Túszok, palesztinok, muszlimok

 

Figyelemreméltó Halász László írása az ÉS legutóbbi számában, még ha túlságosan indulatos is. A Hamász terrorakciójának kezelése valóban felvet egy sor stratégiai jellegű kérdést. Én nem a katonai és hírszerzési mulasztást emelném ki. Netanjahu visszatérése óta jelentősen jobbra tolódott és agresszívabb lett Izrael politikája, az eddiginél még több támogatást ad az úgynevezett telepesek illegális földfoglalásaihoz (ezek helyenként fegyverrel zavarták el otthonaikból a palesztinokat). A hadseregben is vita folyt a követendő útról, és ez kihatott a harci készenlétre. A Hamász régóta készült egy ilyen támadásra (maga a fesztivál csak egy jó alkalmat adott erre), és a bestiális gyilkosságok mellett fontosnak tartotta a túszok szedését is. És a túszok sorsa az, ami elsősorban megmozgatta a közvéleményt. A külföldön élő palesztinokat és szimpatizánsokat pedig szinte kizárólag az izraeli válaszcsapás áldozatai érdeklik. De hát ki a felelős a gázai civilek haláláért? Elsősorban a Hamász, amely gyakorlatilag az övezet teljhatalmú ura, és a civilek sorsát is a saját érdekei alá rendeli. A Hamásznak minden lehetősége megvan arra, hogy békét teremtsen: visszaszolgáltathatja a túszokat, és elismerheti Izrael jogát a létezésre. Ha a túszok sértetlenül haza kerülnének, az megnyithatná az utat a békés rendezés felé.  A háborúk sok civil áldozattal járnak, elég csak Sztálingrádra vagy Budapestre gondolunk. (És ki várta volna el a Vörös Hadseregtől, hogy végig gondoskodjon a Berlinben rekedt lakosság jólétéről? Amikor már kifüstölték a nácikat, akkor megjelentek a szovjet tábori konyhák, és némi orvosi ellátást is kaptak a helybeliek. Ezt majd nyilván Izrael is megteszi.)

 

A túszszedés háborús cselekmény. Bárkiből lehet túsz, aki “piacképes”. Mi lenne, ha tucatjával rabolnának el külföldi tudósítókat, diplomatákat, közéleti szereplőket? Nem, ez egy egyirányú út, a zsarolás nem válhat a politika mindennapi eszközévé. Ezt a túszok hozzátartozóinak is meg kellene érteniök. A világ közvéleménye joggal várhatja el Izraeltől a civilek megkímélését. (Mármint a hadijog alapján.) De vajon megkövetelik-e mindezt a Hamász vezetőitől is? Megfontolta-e a Hamász, hogy amikor lakóházak, közintézmények, iskolák, mecsetek és kórházak alá telepíti a maga állásait, ezzel mennyi palesztin civil életét veszélyezteti? A nyugati palesztin-barátok mégsem ellenük tüntetnek, hanem Izrael ellen, mert visszavágott.

 

                                                             (Hamász-jelenlét a Shifa Kórház közelében és alatta.)

A konfliktusnak van egy vallási dimenziója is. Bár a “kegyes Korán” ájái nem kifejezetten embertelenek, az iszlám hitben látensen benne van, hogy a világ megtisztítása a bűntől a muszlimok kötelessége. A nyugati világba bevándorolt muszlim közösségek sem tagadták meg a vallásukban gyökerező küldetéstudatot – azzal a feltételezéssel együtt, hogy a hit védelmezői eleve a mennyországba kerülnek. Innen vannak az öngyilkos merényletek. A palesztin kérdésnél tehát fontosabbnak tartom a muszlim kérdés megoldását. Színvallásra kellene kényszeríteni a nyugati világban élő muszlimokat, hogy hajlandók-e megtagadni ezt a kivételezettséggel kapcsolatos eszméjüket, amely a más vallásokkal való együtt élésük legfőbb akadálya. Sok terrorcselekmény a nyugati mecsetekből, a muszlim tanítóktól indult (Ezzel kapcsolatban ajánlom Updike Terrorist című regényét), és nem elég, hogy a helyi muszlim közösség sajnálatát fejezi ki az ártatlan áldozatok miatt, energikusan fel kellene lépniük a felsőbbrendűség és erőszak ellen. (Közbevetem, hogy az iráni atomprogramtól azért félünk annyira, mert ha atombombájuk lesz, esetleg öngyilkos háborút is kezdeményezhetnek. Miközben már van egy atomrakétákkal rendelkező iszlám állam: Pakisztán. Ha ott egy szélsőséges muszlim csoport ragadja magához a hatalmat, akkor aztán elkezdődhet a világ megtisztítása a hitetlen gyauroktól.)

