Az igazi atombomba

A Spiegel közvéleménykutatása szerint a szavazók elsöprő többsége, 92 százalék válaszolta, hogy Magyarországnak nincs helye a továbbiakban a közösségben.  A német lap arról számol be, hogy a miniszterelnök, Orbán Viktor „választási kampányt folytat az EU ellen, és nyíltan zsarolja azt”, illetve hogy „a német adófizetői pénzek nem folyhatnak tovább egy olyan országba, amely Moszkvához igazodik”.  A cikk második felében azt írják, hogy „ha Orbán Viktor ismét megnyeri a választásokat, az EU nem fogadhatja tovább Magyarországot soraiban”. Véleményük szerint nem elfogadható, hogy „egy Orbánhoz hasonló kormányfő alattomos eszközökkel hangulatot keltsen Brüsszel és demokratikus képviselői ellen, blokkolja az egész EU-t, és egyúttal továbbra is Brüsszelből érkező segélyekkel tömje korrupt rendszerét. A német adófizetők nem fizethetnek tovább azért, hogy Orbán Moszkva felé vezesse országát”.

A szavazati jog megvonását már tizenöt éve folyamatosan felvetik az Unióban. (Ezt szokás "atombombának" nevezni.) De hol a lengyel, hol a szlovák kormány tette lehetetlenné a szavazati jog megvonását az Orbán-kormánytól. Még sokáig ez lehet a helyzet. És ha Magyarország végre "eurokompatibilis" lesz, akkor is lehet egy másik kormány, amelyik a saját önző érdekei védelmében megakadályozhatja a vétkes tagállam kizárását (illetve a legrosszabb esetben is csak a szavazati jogának megvonását). Nincs mese, itt radikális lépésre lenne szükség. Létre lehetne hozni egy "árnyék-uniót", amelyben a többségi szavazat érvényes, de amely rendelkezhetne az összes pénz felett. Meg lehetne szüntetni a jelenlegi EU-t, és létrehozni helyette egy másikat, amelyiknél folyamatosan vizsgálják, hogy az egyszer felvett tagországok megfelelnének-e még a felvételi kritériumoknak. És ha egyiket sem sikerül megcsinálni, akkor még mindig marad egy utolsó, bár nagyon kockázatos eszköz. A "normális" 25 tagállam egyenként megszakíthatná a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Ezzel automatikusan kikerülnénk a schengeni övezetből és a NATO-ból (ennek az a pozitív hozadéka is meglenne, hogy többé nem olvashatnák az orosz titkosszolgálatok a hozzánk érkező dokumentumokat). Megszűnnének az Európával fennálló kereskedelmi és politikai kapcsolatok is. A magyar kormány számára ez az öngyilkossággal lenne egyenlő, de remélem, hogy mindezek csak addig tartanának, amíg mi, magyarok, észhez nem térünk. 

Én az észhez térésnek drukkolok.

 

 

Ukrajnai béketervem

 

Trumpnak nem sikerült egy nap alatt véget vetnie az ukrajnai háborúnak.
De nem adja fel. A legutóbbi javaslata: Ukrajna fejezze be a háborút,
különben az USA nem támogatja tovább. Ez nem megy könnyen, hiszen
Putyin hódító háborúja egy napra sem szünetel, tovább pusztul az ukrajnai
lakosság és gazdaság. De íme az  általam ajánlott, igazságos béketerv:

1. Mindkét ország vonuljon vissza a budapesti memorandum által kijelölt
határok közé, Ukrajna mondjon le arról, hogy elfoglalja Moszkvát és a
Távol-Keletet!

2. Mindkét ország adja vissza az általa elrabolt gyerekeket és felnőtteket,
fizesse a sebesültek és rokkantak egészségi ellátását!

3. Mindkét ország építse fel, a háborúban általa lerombolt épületeket, gyárakat,
erőműveket, iskolákat, bölcsődéket, templomokat és kulturális létesítményeket!

4. Mindkét országban rendezzenek demokratikus választásokat, és a  két nemzet
függetlenségét, békés együttműködését az új kormányok is szavatolják!

Ez a béketerv is reális. Ha nem is egyetlen nap alatt, de a szükséges lépések
azonnal elkezdhetők. És sokkal könnyebb lenne megvalósítani, mint például a gázai
békefolyamatot.

A Nobel Béke-díjról az értesítést az alábbi e-mail címre kérem:

mandygabor@yahoo.com

Ki mit tud?

Orbán Viktor azóta irtózik a miniszterelnöki vitáktól, hogy 

Gyurcsány jobbnak bizonyult nála. De most, hogy a stábja 

bevetette azt a videót, amelyen állítólag majd láthatjuk, 

hogy az ellenfele hogyan szerelmeskedett a korábbi barátnőjével,

könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhet. Mi lesz, ha a választók 

követelni fogják, hogy a regnáló miniszterelnök is mutassa meg, 

mit tud az ágyban? És, bizony, könnyen bebizonyosodhat, hogy

(A dzsungel könyvéből véve az analógiát)  Akela elvéti az ugrást.

