Egy merénylet még hiányzik

"Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni?" Ez a híres idézet jut eszembe, amikor azon töprengek, hogy mi hiányzik még Orbán Viktor békeharcos mítoszához. Ficót 2024 májusában akarta meggyilkolni egy "baloldali" (azaz Léváról származó) író, Trumpot pedig két hónappal később egy republikánusként regisztrált férfi akarta lelőni, de csak a fülét találta el (ez után még Erdélyben, a tusnádfürdői szabadegyetemen is a fülükön tapasszal fejezték ki szolidaritásukat a fideszes részvevők). Orbán Viktor mítoszához is jól jönne egy megkísérelt (de persze elhárított) merénylet. Ezt azonban nem egyszerű kivitelezni. Az szóba sem jöhet, hogy valaki éles lőszerrel rálőjön, hiszen sosem lehet tudni. Aki direkt mellé céloz, ügyetlenségében az is eltalálhatja a célt. Orbánra nagyon vigyáznak, és eddig a látszólag szabad elvegyüléseit is felettébb kontrollálták. De most, hogy Magyar Pétert utánozva vidéki utakat tesz, talán találhatnak olyan útszakaszt, amelyiken egy felbérelt merénylő eltalálhatja a  páncélozott autóját. Mondjuk, egy helybeli vadász, akit előtte leitatnak, vagy bemesélik neki, hogy Magyar Péter közeledik a luxusautóján. A golyónyomokat jól lehet fényképezni, és a kísérő TEK-esektől sem lehet elvárni, hogy minden bokrot átfésüljenek. A részeg vadászt aztán le lehet csukni, a nyomozás hónapokig eltarthat, sőt, öngyilkos is lehet szegény. Még az ukrán szál hiányzik, de azt megteszi egy Ukrajnából csempészett cigarettás doboz is. 

Most itt tartok. Ígéretes gondolatmenet, de még nem tökéletes. És kérdés, hogy a miniszterelnökünk megbízna-e egy ilyen akció lebonyolításában. Elvégre a legtöbb embert ő nevezte vagy neveztette ki, és tudjuk, hogy azok mi mindent hogy el tudnak szúrni! (Persze az ellenzéki vezérét, Magyar Pétert is megmerényelheti valaki. De a kormánypárti plakátok alapján tudjuk, hogy mindenki őt támogatja, az EU és Ukrajna is, tehát nem lehetne elhinni, hogy az ellenfeleink közül bárki meg akarná ölni.)

 

Ki mit tud?

Orbán Viktor azóta irtózik a miniszterelnöki vitáktól, hogy 

Gyurcsány jobbnak bizonyult nála. De most, hogy a stábja 

bevetette azt a videót, amelyen állítólag majd láthatjuk, 

hogy az ellenfele hogyan szerelmeskedett a korábbi barátnőjével,

könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhet. Mi lesz, ha a választók 

követelni fogják, hogy a regnáló miniszterelnök is mutassa meg, 

mit tud az ágyban? És, bizony, könnyen bebizonyosodhat, hogy

(A dzsungel könyvéből véve az analógiát)  Akela elvéti az ugrást.

Mert nem biztos, hogy egy "ketrecharcos"  minden pályán

győzni tud.

 

 

(Az Élet és Irodalomnak 2026. febr. 14-ikén küldött levél szövege.)

