Túszok, palesztinok, muszlimok

 

Figyelemreméltó Halász László írása az ÉS legutóbbi számában, még ha túlságosan indulatos is. A Hamász terrorakciójának kezelése valóban felvet egy sor stratégiai jellegű kérdést. Én nem a katonai és hírszerzési mulasztást emelném ki. Netanjahu visszatérése óta jelentősen jobbra tolódott és agresszívabb lett Izrael politikája, az eddiginél még több támogatást ad az úgynevezett telepesek illegális földfoglalásaihoz (ezek helyenként fegyverrel zavarták el otthonaikból a palesztinokat). A hadseregben is vita folyt a követendő útról, és ez kihatott a harci készenlétre. A Hamász régóta készült egy ilyen támadásra (maga a fesztivál csak egy jó alkalmat adott erre), és a bestiális gyilkosságok mellett fontosnak tartotta a túszok szedését is. És a túszok sorsa az, ami elsősorban megmozgatta a közvéleményt. A külföldön élő palesztinokat és szimpatizánsokat pedig szinte kizárólag az izraeli válaszcsapás áldozatai érdeklik. De hát ki a felelős a gázai civilek haláláért? Elsősorban a Hamász, amely gyakorlatilag az övezet teljhatalmú ura, és a civilek sorsát is a saját érdekei alá rendeli. A Hamásznak minden lehetősége megvan arra, hogy békét teremtsen: visszaszolgáltathatja a túszokat, és elismerheti Izrael jogát a létezésre. Ha a túszok sértetlenül haza kerülnének, az megnyithatná az utat a békés rendezés felé.  A háborúk sok civil áldozattal járnak, elég csak Sztálingrádra vagy Budapestre gondolunk. (És ki várta volna el a Vörös Hadseregtől, hogy végig gondoskodjon a Berlinben rekedt lakosság jólétéről? Amikor már kifüstölték a nácikat, akkor megjelentek a szovjet tábori konyhák, és némi orvosi ellátást is kaptak a helybeliek. Ezt majd nyilván Izrael is megteszi.)

 

A túszszedés háborús cselekmény. Bárkiből lehet túsz, aki “piacképes”. Mi lenne, ha tucatjával rabolnának el külföldi tudósítókat, diplomatákat, közéleti szereplőket? Nem, ez egy egyirányú út, a zsarolás nem válhat a politika mindennapi eszközévé. Ezt a túszok hozzátartozóinak is meg kellene érteniök. A világ közvéleménye joggal várhatja el Izraeltől a civilek megkímélését. (Mármint a hadijog alapján.) De vajon megkövetelik-e mindezt a Hamász vezetőitől is? Megfontolta-e a Hamász, hogy amikor lakóházak, közintézmények, iskolák, mecsetek és kórházak alá telepíti a maga állásait, ezzel mennyi palesztin civil életét veszélyezteti? A nyugati palesztin-barátok mégsem ellenük tüntetnek, hanem Izrael ellen, mert visszavágott.

 

                                                             (Hamász-jelenlét a Shifa Kórház közelében és alatta.)

A konfliktusnak van egy vallási dimenziója is. Bár a “kegyes Korán” ájái nem kifejezetten embertelenek, az iszlám hitben látensen benne van, hogy a világ megtisztítása a bűntől a muszlimok kötelessége. A nyugati világba bevándorolt muszlim közösségek sem tagadták meg a vallásukban gyökerező küldetéstudatot – azzal a feltételezéssel együtt, hogy a hit védelmezői eleve a mennyországba kerülnek. Innen vannak az öngyilkos merényletek. A palesztin kérdésnél tehát fontosabbnak tartom a muszlim kérdés megoldását. Színvallásra kellene kényszeríteni a nyugati világban élő muszlimokat, hogy hajlandók-e megtagadni ezt a kivételezettséggel kapcsolatos eszméjüket, amely a más vallásokkal való együtt élésük legfőbb akadálya. Sok terrorcselekmény a nyugati mecsetekből, a muszlim tanítóktól indult (Ezzel kapcsolatban ajánlom Updike Terrorist című regényét), és nem elég, hogy a helyi muszlim közösség sajnálatát fejezi ki az ártatlan áldozatok miatt, energikusan fel kellene lépniük a felsőbbrendűség és erőszak ellen. (Közbevetem, hogy az iráni atomprogramtól azért félünk annyira, mert ha atombombájuk lesz, esetleg öngyilkos háborút is kezdeményezhetnek. Miközben már van egy atomrakétákkal rendelkező iszlám állam: Pakisztán. Ha ott egy szélsőséges muszlim csoport ragadja magához a hatalmat, akkor aztán elkezdődhet a világ megtisztítása a hitetlen gyauroktól.)

