Palesztin béketerv

 

A világ Izrael Állam létrehozása óta küszködik  a Palesztinában lakó zsidók és arabok együtt élésének problémájával. Több arab-izraeli háború és palesztin felkelés után a probléma még mindig megoldatlan. És a helyzet egyre romlik. A Hamasz nevű terrorista szervezet (némely szélsőséges muszlim csoporthoz hasonlóan) abban látja a megoldást, hogy Izraelt fizikailag meg kell semmisíteni, a zsidókat vissza kell kergetni oda, ahonnan jöttek. (Sok zsidó a holokauszt miatt menekült arra a területre, ahol a bibliai időkben éltek, mintegy visszatértek a szülőföldjükre. De az a terület már foglalt volt, az Oszmán birodalom hódításai, illetve az arabok észak-afrikai bevándorlása következtében. A zsidókat már a Római birodalom is szétszórta, és bár igyekeztek beolvadni, Európában sem érezték magukat otthon, hiszen a kereskedelemben és a szellemi területeken élvezett fölényük miatt a helybeliek sok helyen ellenszenvvel viseltettek irántuk. A náci zsidótlanítás ennek csak betetőzése volt.) 

A második világháború után felgyorsult a zsidók Palesztinába való bevándorlása. Az ENSZ – elismerve a zsidók jogát a saját államhoz – 1948-ban határozatot hozott egy kettős, zsidó-palesztin állam megalakításáról, ami egyben véget vetett a terület fölött gyakorolt brit gyámkodásnak. Az első hiba az volt, hogy a britek távozásáért a két nép fegyveres osztagai nem együtt harcoltak, hanem külön, és egymás ellen is. A  zsidó állam megalakulásának másnapján a környező arab államok megtámadták a zsidókat. Ez volt az első háború, a zsidók részéről teljes mértékben honvédő jelleggel. Aztán a zsidók elkezdték a földjeikről elüldözni a palesztinokat, ami a környező országokban létesített menekülttáborok létrehozásához vezetett. (Azok könnyen be is fogadhatták volna az elüldözötteket, de talán politikai meggondolásból jobbnak látták a táborok fenntartását.) Aztán jött az 1956-os izraeli támadás a szuezi csatorna államosítása ürügyén. És jött még néhány fegyveres konfliktus (1976, a „hatnapos háború”), az izraeli sportolók lemészárlása a müncheni olimpián (1972), a Jom Kippur háború (1973) és  a libanoni beavatkozás (1982). A szocialista országok az imperialista nyugattal szemben egyre inkább az arabok oldalára álltak, bár ezek a látszatra forradalmi rezsimek katonai puccsok révén kerültek hatalomra, és az országukon belül nem szimpatizáltak a baloldali mozgalmakkal. A háborúk után következtek a palesztin felkelések (intifádák; az első 1987-ben). Mindkét fél radikális elemei a kibékülés ellen voltak, és nem csak arab, de izraeli részről is mészároltak le ártatlan embereket. Az első békeszerződés egyik aláíróját, Rabin izraeli miniszterelnököt egy szélsőséges izraeli terrorista gyilkolta meg.

