2022. április 26., kedd

A bolond és az elmeháborodott

A 2018-as amerikai elnökválasztási kampány idején olvastam, hogy bárki is lesz az új elnök, megválasztása kivételes lesz. Az egyik (Hillary Clinton) lenne az első amerikai női elnök, valaki más az első latino, egy másik az első zsidó elnök, megint más az első, aki Kanadában született, és így tovább. Trump neve mellé azt írták: „az Egyesült Államok utolsó elnöke”. És valóban volt rá esély, hogy tönkretegye az országát. Máig nem tisztázottak az orosz kapcsolatai, és amikor szembesítették Putyin aknamunkájának gyanújával, ő a saját szakértőivel szemben az orosz elnöknek hitt. A világ sorsára is negatív hatása volt: a környezetvédelmi válságot álhírnek minősítette, nem írta alá a párizsi klíma-egyezményt, nem hosszabbította meg az amerikai-orosz megállapodást a közepes hatósugarú rakéták fejlesztéséről, lazítani akarta a NATO támogatását, és azóta, hogy törvényesen Bident választották meg új elnöknek, azt híreszteli, hogy elcsalták a választást. Vele szemben Putyin volt az az államfő, aki tudja, mit miért csinál. Aztán jött az Ukrajna elleni brutális agresszió, a folyamatos hazudozás az Ukrajna határain folytatott hadgyakorlatokról, az elfogadhatatlan követelések, hogy a volt szocialista országok lépjenek ki a NATO-ból, Putyin eszmefuttatásai arról, hogy az ukránok igazából nem is egy külön nemzet, hanem csak elfajzott oroszok, akiknek Oroszországban a helyük, és csak az ottani „nácikat” kellene eltakarítani, hogy helyreálljon a rend. Legújabban abban reménykedik, hogy a világ legjobb, elháríthatatlan atomrakétáival készteti meggondolásra a Nyugatot. Már a háború elején magas készültségbe helyezte az orosz stratégiai rakétaerőket, próbakilövéseket is végrehajtottak, és nyilvánvalóan el van szánva, hogy a képzelt erőfölényével megnagyobbítsa az országát. De az élethez nem nukleáris fenyegetés kell, hanem fejlett ipar és kiegyensúlyozott gazdaság. Putyin romló elmeállapotáról mind többen nyilatkoznak, és valóban elképzelhető, hogy ugyanúgy egy álomvilágban él, mint annak idején Hitler. Az is a csodafegyverekben, a végső győzelemben hitt, az utolsó napokig. Hasonlítsuk össze Putyint Sztálinnal, aki ugyan gyanakvó ember volt, és a háború kitörése előtt kiirtotta a szovjet katonai vezetés színe-javát, mert félt, hogy eltávolítják, de a honvédő háború folyamán lényegében értelmes döntéseket hozott, és részt vett az ENSZ létrehozásában is. Hasonlítsuk össze Hruscsovval, aki Kubában telepített atomrakétákat, hogy ezzel sakkban tartsa a Szovjetuniót támaszpontokkal bekeríteni igyekvő amerikaiakat, de később ezeket elszállíttatta, és korábban már a berlini fal felépítésével is csökkentette a mind élesebbé váló szovjet-amerikai katonai szembenállást a Brandenburgi kapunál. Hasonlítsuk össze Brezsnyevvel, aki ragaszkodott a szocialista tábor egységéhez, és leverte a Prágai tavasz reformmozgalmát, de aláírta a Helsinki egyezményt. Mindegyikük valamilyen érvényes logika alapján politizált, és mindegyik együttműködött konstruktív nemzetközi akciókban. Ezzel szemben Putyin megszegte az Ukrajna területi integritását szavatoló Budapesti egyezményt, beavatkozott több szomszédos állam belső életébe, és most éppen csecsen és szíriai zsoldosok segítségével próbálja megértetni az ukránokkal, hogy tulajdonképpen Oroszországhoz tartoznak. Egy ilyen politikus nem lehet normális. Uralkodása alatt a hazája teljesen elszigetelődött (az ENSZ legutóbbi közgyűlésén mindössze öt ország támogatta, és ezek is közvetlenül függtek tőle), kikerült a nemzetközi üzleti életből, és már csak a földgáz és kőolaj eladásából van számottevő bevétele, a vezető politikusokat nem engedik be a nyugati országokba, az oligarchák vagyonát elkobozzák, de Putyin még mindig abban reménykedik, hogy a katonai ereje révén megvalósíthatja őrült tervét, az egykori orosz birodalom régi fényének visszaállítását. Nem számít neki, hogy a földi környezet tovább romlik, mind elkerülhetetlenebb az ökológiai katasztrófa, és hogy ha nukleáris fegyvereket vet be, a saját országának életfeltételeit is tovább rontja. Még a taktikai atomfegyverek használata sem maradhat válasz nélkül, és az előre látható eszkaláció során hetek vagy napok alatt elpusztul az egész emberiség. Mit számít, hogy eltörölheti a föld színéről Washingtont, ha Moszkva is radioaktív hamuvá válik? Tételezzük fel, hogy a legújabb, hipergyors rakéták ki tudják iktatni az amerikai rakétatámaszpontokat, mielőtt azok ki tudnák lőni a rakétáikat. Ehhez akkor is annyi atomrobbanásra van szükség, hogy a nukleáris szennyezés magát Oroszországot is hetek alatt élhetetlen sivataggá teheti. Putyin elveszítette a józan eszét, amikor minden nehézség elől előre menekül, a még nagyobb válságok felé. Reagan a Szovjetuniót a gonosz birodalmának nevezte, de hol van azok szándéka és politikája Putyinétól? Bár a volt KGB-s tiszt előszeretettel mutatkozik az orosz pravoszláv egyházi vezetők körében, valakinek rá kell jönnie, hogy ha Putyin nem őrült, akkor valójában ő az Antikrisztus, aki az egész világot elpusztítja. És ez a csata nem Armageddonnál lesz, ahogy a próféciák megjósolták, hanem az egész világon, a rakétatámaszpontokon, az óceánokon és a világűrben. Az emberiség egyetlen reménye, hogy valakinek lesz bátorsága eltávolítani Putyint az ország éléről. Sajnos erre kevés esély van. Hitlert, Sztálint és Mao Ce-tungot sem sikerült eltávolítani. Az ilyen diktátorok előbb távolítják el mindazokat, akikről feltételezik, hogy veszélyt hozhatnak rájuk. És míg a korábbi hasonló összeesküvéseket hosszú hónapok alatt szervezgették, ma már csak néhány nap vagy néhány óra maradt egy bátor tettre. Meggyőződésem, hogy még a berlini bunkerben is megölhették volna Hitlert az ott tartózkodók, hogy legalább a saját életüket megmentsék, de a Führer hatása alatt álltak, nem voltak képesek logikusan cselekedni. Miért várnánk jobb kimenetet Putyin esetében?