Mert nem biztos, hogy egy "ketrecharcos"  minden pályán

győzni tud.

 

 

(Az Élet és Irodalomnak küldött levél eredeti szövege.)

Helytartók

Nyugdíjas lévén megkaptam Orbán Viktor aktuális atyai üzenetét,  amelyben megnyugtat, hogy bár "a brüsszeli bürokraták és magyarországi helytartóik hadat üzentek a rezsivédelemnek, és a napvilágra került dokumentumokban előrevetítették az önöket is súlyosan sarcoló megszorítási terveiket", semmi vész, mert "ameddig nemzeti-polgári kormány vezeti Magyarországot,addig minden nyugdíjas biztonságban lesz." Ezzel szemben Brüsszelben nem bürokraták vannak, hanem a mi képviselőink, nincsenek magyarországi helytartóik (nem is lehetnek, hiszen akik lehetnének, azok még nincsenek hatalmon), azonkívül senki sem üzent hadat  a rezsivédelemnek (csak nem ezt tartják a legjobb módszernek), és az említett "dokumentumok" nem egyszerűen "napvilágra kerültek", hanem a kormányhoz közeli emberek fabrikálták, és a bírósági döntés után is tovább terjesztették őket, a mi pénzünkön. Ezzel szemben Orbán Viktort valóban lehetne helytartónak vélni, hiszen ő hatalmon van, és a legtöbb döntését előre egyezteti Putyinnal. Egyáltalán nem érzem magamat biztonságban.

 

 

 (A Népszavában megjelent olvasói levelem szövege, 2026. február 5.)

 

 

Képzelt háború

 

Képzeljük el, hogy Romániában egy szélsőséges nacionalista kormány jut hatalomra. Mivel a haderejük most is jelentősen erősebb, mint a Magyar Honvédség, határprovokációkat szerveznek, és megtámadnak bennünket. Elfoglalják Csongrád megyét, és Szabolcs-Szatmárba is beleharapnak. (A román hadsereg erős, ne felejtsük el, hogy a Tanácsköztársaság bukása után egészen Győrig eljutottak!) Mit tenne a magyar kormány? Harcolna, vagy megadná magát? Tegyük fel, hogy tárgyalni kezdene, és arról alkudozna, hogy a megye milyen hányadát adná oda a románoknak a békéért cserébe. Amikor a románok látják, hogy gyengék vagyunk, újabb megyéket akarnak maguknak, olyanokat is, amelyeket még nem is foglaltak el. Az Európai Unióhoz nem fordulhatunk, mert a függetlenségünk érdekében már kiléptünk belőle. (Már a NATO is felbomlott, elsősorban az USA miatt, de mi is segítettünk.) Később a szlovák, sőt, a szerb kormány is a románok pártjára áll, és Magyarországból itt is, ott is újabb területeket szakítanak le.

A horvátok és a szlovének nem sietnek a segítségünkre, nehogy belesodródjanak a háborúba, amely a határaik közelében zajlik.

 

 

 Ez csak egy képzelt forgatókönyv. De nagyon hasonló történik most Ukrajnában. Orbán, a béke barátja, nem hajlandó segíteni Ukrajnát, magára hagyja az agresszorral szemben. Az ellen is teljes erővel tiltakozik, hogy az EU és a NATO segítséget nyújtson, minden ilyen uniós határozatot megvétóz. És mi lesz a jutalma? Ha Oroszország bennünket is elfoglal, esetleg ő maradhat Magyarország miniszterelnöke. Vagy az orosz hatalom helytartója lesz. És mi lesz a mi jutalmunk azért, hogy ezt engedtük? Hogy tovább is életben maradunk, újra megtanuljuk az oroszt, amely az új államnyelvünk lesz, és elfelejtjük, hogy annyi nemzedéken át arról álmodoztunk, hogy egyszer majd Európa, a fejlett nyugat részeivé válunk. Akinek ez nem tetszik, az megpróbálhat disszidálni. Ha át tud jutni az aláaknázott szögesdrót-kerítésen.

 Lehet, hogy túlságosan pesszimistának tűnök. Pedig csak realista vagyok.