Az ellenségeskedések újra és újra kirobbantak, és bár Izrael többször is megpróbálta a technikai fölényével letörni az arab terrorizmust, a megölt szélsőséges vezetők helyére újak álltak, az iráni atomprogram pedig immár a befejezéséhez közeledik. 2023 októberében a Hamasz, vélhetőleg iráni támogatással, új  gerillaháborút indított, és ez felidézte a nácik gaztetteit. Izrael is radikalizálódott az utóbbi években. Jelenleg a korrupt Netanjahu van hatalmon, a szélsőjobb, arab ellenes kis pártok támogatásával, és ha nem túl sok lett volna a zsidó áldozatok száma, arra is gondolhatnánk, hogy a jelenlegi konfliktust, a Hamasz offenzíváját éppen Netanjahu segítette elő. A szélsőjobb a vonatkozó megállapodások megsértésével folytatta a palesztin földek illegális elfoglalását, ami joggal bőszítette a palesztinokat. Mindkét fél folytatta a vallási helyeken folytatott provokációkat. A mostani Hamasz-terrorakcióra Netanjahu válasza az volt, hogy egy frontális támadással egyszer s mindenkorra eltiporja a Hamaszt, és megfélemlíti a palesztin lakosságot. Ez azonban sok tényező miatt nem sikerülhet. Egyrészt a terroristák nagy számú túszt is magukkal hurcoltak, különböző országok állampolgárait, és ezek az országok elsősorban abban érdekeltek, hogy a túszok kiszabaduljanak (azon az áron is, hogy a terroristák is megússzák). Mivel a gázai övezet Izraeltől kapja a vizet és az áramot, valamint az élelmiszereket és gyógyszereket is, a teljes izraeli blokádnak máris sok ártatlan áldozata van. Ezért ezeknek a soroknak írásakor még mindig nem kezdődött meg a Hamasszal tervezett végső leszámolás. De ha megkezdődik, annak újabb ártatlan áldozatai is lesznek, a külvilág pedig hajlamos ezekért már nem a Hamaszt, hanem Izraelt vádolni. Tipikus róka fogta csuka helyzet.

De van megoldás, legalábbis elvileg.

1. Mivel a palesztin területeken a Hamaszt (és a Hezbollahot) nem demokratikus választások juttatták hatalomra, meg kellene próbálkozni a nemzetközileg ellenőrzött választások kikényszerítésével. Ebben ismertetni kellene a szavazókkal a különböző álláspontokat, kiemelve, hogy a palesztinoknak is az az érdeke, ha inkább az Izraellel való együttműködést választják, a végeláthatatlan háborúskodás helyett.

2. Azonnali hatállyal fel kellene számolni a palesztin területeken létesített zsidó ingatlanokat, az illegális telepeseket el kellene ítélni. A felszabaduló terület nem kerülne azonnal a palesztinok kezébe, de bizonyos idő eltelte után garantáltan számíthatnának rá.

3. A palesztinok által lakott területeken biztosítani kellene egy nemzetközi információs csatornát (rádiót, televíziót), amely hiteles híreket közölne a lakosokkal a támadásokról és ellencsapásokról, kiemelve, hogy a palesztinok a saját terroristáik miatt sebesültek vagy haltak meg.

4. A technikai feltételek már ma is adottak annak demonstrálására, hogy az egyes rakétákat milyen GPS-koordinátákról lőtték ki, így az adott földrajzi pontot érintő válasz teljes mértékben jogos. Tudomásom szerint a terroristák szándékosan indítják a rakétáikat lakott területekről (iskolák, kórházak udvaráról). A palesztinoknak tudniuk kell, hogy minden izraeli támadás oka az, hogy megengedik a terroristák tevékenységét.

Ezzel kapcsolatban meg kell említeni az Izraelbe való behatolás céljával épített sok-sok alagutat. Ezeket izraeli kommandók robbanthatnák fel, oly módon, hogy az alagút fölötti épületek is beomoljanak, és a lakosok is láthassák, hogy az ellencsapás oka konkrétan a gerillaharc céljára épített alagút megsemmisítése volt. 

5. A fenti követeléseket az ENSZ-nek kellene jóváhagynia. Ha valamelyik fél  ezeket nem fogadja el  vagy később szabotálja, akkor a vétkes féltől meg kellene vonni a nemzetközi támogatást. Ha a palesztinok sértik meg, akkor el kell őket kergetni a jelenlegi területeikről, nem törődve az esetleges polgári áldozatokkal. Ha Izrael szegi meg a megállapodásokat, tőle is meg kell vonni minden nemzetközi támogatást (a politikait, a katonait és a humanitáriust is).

Én bízom abban, hogy a józan ész és a belátás előbb-utóbb felülkerekedik a rövidlátó és gyilkos szándékokkal szemben.