Miért bukott meg a Fidesz?

Szerintem a Fidesz bukása nem egy törvényszerű folyamat volt. Ha Orbán rendszere nem lett volna életképes, akkor 15 évig sem bírtuk volna elviselni. Szép lassan belecsúsztunk volna Fehéroroszország szigorú békéjébe. Kellett valaki, aki észrevette a gyermekbántalmazásokat, kellettek influenszerek és szakértők, akik felfigyeltek a rendszer működési zavaraira, és aztán kellett egy eddig a nagy közönség által ismeretlen, fiatal, de rendkívül energikus szereplő, aki addig csak a Fideszen belül politizált (a Fideszt képviselte Brüsszelben is), akinek ráadásul tönkrement a házassága. Sőt, az ő korábbi felesége, közös gyermekeik anyja is érintve volt a rendszer által. És akkor ennek a fiatalembernek a fejében megszületett a nagy terv. Itt az ő esélye, hogy valami nagyot csináljon. Beszélhetünk arról, hogy a nép már nem bírta, de ez nem igaz. Bírta volna még sokáig. Minden alkatrész működött a maffia-típusú gépezetben. De ezek a véletlen mozzanatok egyszer csak összeálltak. Nem rajtunk, az elégedetlenkedő sokaságon múlt. Képzeljük el, hogy mi lett volna, ha nem jelenik meg Magyar Péter, a kifogyhatatlannak tűnő energiájával és akaraterejével! Vagy ha Márki-Zay Péterhez hasonlóan ő is összeáll az évtizedek óta tehetetlennek bizonyult korábbi ellenzéki pártocskákkal, velük kellett volna vitatkoznia, hogy mit és hogyan. Hatalmi harcot kellett volna folytatnia Gyurcsánnyal, aki egy interjúban úgy érvelt, hogy ők már évtizedek óta ellenzékiek, egy volt fideszes ne mondja meg nekik, hogy mi a teendő, inkább "álljon a sor végére". Abban ugyan nem volt igaza Magyarnak, hogy ellenfeleként az "Orbán-Gyurcsány rendszert" nevezte meg, de az biztos, hogy ha ő nem ugrik a ringbe, akkor folytatódik a NER uralma, az ellenzéki pártocskák által nem nagyon zavarva, még pimaszabb propagandával, esetleg a mind agresszívebb szabadcsapatok fellépésével. Magyar Péter nem mindent egyedül csinált, de megmutatta, hogy a NER is sérülékeny. (A mi szerencsénkre Orbán is viszariadt attól, hogy durvább eszközökhöz folyamodjék. Nem zárta az ellenfeleit börtönbe, nem zavarta szét a tüntetőket, legfeljebb megfenyegette őket, elsősorban a háborús hisztéria, az ukránellenesség fokozásában bízott.) Bizony, ezeknek a véletlen tényezőknek mindegyike kellett ahhoz, hogy a bombabiztosnak vélt maffia-struktúra megrendüljön. És amikor már látszott, hogy Orbán elveszítheti a választást, több és több szavazó állt az ellenzék mellé. Kiderült, hogy tényleg van remény a változásra. És csodák csodája, az eredetileg 50 % körül mért Tisza a kétharmados, alkotmányozó többséget is megszerezte. És ahogy Orbán illiberális modellje egész Európában, sőt, az Egyesült Államokban is példaképpé vált, a bukása ugyanígy világpolitikai (netalán világtörténelmi) példa lehet. Példa arra, hogy az állami maffiamódszerek nem mindenhatóak. De kérdés, hogy Nyugaton is lesz-e Magyar Péterhez hasonló elszánt harcos, aki vissza tudja fordítani a demokrácia kudarcának trendjét. Ha lesz, akkor újrakezdődhet a történelem.

 

 (Blogbejegyzés, 2026. jún. 11.)