Helytartók

Nyugdíjas lévén megkaptam Orbán Viktor aktuális atyai üzenetét,  amelyben megnyugtat, hogy bár "a brüsszeli bürokraták és magyarországi helytartóik hadat üzentek a rezsivédelemnek, és a napvilágra került dokumentumokban előrevetítették az önöket is súlyosan sarcoló megszorítási terveiket", semmi vész, mert "ameddig nemzeti-polgári kormány vezeti Magyarországot,addig minden nyugdíjas biztonságban lesz." Ezzel szemben Brüsszelben nem bürokraták vannak, hanem a mi képviselőink, nincsenek magyarországi helytartóik (nem is lehetnek, hiszen akik lehetnének, azok még nincsenek hatalmon), azonkívül senki sem üzent hadat  a rezsivédelemnek (csak nem ezt tartják a legjobb módszernek), és az említett "dokumentumok" nem egyszerűen "napvilágra kerültek", hanem a kormányhoz közeli emberek fabrikálták, és a bírósági döntés után is tovább terjesztették őket, a mi pénzünkön. Ezzel szemben Orbán Viktort valóban lehetne helytartónak vélni, hiszen ő hatalmon van, és a legtöbb döntését előre egyezteti Putyinnal. Egyáltalán nem érzem magamat biztonságban.

 

 

 (A Népszavában megjelent olvasói levelem szövege, 2026. február 5.)

 

 

Dafke

 Az ÉS legutóbbi számában Kovács Zoltán elemzi Orbán Viktor
politikai fordulatait, és nem érti, hogy mindez miért történik. 
(https://www.es.hu/cikk/2025-03-14/kovacs-zoltan/unokaink-kiborulnak.html) 

Vélhetnénk, hogy talán Putyin megrendelésére. (Korábban Trumpot írtam volna, de már nem vagyok biztos benne, hogy akár a fékezhetetlen agyvelejű amerikai elnök is helyeselné azt, amit közép-európai csodálója tesz.)

Pedig a válasz egyszerű. Stílszerűen úgy fogalmaznék, hogy pofonegyszerű. Csakazértis.

Ennek a logikának felel meg a nemzetközi büntetőbíróság által körözött izraeli miniszterelnök budapesti meghívása is. Orbán nemcsak a vendégének életét veszélyezteti ezzel a lépéssel, de a saját életét is. Vegyük figyelembe, hogy hány szélsőséges muszlim szervezet feni a fogát Netanyahura. És ha sikerül is épségben visszautaznia Budapestről, Orbán itt marad. És mi is maradunk, akik megengedtük. Vagy talán a szeptember 11-iki newyorki terrortámadás több ezer halottjának köze volt az Egyesült Államok külpolitikájához?

Ha Orbán Viktor tanácsadója lennék, azt javasoltam volna neki, hogy inkább ő látogasson el Izraelbe, hiszen semmi sincs nálunk, amit meg kellene mutatnia az izraeli miniszterelnöknek, ő pedig mindig kész repülni, hogy mindenkinek személyesen kifejthesse a véleményét, Pekingtől Moszkván és Indián át Mar-a-Lagóig mindenütt otthon érzi magát. De hát nem vagyok Orbán tanácsadója. Túl okos  vagyok hozzá. Mindenki túl okos hozzá.

 

(Az Élet és Irodalomnak 2025. márc. 14-ikén elküldött hozzászólás javított szövege)

Ki a magyar?

 

Francia császárként egy korzikai meghódította fél Európát. 

Egy osztrák átmenetileg létrehozta a német Harmadik Birodalmat. 

Egy grúz lett az újkori Oroszország legnagyobb zsarnoka. Van ilyen. 

De hogy egy türk tudatú miniszterelnök akarja eldönteni, hogy ki 

a magyar, és a többes állampolgársággal rendelkezők közül bárkit 

kitoloncolhasson az országból, az mégis csak sok. Gazdaságosabb 

lenne ezt az egy embert megfosztani a miniszterelnökségtől.