Halász Lászlónak csak a végkövetkeztetésével nem értek egyet: ha egyszer létrejön a palesztin állam, akkor is tovább folytatódik majd az erőszak. Nem feltétlenül. Egy ilyen állam létrejötte a kibontakozás első lépése. (Azzal együtt, hogy  a telepeseket elzavarják a jogtalanul birtokolt palesztin földekről, valamint a szomszédos arab államok is részt vesznek a palesztin lakosság befogadásában és foglalkoztatásában.) Ha ezek után is folytatódik az erőszak és az erőszakkal való zsarolás, akkor új helyzet áll elő, amelyet az ENSZ szintjén, államközi konfliktusként kell megoldani.

(Az Élet és Irodalomnak 2023. november 8-ikán elküldött hozzászólásom szövege.)

 

Az eredeti cikk:

https://www.es.hu/cikk/2023-11-03/halasz-laszlo/megfontolasok-.html

 

Hozzászólás:

https://www.es.hu/cikk/2023-11-17/kertes-attila/tavolabb-a-gyulolettel.html

 

Gadó Gábor hasonló témájú  írása.

https://www.es.hu/cikk/2023-11-10/gado-gabor/aldozat-es-aldozat.html

 

Hozzászólás:

https://www.es.hu/cikk/2023-11-17/medgyes-mate/hala-a-hamasznak.html

 

Palesztin béketerv

 

A világ Izrael Állam létrehozása óta küszködik  a Palesztinában lakó zsidók és arabok együtt élésének problémájával. Több arab-izraeli háború és palesztin felkelés után a probléma még mindig megoldatlan. És a helyzet egyre romlik. A Hamasz nevű terrorista szervezet (némely szélsőséges muszlim csoporthoz hasonlóan) abban látja a megoldást, hogy Izraelt fizikailag meg kell semmisíteni, a zsidókat vissza kell kergetni oda, ahonnan jöttek. (Sok zsidó a holokauszt miatt menekült arra a területre, ahol a bibliai időkben éltek, mintegy visszatértek a szülőföldjükre. De az a terület már foglalt volt, az Oszmán birodalom hódításai, illetve az arabok észak-afrikai bevándorlása következtében. A zsidókat már a Római birodalom is szétszórta, és bár igyekeztek beolvadni, Európában sem érezték magukat otthon, hiszen a kereskedelemben és a szellemi területeken élvezett fölényük miatt a helybeliek sok helyen ellenszenvvel viseltettek irántuk. A náci zsidótlanítás ennek csak betetőzése volt.) 

