Játék a tűzzel

(Élet és Irodalom, 2026. július 10.)

Elismerem, kicsit túlságosan is hangzatos, és talán félrevezető is ez a cím. De miután Magyar Péter meghirdette a „Tisztítótűz” hadműveletet (a magyar maffiával való leszámolás jegyében), én is lehetek hangzatos. Ugyanakkor amiről írni akarok, annak van is némi kapcsolata a maffiaállam által ellopott és eltékozolt pénzekkel. Emlékezzünk a Medgyessy-kormány 2002-es hatalomra kerülésére. Akkor is kiürítette az államkasszát Orbán Viktor. (És hol volt az a kiürítés a mostanihoz képest!) Mikor jött augusztus 20-a, az új miniszterelnöknek minden oka meglett volna, hogy lemondja az esedékes tűzijátékot, annál is inkább, mivel a Duna magas vízállása miatt ez eleve veszélyes volt. Azzal sok pénzt meg lehetett volna spórolni. De nem mondta le, csak elhalasztotta, a hónap végéig. Az indoklás: már aláírták a szerződéseket, és a tűzijátékosokat kártalanítani kellene. Csak annyi változott, hogy a nemzeti ünnephez társult az árvízi védekezés hőseinek adandó tiszteletadás témája. Most is üres az államkassza, ráadásul Magyar Péter példátlan kétharmados választási győzelme nagymértékben annak volt köszönhető, hogy rámutatott: az egészségügy, az oktatás, a gazdaság milyen áldatlan állapotban van a maffia általi lopások és az állami pénzek értelmetlen elherdálása miatt. Közeledik augusztus huszadika, és az új kormány ugyanazzal a dilemmával néz szembe, mint annak idején Medgyessy. Ha ragaszkodik a tűzijátékhoz, akkor azt a pénzt pazarolja, amit a gazdaság és a szociális szféra rendbetételére is fel lehetne használni. Talán még nem kötötték meg a tűzijáték megrendezésével kapcsolatos szerződéseket. Igaz, hogy Magyar Péter is hangsúlyozza a nemzeti összetartozást (és a tűzijáték ennek is rég bevált demonstrációja), és még a várható uniós pénzek megszerzése is indok lehet. De ne igyunk előre a medve bőrére, és a Tisza győzelmét is megünnepeltük már néhány fesztivállal, nincs szükség további pénzszórásra. A felesleges ünneplést nyugodtan kihagyhatjuk. Kérdezzük meg az orvoshiány által sújtott betegeket, az áremelkedések miatt frusztrált nyugdíjasokat, az elbocsátott pedagógusokat, nem tudnák-e jobban felhasználni a tűzijátékra elpazarolt pénzt! Arról nem is beszélve, hogy Iványi Gábor is évek óta várja, hogy az Oltalom Karitatív Egyesület végre megkapja a nekik járó és az Emberi Jogok Európai Bírósága által is megítélt, de Orbán személyes ellenszenve miatt minden eszközzel megtagadott állami támogatást (még a mi adónk 1 százalékát is). A hajléktalanok, a társadalom által kivetettek sorsa is fontos, ha nem is annyira látványos, mint Hatvanpuszta vagy a választási kampányban joggal ostorozott gyermekbántalmazások. A tisztítótűzre szükség van, hogy visszaszerezzünk valamennyit az elrabolt közpénzből. De ne játsszunk feleslegesen a tűzzel!

 

 (Az illusztráció a 2002-es, később megrendezett tűzijáték RTL-en történt közvetítéséről való, átvétel)

Tűzijáték-teszt

 

Amikor egy új kormány veszi át a vezetést, és megállapítja, hogy üres a kassza, nagyon meg kell fontolni, hogy mire mennyit költ. Emlékszünk Medgyessy Péter miniszterelnökségére. Spórolást ígért, de amikor az esedékes augusztus 20-ikai tűzijátékot elmosta volna az éppen áradó Duna, akkor, arra hivatkozva sem mondta le a költséges ünneplést, csak valamennyivel elhalasztotta - ha jól emlékszem, az árvízi védekezés hőseire való megemlékezés jegyében, holott csak arról volt szó, hogy az előkészületek már megtörténtek, és a közreműködőket kártalanítani kellett volna. (Nyilván nem annyival, amennyi robbanóanyagot már felhalmoztak, de még nem füstölték el.)