Halász Lászlónak csak a végkövetkeztetésével nem értek egyet: ha egyszer létrejön a palesztin állam, akkor is tovább folytatódik majd az erőszak. Nem feltétlenül. Egy ilyen állam létrejötte a kibontakozás első lépése. (Azzal együtt, hogy  a telepeseket elzavarják a jogtalanul birtokolt palesztin földekről, valamint a szomszédos arab államok is részt vesznek a palesztin lakosság befogadásában és foglalkoztatásában.) Ha ezek után is folytatódik az erőszak és az erőszakkal való zsarolás, akkor új helyzet áll elő, amelyet az ENSZ szintjén, államközi konfliktusként kell megoldani.

(Az Élet és Irodalomnak 2023. november 8-ikán elküldött hozzászólásom szövege.)

 

Az eredeti cikk:

https://www.es.hu/cikk/2023-11-03/halasz-laszlo/megfontolasok-.html

 

Hozzászólás:

https://www.es.hu/cikk/2023-11-17/kertes-attila/tavolabb-a-gyulolettel.html

 

Gadó Gábor hasonló témájú  írása.

https://www.es.hu/cikk/2023-11-10/gado-gabor/aldozat-es-aldozat.html

 

Hozzászólás:

https://www.es.hu/cikk/2023-11-17/medgyes-mate/hala-a-hamasznak.html

 

Palesztin kérdés

Sokáig rokonszenveztem a palesztin nép ügyével. Amikor Izrael Állam létrejött, a brit domínium két nemzetisége nem fogott össze, hanem a saját javukra akarták megszerezni az egész területet. Persze mindkét közösségnek voltak indokai. Az a föld a bibliai időkben a zsidó nép lakhelye volt, amíg el nem űzték onnan, és nem kényszerítették arra, hogy más országokban próbáljanak új hazára lelni. Bennük megvolt a jó szándék, de mivel különböző tényezők miatt (mert a kereskedésen és a pénzkölcsönzésen kívül szinte semmilyen üzletág nem volt nyitva a számukra) a befogadó országokban előbb-utóbb vezető szerepre tettek szert, a legtöbb helyen utálni, gyűlölni kezdték őket. A második világháború szörnyűségei miatt felgyorsult az egy ideje élő remény, hogy talán az eredeti földjükön találhatnak végleges otthont. Ott azonban a muszlim hódítás miatt már arab törzsek laktak, akik ragaszkodtak a földjükhöz, és betolakodóknak tartották a hazájukba visszatérő zsidókat. Ha összefognak, meg tudnak egyezni. Hogy miért nem sikerült, annak több oka is van, és az egyik, hogy az elmaradottabb, reakciós arab uralkodók háborút indítottak az ENSZ által engedélyezett Izrael Állam ellen. Az agresszió agressziót szült, ez vezetett a palesztinok elüldözéséhez, a palesztin menekült táborok létrehozásához. Az elüldözött palesztinok jobban jártak volna, ha a környező országok befogadják őket, hiszen a nyelvük, kultúrájuk teljes mértékben arab volt. De nem ez történt. A menekült táborok fenn maradtak, mintegy az elüldözés eleven emlékeként. A menekült státusz azonban nem volt megoldás. Az arab nacionalisták ragaszkodtak a zsidók elüldözéséhez, később a megsemmisítésükhöz is, és ez a merevség több háborúhoz vezetett. A többszörös veszteség nem józanította ki az arabokat (akik Khomeini  ajatollah hatalomra jutása után Iránban nem arab támogatót is találtak), és tovább élt a zsidók elűzésének programja. Ez Izraelre is visszahatott: fegyverkeznie kellett, titokban létrehozta a nukleáris fegyvert, és bár a törvényhozásába bejutottak palesztin politikusok, a nyugati típusú demokratikus politikai rendszere az utóbbi időkben (elsősorban Netanjahu Orbánéhoz hasonló illiberális politikája nyomán) egyre szélsőségesebben arab ellenessé vált, a zsidó telepesek illegális területfoglalásait és házépítéseit már engedélyezik a megszállt arab területeken, és ez újabb és újabb felkelésekhez vezettek a palesztinok részéről. A helyzet egyre kritikusabbá vált, egyre kevesebb remény maradt, hogy a problémát békés eszközökkel oldják meg.