Békekölcsön

 Emlékszünk, hogy az ötvenes években nagy kampány bontakozott ki, amelynek keretében a dolgozók felajánlhatták a fizetésük egy részét az államnak, hogy abból az állam fejleszthesse a gazdaságát és a honvédelmét, ezáltal is erősítve a béketábort. A jó ötleteket újra és újra érdemes megvalósítani, a pillanatnyi helyzethez igazítva. (Így tett az Orbán-kormány is, amikor a magánnyugdíjpénztári megtakarításainkból mérsékelte a központi költségvetés hiányát.) Most itt az ideje, hogy a milliárdosainknak felajánljuk: ha kölcsön adják azt a pénzt, amiből mérsékelni lehet a ránk hagyott hiányokat, akkor azt az összeget levonjuk a csalások és sikkasztások miatt majdan befizetendő büntetésükből. És legalább a befizetett összegek erejéig békén hagyjuk őket. Mindenki jól jár.

(Az Élet és Irodalom Páratlan oldalára felajánlott bejegyzés, 2026. máj. 31.)

Tűzijáték-teszt

 

Amikor egy új kormány veszi át a vezetést, és megállapítja, hogy üres a kassza, nagyon meg kell fontolni, hogy mire mennyit költ. Emlékszünk Medgyessy Péter miniszterelnökségére. Spórolást ígért, de amikor az esedékes augusztus 20-ikai tűzijátékot elmosta volna az éppen áradó Duna, akkor, arra hivatkozva sem mondta le a költséges ünneplést, csak valamennyivel elhalasztotta - ha jól emlékszem, az árvízi védekezés hőseire való megemlékezés jegyében, holott csak arról volt szó, hogy az előkészületek már megtörténtek, és a közreműködőket kártalanítani kellett volna. (Nyilván nem annyival, amennyi robbanóanyagot már felhalmoztak, de még nem füstölték el.)

   Most olyan helyzet van, hogy megint üres az államkassza, és a Tisza győzelmét is  megünnepeltük már néhány fesztivállal. Még a rakétázókkal sem kötöttek szerződést, amivel elköteleznék magukat. Itt a nagy lehetőség a takarékoskodásra. Kíváncsi vagyok, hogy Magyar Péter kormánya hogy dönt: lemondja-e a felesleges ünneplést (amit az Orbán-kormány fejlesztett igazán nagy, „kerül, amibe kerül, csak nagyobb legyen, mint a tavalyi” fesztivállá), vagy a józanság dönt, és a tűzijáték lemondását is az Orbán-kormány esztelen költekezésével magyarázza.

   De ha meggondolom, az állami tűzijátékot néhány egyéb módon is helyettesíteni lehetne. Például megkérhetnénk a NER alatt meggazdagodott milliomosokat, hogy ezúttal ők viseljék a költségeket (ezzel természetesen csökkenne a tőlük behajtandó büntetés összege). Lehetséges lenne az is, hogy tűzijáték-versenyt rendezünk, és mindenki a saját petárdáival nevezhetne be. Mivel azonban én két szempontból is tűzijáték-ellenes vagyok (rontja a levegőt, és megőrjíti a kutyákat), azt az ötletemet is vitára bocsátom, hogy egyáltalán ne legyen tűzijáték, hanem helyette az utóbbi 20 év legszebb tűzijátékainak felvételeit játssza a tévé (a lakosság többsége úgysem eredetiben, hanem a televízión látja a tűzijátékokat), és lehessen szavazni, hogy kinek melyik tetszett. (Ennek a megoldásnak számos előnye lenne: nem kellene letaposni egymást a hidakon, nem kellene a házak padlásterében nyomakodni, senki sem pottyanna a Dunába és egyebek.)

   Az a gyanúm, hogy a Magyar-kormány sem változtat majd a szokásokon, és ugyanúgy kidobja a pénzt (a mi pénzünket) egy kis „circenses” kedvéért. És utána majd megmagyarázza, hogy azért nem élünk jobban, mert Orbánék túl sok pénzt eltékozoltak.

   Ez tehát a tűzijáték-teszt. Ki mit jósol? Átmegy-e majd a Tisza-kormány ezen?