 


 

2022. április 24., vasárnap

Gáz

 Most még van gázunk, csak a világpiaci áremelkedés miatt nő az ára. A számítások szerint a jelenlegi készletek kitartanak még egy ideig, csak az év vége felé csökkennek a kritikus szintre. Takarékoskodni kell. A lakossági fogyasztást is vissza lehet fogni bizonyos mértékig. Ne tegyünk úgy, mintha minden a nagyhatalmaktól függene. Rajtunk is múlik. Már most elkezdhetünk takarékoskodni. Elvégre hadiállapot van, és még jó ideig eltart. Ebből az önként vállalt „hadi gazdálkodásból” következik, hogy szorosabbra kell fognunk a gyeplőt. Vehetünk annyi benzint, amennyire néhány hónap alatt szükségünk lehet, de lehetőleg minél kevesebbet használjunk fel a tartalékból. Már az első olajválság idején is azt csinálta az akkori amerikai elnök, hogy a tévé képernyője előtt 18 Celsius fokra vette le a Fehér Ház központi fűtését. Mi is öltözhetünk melegebben, ez sokkal olcsóbb, mint a 20-25 fokot biztosító távfűtés. A háztartásunkban kevesebb gázt és olajat használjunk fűtésre és ételkészítésre. 

Nem kell minden nap sütni-főzni, vannak készételek és hidegen is fogyasztható ételek. Sok minden (zöldség, gyümölcs) nyersen egészségesebb. A gázon kívül is takarékoskodhatunk az energiával. Nem kell mindig mindennek fényárban úsznia. Mivel kevesebb a pénzünk, talán a reklámkampányok is lehetnének szerényebbek. Emlékszem a hetvenes évek televíziójára, a hétfői adásszünetekre, és hogy a második csatorna is csak nehezen indult meg,  nagyrészt takarékossági okokból. Ha kevesebb az energia, ezt a régi gyakorlatot is elővehetjük. Ameddig nem normalizálódik a helyzet. Lehet, hogy ez ellen sokan fellázadnak. De – ezt csak humorból írom – semmi akadálya, hogy a tiltakozók is áramot termeljenek, mondjuk a konditermekben létesítendő áramtermelő berendezésekkel. (Az ötlet nem új, már tíz-tizenöt éve is felvetődött, hogy olyan területeken, ahol nincs vagy nem gazdaságos a központi áramszolgáltatás, például az országos hálózattól távolabb lévő kistelepüléseken, ilyen áramtermelő kerékpárokkal segítsenek az energiahiányon.) A kérdés úgy vetődik fel, hogy mit tudunk könnyebben elérni: hogy Ukrajnában véget érjenek a harcok, vagy hogy saját forrásból pótoljuk a kieső orosz gázt. Jelentkezzen az, aki meg tudja állítani Putyint!

(Szerkesztve megjelent: Népszava, 2022. április 29., 10. old.)