 

 

 

(Az Élet és Irodalomnak 2025. március 20-ikán elküldött olvasói levél javított szövege)

Kócerájokról

Nekem mostanában az az orbáni mondás jut eszembe, hogy az Európai Bizottság vezetőinek mentalitásával nálunk “egy vidéki kócerájt sem lehetne elvezetni”. Hát nézzük a mai magyar kormányzat teljesítményét a közoktatásban (túlzott központosítás, tanárhiány, a pedagógusok vizsgáztatása, igazgatók kirúgása), a felsőoktatásban és a tudományban (az egyetemek vezetésének kormányközeli kézbe adása, ami miatt kiraktak bennünket az Erasmus-programból, a kutató intézetek elvétele a tudományos akadémiától), a művelődéspolitikában (a nagy tekintélyű múzeumok, kulturális intézetek élén végrehajtott vezetőcserék, a független színházak lehetetlen helyzetbe hozása), az üzleti életben (felülről diktált árak, különadók), az egészségügyben (elhanyagolt kórházak, orvoshiány, túlterhelt házi orvosok, nyugatra vándorló személyzet), a környezetvédelemben (erdők kivágása, a Városliget átépítése), a menekültek kezelésében (a jogszerűtlen és sok esetben embertelen bánásmódra válaszul 200 millió eurós egyszeri, plusz napi 1 millió eurós büntetést kell fizetnünk az Európai Uniónak), a különböző kötelezettségszegési eljárások miatt az uniós pénzek nagy részének befagyasztása. És a zseniális “magyar fifika”: a vissza nem térítendő uniós kölcsönök helyett magas kamatozású kínai kölcsönök felvétele, a gazdaságunk egyoldalú függővé tétele a bizonytalan jövőjű elektromos autók sikerétől, a természetszennyező akkumulátorok tömeges gyártása, idegen munkaerővel, a nyugati kötődés felváltása a mind leplezetlenebb keleti, és ezen belül elsősorban orosz orientációval – és még lehetne sorolni. (Az orosz, belorusz és más állampolgárok számára felajánlott “nemzeti kártya”, valamint a menekültek tervezett tömeges nyugatra szállítása miatt még az sem lehetetlen, hogy egy csapásra kívül kerülünk a schengeni övezeten.)

Mindezek alapján felmerül a kérdés: ha ilyenek vezetik az országunkat, nem kellene-e inkább a vidéki kócerájokból választani új állami vezetőket? Hátha ők jobban boldogulnának. 

 

(Az Élet és Irodalomnak 2024.  október 4-ikén elküldött olvasói levél szövege.)

 

Ruszkik és haza

Orbán Viktor alaposan eltávolodott a „ruszkik haza” jelszótól. Már ott tart, hogy Lukasenko mellett az orosz birodalom másik nagy támogatója. Legutóbb Medvegyev (volt orosz államfő, jelenleg az Orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese) órákon belül reagált a miniszterelnökünk egyik pénteki szózatára, egyetértve azzal, hogy az uniós és az amerikai támogatás nélkül Ukrajna már nem is létezne. Az oroszok már a spájzban vannak. Az oroszok már a karmelita kolostorban vannak. A szorosabb kapcsolatok kiépítését csak az Európai Unió és a NATO akadályozzák. Amíg ki nem lépünk. Most, hogy az uniós pénzcsap befagyni látszik, ugyanolyan büszkén léphetünk ki az Európai Unióból, mint ahogy a Fidesz ott hagyta a néppárti frakciót, mielőtt kizárták volna. (Népszavazás helyett ehhez elég lenne egy újabb „nemzeti konzultáció”.) Orbán tömegesen szabadul meg a NATO-val jó személyes viszonyt ápoló tisztektől, ez arra mutat, hogy Orbán a NATO-hoz sem ragaszkodik. Az elemzők szerint Orbán Putyin számára csak addig hasznos, amíg meg tudja vétózni az orosz ellenes szankciókat. De az sem lenne neki rossz, ha egy csapásra itt teremhetne, és megvethetné a lábát a volt szocialista országok területén. Szerbia máris oroszpárti, tehát létre lehetne hozni egy közép-dél-európai orosz övezetet. És akkor Oroszország lehet az új hazánk. A már csak félig független Fehéroroszország mellett egy Piros-fehér-zöld Oroszország. Mindez csak szándék és akarat kérdése. (A hazai oligarcháknak ez talán nem tetszene, de egyrészt máris jól megszedhették magukat, másrészt láttuk, mi történt Simicskával. És Putyin oligarchái is sorra ugrálnak ki az ablakon.)