   Most olyan helyzet van, hogy megint üres az államkassza, és a Tisza győzelmét is  megünnepeltük már néhány fesztivállal. Még a rakétázókkal sem kötöttek szerződést, amivel elköteleznék magukat. Itt a nagy lehetőség a takarékoskodásra. Kíváncsi vagyok, hogy Magyar Péter kormánya hogy dönt: lemondja-e a felesleges ünneplést (amit az Orbán-kormány fejlesztett igazán nagy, „kerül, amibe kerül, csak nagyobb legyen, mint a tavalyi” fesztivállá), vagy a józanság dönt, és a tűzijáték lemondását is az Orbán-kormány esztelen költekezésével magyarázza.

   De ha meggondolom, az állami tűzijátékot néhány egyéb módon is helyettesíteni lehetne. Például megkérhetnénk a NER alatt meggazdagodott milliomosokat, hogy ezúttal ők viseljék a költségeket (ezzel természetesen csökkenne a tőlük behajtandó büntetés összege). Lehetséges lenne az is, hogy tűzijáték-versenyt rendezünk, és mindenki a saját petárdáival nevezhetne be. Mivel azonban én két szempontból is tűzijáték-ellenes vagyok (rontja a levegőt, és megőrjíti a kutyákat), azt az ötletemet is vitára bocsátom, hogy egyáltalán ne legyen tűzijáték, hanem helyette az utóbbi 20 év legszebb tűzijátékainak felvételeit játssza a tévé (a lakosság többsége úgysem eredetiben, hanem a televízión látja a tűzijátékokat), és lehessen szavazni, hogy kinek melyik tetszett. (Ennek a megoldásnak számos előnye lenne: nem kellene letaposni egymást a hidakon, nem kellene a házak padlásterében nyomakodni, senki sem pottyanna a Dunába és egyebek.)

   Az a gyanúm, hogy a Magyar-kormány sem változtat majd a szokásokon, és ugyanúgy kidobja a pénzt (a mi pénzünket) egy kis „circenses” kedvéért. És utána majd megmagyarázza, hogy azért nem élünk jobban, mert Orbánék túl sok pénzt eltékozoltak.

   Ez tehát a tűzijáték-teszt. Ki mit jósol? Átmegy-e majd a Tisza-kormány ezen?

Tűzijáték-csapda

Tűzijáték-csapda

A kormány elhatározta, hogy idén még látványosabb és még drágább tűzijátékkal ünnepli meg az államalapítást, miközben erre sem szükség, sem pénz nincs. Azaz a pénzre a válságban lévő lakosságnak lenne szüksége, a rosszul fizetett pedagógusoktól és egészségügyi dolgozóktól a kisnyugdíjasokig. A józan ész hallatja szavát: több önkormányzat lemondott a helyi tűzijátékról, és a fővárosban is mozgalom kezdődött, hogy az erre félre tett pénzt értelmesebb célra fordítsák. A kormány emberei azzal érvelnek, hogy a szerződéseket megkötötték, a pénz jelentős részét már kifizették, a robbanóanyagot megvették, lehetetlen lenne lefújni, a perköltségek is sokba kerülnének. Nekem van egy javaslatom: a rakétákat tegyék el jövőre vagy későbbre (az összeszerelt atombombákat sem muszáj felrobbantani), esetleg adják el olyan országoknak, akiket érdekel. Ha senki sem veszi át, akkor a költséget az állam helyett azok fizessék meg, akiknek ez a pénzszórás eszébe jutott (és pénzük is van rá). Ha esetleg nagyon sok fővárosi lakos ragaszkodna ehhez a pazarló látványossághoz, akkor meg ők finanszírozzák! A saját pénzükből. Árusítsunk tűzijátékjegyet, mondjuk, a teljes költséget elosztva a várható nézőszámmal. Cirkusz vagy kenyér. Ebben az évben a kettő együtt nem megy.

 

(Rövidítve megjelent: Népszava, 2022. augusztus 10-iki számában 10. oldalán. A kihúzott részeket döltbetűvel szedtem.)