A demokrácia cselekvés

 

Amikor Magyar Péter úgy pozicionálta az általa építendő mozgalmat, hogy az se nem jobb, se nem bal, hanem magyar, a Demokratikus Koalíciót „kék Fidesznek”, a leváltani szándékolt rendszert pedig „Orbán-Gyurcsány rendszernek” nevezte, magam is erősen csóváltam a fejemet. A baloldali ellenzék mindent megtett, hogy Orbánt legyőzze, nem éreztem jogosnak az ilyen megbélyegzést. De ahogy a DK reagált a Tisza Párt tevékenységére, lassan változott az álláspontom. Ahelyett, hogy rokonszenvvel és bátorítólag fogadta volna a NER új kihívóját, kezdettől fogva élesen bírálta. Emlékezetes, ahogy Gyurcsány egy Partizán-interjúban felháborodottan elutasította a rendszer új kihívóját, mondván, hogy vannak itt régi ellenzéki pártok, Magyar Péter álljon a sor végére, és várja ki, amíg lehetőséget kap a rendszer megdöntésére. Aztán jött Gréczy Zsolt, aki nekitámadt Lendvai Ildikónak, hogy beleszól egy másik párt belső ügyeibe, holott neki magának is lennének elszámolnivalói. (Ezzel kapcsolatban levelet írtam Gréczynek, de nem reagált rá.)  Magyar Péternek felróják, hogy a Fideszből jött, és voltaképpen semmi más, mint egy Fidesz 2.0, akinek egyetlen feladata, hogy megsemmisítse az ellenzéket. Még ma is, amikor a Tisza Párt már elképesztően nagy fölénnyel győzött, a DK pedig be sem került a parlamentbe, folytatódik a DK-fanok gyűlöletkampánya. Én úgy látom, hogy a baloldalt két körülmény szorította háttérbe: az eddigi tevékenységük eredménytelensége, valamint az a remény, hogy Magyar Péternek végre sikerül lebontania az évtizedek óta bennünket szipolyozó maffiaállamot. Az új miniszterelnöknek nehéz dolga lesz, és ehhez minden támogatásunkra szüksége van.
     Mit tehet ebben a helyzetben az ideiglenesen és formailag háttérbe szorult baloldal? Azt kell megértenie, hogy a demokrácia nem egyszerűen a demokratikus (illetve demokratikusnak deklarált) pártok ügye. És főleg nem az számít, hogy ezek a pártok a parlamentben ülnek-e. Nagyobb jelentősége van a tetteknek, párton belül vagy kívül. A demokrácia lényege a cselekvés. Legelőször is a társadalmi csoportok képviseletének történelmileg legrégebbi küldetése jön számításba, ami az elesettek, elnyomottak minden rétegének támogatása. Ez a szakszervezetek alapfeladata, ami már a munkáspártok létrejötte előtt is egyértelmű volt. Mivel a mostani választásokon a közös siker érdekében háttérbe szorultak az ilyen célt meghirdető politikai pártok, át kell gondolni a célokat és a feladatokat. Az eddig működő, de a választásokon taktikai meggondolásból nem induló pártokat az új kormány akár támogathatná is (hiszen nincs köztük ellentét a célokat illetően). Azoknak a pártoknak a helyzete nehezebb, amelyek nem léptek vissza, hanem minden erőlködésük ellenére is „lenullázódtak”. Ezek vezetősége látványosan megbukott, és csak valamiféle gyökeres reform segíthetne rajtuk. Ha a pártok szervezeti és anyagi körülményei már nem is teszik lehetővé a korábbi struktúrák újraszervezését, akkor új utakat kell keresniük. Ezzel szemben semmi akadálya, hogy a Tisza-szigeteken belül megerősödjenek a baloldali törekvések. A Tisza néppárti jellegéből egyenesen következik minden áramlat képviselete. A DK-hívők is jobban járnának, ha a Tisza-szigeteken belül keresnék egymást, és megbeszélnék, hogy az új helyzetben mit tehetnének a baloldali értékek védelméért. Magyar Péter elkövetkező négy éve alatt ebből kialakulhatna előbb egy baloldali Tisza-frakció, majd ha a körülmények lehetővé és szükségessé teszik, újraalakulhatna egy független baloldali párt is. De ez jobban függ a mindenkori politikai helyzettől, mint az új pártok szervezőitől. Én már tíz éve arról írtam, hogy egy ideális néppárt elvi alapon is figyelembe veszi minden társadalmi csoport érdekeit, mert ez az elemi feltétele egy össznépi kormányzásnak. A külön pártok egymás elleni harcánál jobb az érdekek előzetes egyeztetése. (Már megírtam a fentieket, amikor elolvastam Radnai Márk nyilatkozatát a Tisza Párt jövőjéről, aminek lényege, hogy a szervezeti feladatokat ellátó kicsi központi mag csak segítené, koordinálná a Tisza-szigetekben kialakuló tevékenységeket. Én fokozatosan kialakuló frakciókra gondoltam, de ez a helyi, nem felülről szervezett csoportokkal való állandó kapcsolattartás lényegében ugyanezt a visszacsatolást, illetve a helyi szinten érzékelt problémák kezelését tudná megoldani. Csak drukkolni tudok az elképzelés sikeréhez.)