Tanmese az 1 centesről

 Egy nap készpénzzel fizettem a helyi kis boltban. Amikor
eltettem a visszajárót, egy érme leesett a földre. Tisztán
hallottam a csengését, de nem láttam, hogy merre gurult.
Aztán a padlón megláttam egy vöröses színű kis pénzdarabot,
mindjárt a cipőm előtt. Nem a kezemből kipottyant érme
volt, hanem valami más. Nem volt rajtam a szemüveg, ezért
megmutattam egy másik vásárlónak is, aki megállapította,
hogy egy 1 centes, méghozzá nem is eurocent, hanem amerikai.
A boltosok állították, hogy ezt a pénzt sosem látták, fogalmuk
sincs, hogy kitől és miként került oda, a pénztár elé.
Megörültem neki, beletettem a pénztárcámba, és amíg mentem
haza, elképzeltem, hogy hogy fogom majd mutogatni az
ismerőseimnek a már nem létező 1 forintosból amerikai
centté változott varázspénzemet. Tele voltam ötlettel, és
örültem a csodának. Ámde amikor otthon kipakoltam a
szatyromat, már nem találtam az 1 centest. Minden zsebet,
a szatyrom pénztárcám minden redőjét átvizsgáltam, de a pénz
szőrén-szálán eltűnt. Ez történt tegnap. És hogy ez miért tanmese?
Mert az életben máskor is megeshetik, hogy valami a miénk
lesz, amihez semmi közünk sincs, terveink vannak vele, de
amikor meg szeretnénk valósítani őket, az a valami úgy eltűnik,
mintha nem is lett volna. Addig kell megbecsülnünk, amíg a
kezünkben tartjuk, mert nem tudjuk, mikor illan el. Ahogy jött,
úgy el is mehet. És csak az emléke marad meg. Az a miénk marad.

 

 

Új világrend?

 

Trump második elnöksége drámai fordulatot hozott az amerikai politikában.  Otthon tovább folytatta a központi intézmények elfoglalását, nagy mértékben megváltoztatta a média egyensúlyát, beleszól a világhírű felsőoktatási intézmények munkájába, az állami támogatás csökkentésével gyengíti az  autonómiájukat és tekintélyüket, ahogy teheti, próbálja megszüntetni a sajtó függetlenségét (amit korábban a negyedik hatalmi ágnak tarthattunk), a világpolitikában úgy viselkedik, mint egy részeg kovboj egy vadnyugati ivóban.

 

 

Kezdődött azzal, hogy a Mexikói öblöt át kellett keresztelni Amerikai öböllé, majd felvetette, hogy Kanada, majd Grönland is jobban járna, ha csatlakozna az Egyesült Államokhoz. Megpróbálta szétbombázni az iráni atom-létesítményeket (ezt egyébként egy ENSZ-határozat tiltja), de az irániak szerint sikertelenül. A program folytatódik, de most még dühösebb az Amerika és Izrael elleni közhangulat. Trump megpróbálta megoldani a gázai válságot, azzal, hogy mindenki költözzön el, majd ő egy üdülőparadicsomot hoz létre a helyén. Ha a korábbi ígéreteivel ellentétben nem is sikerült "egy nap alatt" békét teremteni, de tárgyalt Zelenszkijjel (és fel volt háborodva, hogy az nincs illendően kiöltözve), hetente változtatja a támogatás mértékét (jelenleg csak azt engedélyezi, hogy az európai országok továbbadhatják az amerikai fegyvereket, miután megvásárolták). Legutóbb a korábban választási csalással hatalomban maradt venezuelai elnököt rabolta el, és azt ígéri, hogy egy ideig majd Amerika fogja működtetni az országot. Közben arról beszél, hogy nagyon kijárna már neki a Nobel-békedíj.

Ez eddig már elég cselekménye lehetne egy újkori királydrámának. De "a helyzet fokozódik". Egyik új ötlete: az európai szélsőjobb támogatásával, a széthúzó törekvések erősítésével szét kellene verni az Európai Uniót. Mindez persze nem Amerikát, hanem az orosz birodalmi ambíciókat segítené. Európa Oroszország részévé, vagy legalábbis orosz befolyási övezetté, csatlós országok elszigetelt csoportjává válna. Ez önmagában is tragikus lenne, de van itt egy ellentmondás. Oroszország nincs egyedül. Kína, Észak-Korea, Irán és India is őt támogatja a szabadságáért küzdő és az életüket sem kímélő ukrán hazafiakkal szemben. (Ezt a koalíciót tovább erősítették a nicaraguai emberrablás és a kilátásba helyezett újgyarmatosító lépések). Bár Amerika látványosan vissza akarja vonni Ukrajna támogatását, újabban az európai országokat tömörítő "tettre készek" koalíciója minden támogatást megad Zelenszkijnek. Trump azonban elszámítja magát, ha Putyinnal akar barátkozni. Ezzel nem fogja meggyöngíteni Hszi Csi-ping ambícióit a világ gazdasági és politikai rendszerének változásával kapcsolatban.

De hát talán nem is azt akarja, hogy a későbbi történelmi tankönyvek dicsérjék. Már most szeretné látni a saját szobrát. Ez a szobor tényleg kijárna neki. Egy elmegyógyintézet kertjében.

 

 (2026. január 6-ikán frissítve)