egy sor
biztonsági elem szabályozza (és például egy megbolondult Trump, Putyin vagy Kin
Dzsong Un kilövési parancsának is át kell mennie egy sor jóváhagyáson), de
egyrészt az ellenőrző személyek is lehetnek agyatlan bábok (ne feledjük, hogy
egy őrült választotta ki őket), másrészt minden kilövés utolsó mozzanata, hogy
a rendszerben egy bájt 0-ról 1-re vált, ez pedig spontán módon is megtörténhet,
hiszen ezek a rakéták sincsenek védve a mindenen áthatoló kozmikus sugaraktól.
A modern világunk elválaszthatatlan része, hogy sok ezer műhold
segít bennünket a kommunikációban, az időjárás előrejelzésében, a tévéműsorok
közvetítésében, és ha két műhold összeütközik, az ütközéskor keletkezett
törmelék az összes többire is veszélyes lesz. Ennek katonai jelentősége is van.
Nem véletlen, hogy az oroszok már kipróbálták az idegen műholdak
megsemmisítésének technikáját. Egyelőre csak a saját műholdjukat rongálták meg,
de annak a törmelékei is szétrepültek a világűrben. Mi lesz, ha megkezdődik az
űrháború? A katonák hajlamosak arra, hogy csak arra koncentráljanak, hogy ők
mit pusztítanak el, de arra már nem terjed ki a figyelmük, hogy a
következmények rájuk is visszaütnek.
A káosz korában létezünk, és a káoszt mi hoztuk létre, amiatt,
hogy nem vagyunk képesek minden távoli, jövőbeli kockázat felismerésére és
kezelésére. A Mesterséges Intelligencia elvileg kiutat jelenthetne, de ez
megtévesztő. Az ilyen rendszerek ugyanazokat az adatokat és dokumentumokat
dolgozzák fel, mint amelyeket mi hoztunk létre, és bár a teljesítményük
sebességben jóval meghaladja a mi teljesítményeinket, nem lehetnek okosabbak
azoknál, akik a felhasznált szövegeket és adatbázisokat létrehozták. Még arra
sem lennének képesek, hogy felfogják a mi pusztulásunkat. Ha kihalna az
emberiség, legfeljebb csak egy óriási létszámcsökkenést regisztrálnának.
Én könyvtáros voltam, és abban bízom, hogy a világ legnagyobb
könyvtáraiban akkor is megmarad a nyomtatott könyvek többsége, ha az
elektronikus elérésük már megszűnt. De milyen lehetőségünk van arra, hogy az
elromlott, működésképtelen elektronikus eszközeink helyett elővegyük az
évezredekkel vagy évszázadokkal ezelőtt használt eszközeinket, a kocsikereket,
a postai szolgáltatást, a hagyományos diagnosztikai eljárásokat? Ha nem sikerül
visszatérni egy régebbi korba, akkor egy csapásra butábbak leszünk, mint a
majmok.
(Az Élet és Irodalomban megjelent írás, 2024. júl. 26. )