(Az Élet és Irodalomnak 2026. május 23-ikán elküldött olvasói levél szövege)

Kéretlen tanácsok Magyar Péternek

 Örülök a Tisza történelmi győzelmének, és eddig is nagyon reméltem, hogy MP nem ábrándítja ki az embereket. De néhány kérdésben nem értem az álláspontját. Például miért vonakodik elismerni Hadházy Ákosnak a Tiszára nézve rendkívül fontos tevékenységét? Iványi Gábor megsegítése nem várhat sokáig, hiszen az Oltalom a gazdasági összeomlás szélén áll. A fővárosi költségvetést is mihamarabb meg kell menteni. Én elismerem Magyar Péter kiválóságát és taktikai érzékét, de nem szabad elfelejtenie azt, hogy a győzelmében nagy szerepet játszott az "óellenzék" (a DK, a Momentum és egyéb kisebb pártok) számos híve, akiknek az együttműködéséről a jövőben sem szabad lemondania. A rendszerváltás dinamikájában fontos mozzanat volt az Orbán által betiltott Budapest Pride melletti tömeges kiállás. Bár akkor Magyar kijelentette, hogy az ilyen demonstrációk természetesek, most úgy nyilatkozott, hogy a kérdésről népszavazást kellene rendezni. Ilyen ügyekben sehol nem rendeztek népszavazást, és ettől csökkenhet a változásban kulcsszerepet játszó fiatal szavazók rokonszenve. A legközelebbi megoldandó feladatok: az ukránok honvédő háborújának anyagi támogatása, valamint a menekültek emberi kezelésének módja. Tudtommal Magyar ezekben a kérdésekben kétértelműen nyilatkozik (nem vétózná meg az uniós támogatást, de Magyarország nem adna erre pénzt, illetve nem engedne be menekülteket, de ahhoz sem járulna hozzá, hogy pénzzel segítsük más tagállamok ilyen vállalásait), ezzel pedig ő is oka lehet annak, hogy végül is ne szabadítsák fel az uniós forrásokat. Az ő helyében én azonnal belemennék mindkét feltételbe, azzal, hogy a magyar álláspontot később, 3-4 év múlva még felülvizsgáljuk. És ő sem javasolna mást magának az én helyemben.

 

 

Kezdősorok

Rájöttem, hogy amikor valamilyen történetbe belekezdek, önkéntelenül is valamilyen meglepő dolog jut eszembe. Ez nem valami közönségcsalogató, hanem inkább nekem magamnak is szükségem van, valamiféle biztatásra, hogy aminek a megírásába belekezdek, azt érdemes legyen tovább írni.

Itt van néhány részlet, amiket utólag gyűjtöttem össze. (Sok olyan novellát is írtam, amelyekben ez a kedvcsináló rész egy kicsit elnyúlik. De hát nem minden gondolat frappáns.)