A második világháború után felgyorsult a zsidók Palesztinába való bevándorlása. Az ENSZ – elismerve a zsidók jogát a saját államhoz – 1948-ban határozatot hozott egy kettős, zsidó-palesztin állam megalakításáról, ami egyben véget vetett a terület fölött gyakorolt brit gyámkodásnak. Az első hiba az volt, hogy a britek távozásáért a két nép fegyveres osztagai nem együtt harcoltak, hanem külön, és egymás ellen is. A  zsidó állam megalakulásának másnapján a környező arab államok megtámadták a zsidókat. Ez volt az első háború, a zsidók részéről teljes mértékben honvédő jelleggel. Aztán a zsidók elkezdték a földjeikről elüldözni a palesztinokat, ami a környező országokban létesített menekülttáborok létrehozásához vezetett. (Azok könnyen be is fogadhatták volna az elüldözötteket, de talán politikai meggondolásból jobbnak látták a táborok fenntartását.) Aztán jött az 1956-os izraeli támadás a szuezi csatorna államosítása ürügyén. És jött még néhány fegyveres konfliktus (1976, a „hatnapos háború”), az izraeli sportolók lemészárlása a müncheni olimpián (1972), a Jom Kippur háború (1973) és  a libanoni beavatkozás (1982). A szocialista országok az imperialista nyugattal szemben egyre inkább az arabok oldalára álltak, bár ezek a látszatra forradalmi rezsimek katonai puccsok révén kerültek hatalomra, és az országukon belül nem szimpatizáltak a baloldali mozgalmakkal. A háborúk után következtek a palesztin felkelések (intifádák; az első 1987-ben). Mindkét fél radikális elemei a kibékülés ellen voltak, és nem csak arab, de izraeli részről is mészároltak le ártatlan embereket. Az első békeszerződés egyik aláíróját, Rabin izraeli miniszterelnököt egy szélsőséges izraeli terrorista gyilkolta meg.

Az ellenségeskedések újra és újra kirobbantak, és bár Izrael többször is megpróbálta a technikai fölényével letörni az arab terrorizmust, a megölt szélsőséges vezetők helyére újak álltak, az iráni atomprogram pedig immár a befejezéséhez közeledik. 2023 októberében a Hamasz, vélhetőleg iráni támogatással, új  gerillaháborút indított, és ez felidézte a nácik gaztetteit. Izrael is radikalizálódott az utóbbi években. Jelenleg a korrupt Netanjahu van hatalmon, a szélsőjobb, arab ellenes kis pártok támogatásával, és ha nem túl sok lett volna a zsidó áldozatok száma, arra is gondolhatnánk, hogy a jelenlegi konfliktust, a Hamasz offenzíváját éppen Netanjahu segítette elő. A szélsőjobb a vonatkozó megállapodások megsértésével folytatta a palesztin földek illegális elfoglalását, ami joggal bőszítette a palesztinokat. Mindkét fél folytatta a vallási helyeken folytatott provokációkat. A mostani Hamasz-terrorakcióra Netanjahu válasza az volt, hogy egy frontális támadással egyszer s mindenkorra eltiporja a Hamaszt, és megfélemlíti a palesztin lakosságot. Ez azonban sok tényező miatt nem sikerülhet. Egyrészt a terroristák nagy számú túszt is magukkal hurcoltak, különböző országok állampolgárait, és ezek az országok elsősorban abban érdekeltek, hogy a túszok kiszabaduljanak (azon az áron is, hogy a terroristák is megússzák). Mivel a gázai övezet Izraeltől kapja a vizet és az áramot, valamint az élelmiszereket és gyógyszereket is, a teljes izraeli blokádnak máris sok ártatlan áldozata van. Ezért ezeknek a soroknak írásakor még mindig nem kezdődött meg a Hamasszal tervezett végső leszámolás. De ha megkezdődik, annak újabb ártatlan áldozatai is lesznek, a külvilág pedig hajlamos ezekért már nem a Hamaszt, hanem Izraelt vádolni. Tipikus róka fogta csuka helyzet.

De van megoldás, legalábbis elvileg.

1. Mivel a palesztin területeken a Hamaszt (és a Hezbollahot) nem demokratikus választások juttatták hatalomra, meg kellene próbálkozni a nemzetközileg ellenőrzött választások kikényszerítésével. Ebben ismertetni kellene a szavazókkal a különböző álláspontokat, kiemelve, hogy a palesztinoknak is az az érdeke, ha inkább az Izraellel való együttműködést választják, a végeláthatatlan háborúskodás helyett.