 

 

 

2022. április 19., kedd

Ukrajna tétje

 

Ukrajna nem önmagában fontos a világ számára. Adva van egy korrupt poszt-szovjet ország, ahol a Majdan téri népi lázadás elzavarta Janukovicsot, a Moszkva-barát elnököt. Utána demokratikus választásokon Zelenszkij lett az új elnök. Elkezdte a tisztogatást, de továbbra is nagy a rendetlenség, érvényesül az ukrán nacionalizmus, többek között a sokat támadott nyelvtörvényben. (Igazi nácik nincsenek, csak olyan nacionalisták, mint nálunk a parlamentbe bejutott Mi Hazánk.)  Látva a kegyence bukását, Putyin kidolgozott egy tervet Ukrajnának az orosz birodalomba való visszakényszerítésére. 2014-ben annektálta a Krím-félszigetet (megszegve  az Oroszország által is aláírt Budapesti memorandumot, amelyben az ott tárolt nukleáris fegyverek visszaadása cserében vállalta, hogy tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását), még abban az évben a Donyeck-medencében, orosz katonatisztek irányítása alatt létrehozott két úgynevezett "népi demokratikus köztársaságot", idén pedig elhatározta, hogy az egész országot visszakényszeríti a birodalomba.

Ukrajnát nem kellene bevenni az Európai Unióba, mert nyilvánvalóan nem felel meg a csatlakozási feltételeknek, és a NATO-ba sem kell bevenni, mert az még egy normális lelkületű orosz vezetőt is provokálna. A mostani háború azért készteti a világ jobbik felét cselekvésre, mert megmutatta Oroszország (elsősorban Putyin és köre) múlt századi imperialista ambícióit. Tehát nem Ukrajnát kell támogatni, hanem Putyin agresszióját  kell megállítani. Ha másképp nem megy, akár az ukránok rovására is. A háború elején lett volna rá esély. A NATO elfoglalhatta volna Ukrajna nyugati megyéit, és megegyezhetett volna Putyinnal: innentől kezdve Ukrajna a miénk, onnantól pedig a tiétek. És akkor meg lehetett volna kezdeni Ukrajna tényleges demokratizálását és oligarchia-mentesítését. Ezt a lehetőséget a Nyugat elszalasztotta. A mostani cél Putyin megállítása lehet, de ennek nem sok köze van Ukrajna támogatásához. A NATO számára talán az az egyetlen értelmes cél, ha rákényszeríti mindkét felet a realitások elismerésére. Ukrajna lehet demokratikus (de ennek része a demokratikus nyelvhasználat, mint ahogy a kanadai Quebecben történt), Oroszország pedig elégedjen meg az orosz többségű országrészekkel (amennyiben egy korrekt, nemzetközi ellenőrzés mellett lefolytatott népszavazáson valóban őt akarja a többség). Ja, és persze Oroszországnak fel kell építenie, amit lerombolt (gyárakat, kórházakat, lakóházakat, városrészeket). Aki rombol, az építsen is. Ha már a megölt embereket nem támaszthatja fel. 

 


 

Putyinnak mindenképpen le kell mondania a birodalom visszaállításának abszurd céljáról. Ameddig erre nem hajlandó, addig élhet a világ Oroszország nélkül, mintha nem is létezne. Akár az ENSZ-ből is kirakhatnák. Igaz, hogy a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának egyike (a második világháború lezárása óta), de ki mondta, hogy ha a többi tag másként dönt, azok külön-külön nem hajthatnak végre egy összehangolt stratégiát?

(Megjegyzés: Ez az írás egy korábbi fejtegetésem továbbgondolása:

https://mandygabor.blogspot.com/2022/03/lepcsohazi-gondolatok-ukrajnarol.html )

2022. április 9., szombat

Mennyi az annyi?

 

A Fidesz korábbinál nagyobb választási győzelme nem abból adódott, hogy a lakosság elvárásainak jobban megfelelt, hanem abból az elképesztő médiafölényből, amit a korábbi években fokozatosan és törvénytelenül kialakított magának. A választási csalás nem a szavazókörzetekben, hanem a szavazók befolyásolásában valósult meg. Egyes számítások szerint a tévében nyolcszoros fölényben volt a közpénzből finanszírozott fideszes propaganda, s az utcák is tele voltak a plakátjaikkal. Még a YouTube-videókat megszakító reklámok is az ő hazugságaikat ismételgették. Érdemes lenne minden egyes rágalmat kivizsgálni, és polgári pereket indítani. Engem az is nagyon érdekelne, hogy a szavazatok megoszlása a nyolcszoros túlerő nélkül mekkora lett volna. Ehhez csak annyi kell, hogy a fideszes jelöltekre leadott szavazatok számát elosztjuk nyolccal. Tudom, hogy ez jogilag semmin sem változtatna, de talán az olvasók is kíváncsiak lennének az így „helyesbített” virtuális választási eredményekre.


  (Szerkesztve és „Matek” cím alatt megjelent a Népszava 2022. április 9-iki számában)

A nagy áttérés, nyugatról keletre

  Kovács Zoltán december 8-iki publicisztikája azzal a „nagy átveréssel” indít, ahogy Orbán Viktor az egykori ünnepelt liberális fiatalból a...