Miután a szélsőségesen zsidógyűlölő Hamasz megszerezte az arab országrészekben (elsősorban Gáza környékén) a politikai hatalmat, az ellentét békés úton megoldhatatlanná vált. A gyakori rakétacsapások, a kerítések alatti alakutakon beszivárgó arab terroristák akciói után a mostani terrorakciók, a békés zsidó és külföldi állampolgárok brutális lemészárlása, nyilvános megszégyenítése annyira elmérgesítette a helyzetet, hogy immár magam is azon az állásponton vagyok, hogy itt béke nem képzelhető el, az egyik félnek le kell győznie, meg kell semmisítenie a másikat. Ahogy a náci Németország esetében is történt. Csak ott a hitleri tombolás mögött mindvégig megmaradt a józan ész egy darabja, és a náci uralom megsemmisítése után létrejött egy liberális, a múltjával kritikus, új német többség. Ezt nagyon nehezen tudom elképzelni a közel-keleti arabokkal kapcsolatban. A Hamasz bírja a lakosság támogatását, és amikor sikerül megölni zsidókat (ártatlan embereket), a tévé képernyőjén láthatók az ujjongó tömegek, Gázában és a muszlim országokban egyaránt. (Ennek jó példája volt a 9/11-es merénylet visszhangja az iszlám országokban.)

A békés megoldás Izrael földjén már nem képzelhető el. Ha eddig nem sikerült, most van itt az ideje, hogy a palesztin menekülteket ne fegyverrel, hanem lakhellyel, munkalehetőséggel és neveléssel támogassák a környező országok. Bár az európai országokban még mindig fel-fellobban az antiszemitizmus mételye, Izrael az ősi helyén egy darab európai kultúrát képvisel, ezért kell támogatnunk. (Azzal a fenntartással, hogy a politikája nem automatikusan pozitív, és ami negatív, azt Izraellel kapcsolatban is bírálni kell.)

A 2023-as év fordulópont a "kétállamos" megoldás megvalósíthatóságával kapcsolatban is. Ha a zsidó szélsőségesek újabb területeket foglalnak el illegálisan, az arabok pedig ártatlan embereket gyilkolnak le bestiálisan, akkor a megoldás csak a két fél területi elkülönítése lehet, méghozzá oly módon, hogy amelyik fél a jövőben megsérti a nemzetközileg kidolgozott szétválasztási tervet, az automatikusan elveszíti a jogát a területen tartózkodásra. Ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy nem létezhet olyan palesztin igazgatás, amelyik vissza tudná tartani az Irán által is támogatott (és feltüzelt) arab terroristákat, és Netanjahu jobboldali politikája miatt Izrael is egyre kevésbé érdemli ki a nemzetközi védelmet. Az ENSZ akkor teszi jól, ha elveszi a kezét a két fél zsigeri harcától: boldoguljanak úgy, ahogy tudnak.

Európa pedig majd újra kezelheti a migránsáradatot. De én a határon minden menekülővel aláíratnék egy olyan nyilatkozatot, amelyben ők vállalják, hogy a közösségük által elkövetett első terror-cselekmény után kiebrudalják őket. Nehogy már ránk is átterjedjen ez a megfékezhetetlen gyűlölködés.