2. Azonnali hatállyal fel kellene számolni a palesztin területeken létesített zsidó ingatlanokat, az illegális telepeseket el kellene ítélni. A felszabaduló terület nem kerülne azonnal a palesztinok kezébe, de bizonyos idő eltelte után garantáltan számíthatnának rá.

3. A palesztinok által lakott területeken biztosítani kellene egy nemzetközi információs csatornát (rádiót, televíziót), amely hiteles híreket közölne a lakosokkal a támadásokról és ellencsapásokról, kiemelve, hogy a palesztinok a saját terroristáik miatt sebesültek vagy haltak meg.

4. A technikai feltételek már ma is adottak annak demonstrálására, hogy az egyes rakétákat milyen GPS-koordinátákról lőtték ki, így az adott földrajzi pontot érintő válasz teljes mértékben jogos. Tudomásom szerint a terroristák szándékosan indítják a rakétáikat lakott területekről (iskolák, kórházak udvaráról). A palesztinoknak tudniuk kell, hogy minden izraeli támadás oka az, hogy megengedik a terroristák tevékenységét.

Ezzel kapcsolatban meg kell említeni az Izraelbe való behatolás céljával épített sok-sok alagutat. Ezeket izraeli kommandók robbanthatnák fel, oly módon, hogy az alagút fölötti épületek is beomoljanak, és a lakosok is láthassák, hogy az ellencsapás oka konkrétan a gerillaharc céljára épített alagút megsemmisítése volt. 

5. A fenti követeléseket az ENSZ-nek kellene jóváhagynia. Ha valamelyik fél  ezeket nem fogadja el  vagy később szabotálja, akkor a vétkes féltől meg kellene vonni a nemzetközi támogatást. Ha a palesztinok sértik meg, akkor el kell őket kergetni a jelenlegi területeikről, nem törődve az esetleges polgári áldozatokkal. Ha Izrael szegi meg a megállapodásokat, tőle is meg kell vonni minden nemzetközi támogatást (a politikait, a katonait és a humanitáriust is).

Én bízom abban, hogy a józan ész és a belátás előbb-utóbb felülkerekedik a rövidlátó és gyilkos szándékokkal szemben.

 

Baljóslatok

2022 elején már megjósoltam, hogy mi következik:
1. Oroszország megtámadja Ukrajnát.
2. Kína megtámadja Tajvant.
3. Észak-Korea megtámadja Dél-Koreát.
4. Irán megtámadja Izraelt.

Az első jóslat már valóra vált. A kínai vezetés egyre közelebb kerül Tajvan megtámadásához (folytatólagos hadgyakorlatok a szigetország körül, a kínai katonai vezetés nem válaszol az amerikaiak biztonsági telefonhívásaira stb.). Észak-Korea ugyanígy megszüntette a Déllel való eddigi kapcsolattartást, és folytatja a mind hatékonyabb nukleáris rakétáinak tesztelését. Irán még nincs felkészülve az Izrael elleni háborúra, de Netanjahu szélsőjobbra tolódása és provokatív lépései mind közelebb hozzák a Közel-Keletet egy katasztrófához. 

És ebben a négy pontban mi a közös? Ukrajnát, Tajvant, Dél-Koreát és Izraelt is elsősorban az Egyesült Államok hadereje védelmezi. És egy négyfrontos háború neki is túl sok lenne. (Amikor már Ukrajna támogatása is kimerítette a lőszerkészletét, és bizonyos szuperfegyverei is fogyóban vannak.) 

A világ a pusztulás felé halad. Mintha nem lenne elég az ökológiai válság. Szilveszterkor azon szellemeskedtem, hogy minden új év boldog -- az utána következő évről visszatekintve. Nos, 2023-ban kitört egy pusztító háború a szomszédunkban. De arra az évre is boldogan fogunk majd visszatekinteni 2024 szilveszterén. Ha megérjük.