(Szerkesztve megjelent: Népszava, 2023. április 20., 10. old.)

Rémálmok

 
Időnként rémálmok gyötörnek. Mostanában az a gondolat kísért, hogy Magyarország csatlakozik Oroszország katonai szövetségeseihez. A Moszkva – Budapest tengely lehetőségéről már az ÉS-ben is írtam, de akkor a két fél még csak kokettált egymással. 2022 februárja óta ez a flört egyre valóságosabb formát öltött. Mindenki azt mondaná erre, hogy puszta képzelgés, Orbánnak szüksége van az Európai Unió és a NATO támogatására a hatalma megtartásához, ezenkívül a nyugati pénz is nagyon kell neki,  például, hogy kitarthassa a maga oligarchiáit. De egyrészt láttuk, mi történt egyik napról a másikra Simicskával (és hogy Putyin is mennyire kézben tartja a saját oligarcháit, csak úgy ugrálnak ki az ablakon), másrészt egy diktátornak nem a pénz a legfontosabb, hanem a hatalom kéje. Hogy az Európai Unióból hogy lépünk ki (amikor a lakosság túlnyomó része támogatja az uniós tagságunkat), arra az oroszpárti médiakampányból, a Békemenet újraorientálásából és a szankció-ellenes hazug „bombás” plakátokból is következtethetünk. (Ha kell, egy népszavazást könnyen helyettesíthet egy „nemzeti konzultáció”.) És láttuk, ahogy a néppártok frakciójából a Fidesz büszkén kilépett, mielőtt kitették volna a szűrét. Ugyanígy kiléphetünk a NATO-ból is. És az sem biztos, hogy muszáj kilépni. Vajon a katonai szervezet alapszabályában van-e olyan kitétel, hogy egy tagország nem csatlakozhat egyidejűleg egy másik szövetséghez is? (Az Egyesült Államok is egyszerre tagja több katonai szerveződésnek.) Sokan vélekednek úgy, hogy Putyinnak azért értékes Orbán Viktor, mert az EU-ban és a NATO-ban megvétózhat minden komolyabb orosz-ellenes határozatot. De nem egyszerűbb-e belegyalogolni Európába? Putyin már rendelkezik Belarusz területével, még atomtölteket is akar telepíteni oda. Ugyanez lehetséges Magyarország és a szintén oroszpártivá manipulált Szerbia esetében is. Ha Putyin a kelet-ukrajnai területek helyett egy Odessza – Ungvár felé történő offenzívát erőltetne, hamar létrejönne az orosz-magyar határ, szerbiai háttérrel. Mindez még csak rémálom. De anyám! A rémálmok nem hazudnak!

 

Bombák és szankciók

A legújabb hülyítő kampány kritikus része az uniós szankciókat bombaként ábrázoló plakát. Tudjuk, hogy a háború nem a nyugati szankciókkal kezdődött, hanem az orosz bombákkal. De én magam is szankcióellenes vagyok. Már az orosz felvonulás idején többet ért volna, ha NATO-egységek jelentek volna meg Ukrajnában, Zelenszkij kérésére. Ezzel jelentősen megnőtt volna az oroszok kockázata, és az esetleges kelet-nyugati katonai összecsapás miatt egyértelműen Putyiné lett volna minden felelősség. A szankciók a Nyugat óvatosságát fejezték ki. Aki nem a szankciókat támogatja, annak katonákat kell küldenie Ukrajnába. Orbán szankcióellenessége egyszerre árt Ukrajnának és Magyarországnak. Van olyan helyzet, amikor a páva sem tud táncolni.

 

 

 (Szerkesztve: Népszava, 2022. okt. 28., 10. old.)