*   *   *

Úgy kezdődött, hogy meghaltam. Ez önmagában még nem lenne érdekes, hiszen annyian meghaltak már előttem. (A remete)
*
Egy embert nem feltétlenül kell megölni ahhoz, hogy hullává váljék. Van, amikor már kész hullaként hullik az ölünkbe. Pontosan ez történt Podmaniczki Richárddal. Elmesélem. (A hullarabló)
*
Egy nap arra ébredtem, hogy én vagyok a Világ. Első gondolatom az volt, hogy nyilván megbolondultam, és egy pszichiátriai klinikán kezelnek ezzel a téveszmével, de nem. (Én vagyok a világ)
*
Olyan is van ám, hogy a mesék hirtelen összekeverednek. Nehéz kezelni az ilyen eseteket. Például amikor a vasorrú bába és a nagyszakállú törpe ugyanarra a vonatra szálltak. (A varázssíp)
*
Szegény volt az ország, szegény a királya is. Míg más királyok fején cifra aranykorona díszelgett, ennek a fejére csak egy aranyozott hímzésű baseball-sapka került, annak is elszakadt már a simlédere. Míg más királyok hatlovas hintón pöffeszkedtek, ő egy használt autón utazott, és hamarosan azt is le kellett cserélnie egy biciklire. (A biciklis király)
*
Egy tavaszi napon a hétfejű sárkány elrabolta Bodrogfalvi Klárát. Aki nem ismeri, annak elmondom, hogy nincs őnála szebb nő az egész világon. Vagy ha van, azt biztosan nem Bodrogfalvi Klárának hívják.
Sírt-rítt a falu népe, mert már nagyon hozzászoktak a szépségéhez, a ringó járásához. Neki volt a legringósabb járása a járásban. (Világszép Bodrogfalvi Klára)
*
A hajó viharba került és elsüllyedt. Az utasok többségének sikerült partra evickélnie. Kiderült, ez egy lakatlan sziget. De a borzalmak csak most kezdődtek. (A túlélő)
*
Az egeret nem azért írtam nagybetűvel, mintha egy embernek lenne a neve, hanem mert egy individuum, és ezért megérdemli, hogy ne csak a faját említsük meg. Hogy miért, az kiderül. (Az Egér és én)
*
Amikor meghaltam, nagy izgalommal vártam az átlényegülésemet. Felkészültem arra csodálatos utazásra, amely Istenhez vezet, egy növekvő fényességű alagúton át. Erről többen is beszámoltak, akiket a tetszhalál állapotából élesztettek újra. A valóság azonban – ha egyáltalán jogom van használni ezt a földi szót – teljesen más. (Egy halott feljegyzései)
*
Elhárítok magamtól minden felelősséget. Ezt a történetet nem én mesélem el, hanem az a lány, akivel a sok-sok párkereső beszélgetésem egyikén ismerkedtem meg. Persze nem ismertem meg igazán, hiszen ahhoz együtt kellett volna vele laknom. Az emberek azt mesélnek magukról, amit akarnak, aztán vagy elhisszük nekik, vagy nem. Én úgy tettem, mintha elhinném. (Tigrislány)

*

És volt egy erotikusnak minősülő történetem is, amiben semmi igazán erotikus nincs, csak annyi, hogy a novellában szereplő férfit következetesen pénisznek nevezem, az állásra jelentkező hölgyet pedig vaginának. Arra voltam kíváncsi, hogy maga ez a "trükk" érdekesebbé teszi-e az egyébként teljesen sablonos történetet. Ez így kezdődik:

A pénisz ült az irodában, és egy újság sportrovatát tanulmányozta.  Kopogtak, majd benézett egy vagina. "Mit óhajt?" - kérdezte a pénisz.  "Bocsánat a zavarásért, az álláshirdetésre jöttem" - mondta a vagina.  "Ja, vagy úgy. Jöjjön, mondjon néhány szót magáról!" - vált lelkesebbé a pénisz. Belül egy kis izgalmat érzett.  (Hivatali pornó) 

Társasutazás

 

 A NER meghasonlott szereplői számára társasutazást szervezünk a damaszkuszi útra.
(Az utazás önfinanszírozású.)

PÁRATLAN OLDAL - LXX. évfolyam, 16. szám, 2026. április 17.