A demokrácia cselekvés

 

Amikor Magyar Péter úgy pozicionálta az általa építendő mozgalmat, hogy az se nem jobb, se nem bal, hanem magyar, a Demokratikus Koalíciót „kék Fidesznek”, a leváltani szándékolt rendszert pedig „Orbán-Gyurcsány rendszernek” nevezte, magam is erősen csóváltam a fejemet. A baloldali ellenzék mindent megtett, hogy Orbánt legyőzze, nem éreztem jogosnak az ilyen megbélyegzést. De ahogy a DK reagált a Tisza Párt tevékenységére, lassan változott az álláspontom. Ahelyett, hogy rokonszenvvel és bátorítólag fogadta volna a NER új kihívóját, kezdettől fogva élesen bírálta. Emlékezetes, ahogy Gyurcsány egy Partizán-interjúban felháborodottan elutasította a rendszer új kihívóját, mondván, hogy vannak itt régi ellenzéki pártok, Magyar Péter álljon a sor végére, és várja ki, amíg lehetőséget kap a rendszer megdöntésére. Aztán jött Gréczy Zsolt, aki nekitámadt Lendvai Ildikónak, hogy beleszól egy másik párt belső ügyeibe, holott neki magának is lennének elszámolnivalói. (Ezzel kapcsolatban levelet írtam Gréczynek, de nem reagált rá.)  Magyar Péternek felróják, hogy a Fideszből jött, és voltaképpen semmi más, mint egy Fidesz 2.0, akinek egyetlen feladata, hogy megsemmisítse az ellenzéket. Még ma is, amikor a Tisza Párt már elképesztően nagy fölénnyel győzött, a DK pedig be sem került a parlamentbe, folytatódik a DK-fanok gyűlöletkampánya. Én úgy látom, hogy a baloldalt két körülmény szorította háttérbe: az eddigi tevékenységük eredménytelensége, valamint az a remény, hogy Magyar Péternek végre sikerül lebontania az évtizedek óta bennünket szipolyozó maffiaállamot. Az új miniszterelnöknek nehéz dolga lesz, és ehhez minden támogatásunkra szüksége van.
     Mit tehet ebben a helyzetben az ideiglenesen és formailag háttérbe szorult baloldal? Azt kell megértenie, hogy a demokrácia nem egyszerűen a demokratikus (illetve demokratikusnak deklarált) pártok ügye. És főleg nem az számít, hogy ezek a pártok a parlamentben ülnek-e. Nagyobb jelentősége van a tetteknek, párton belül vagy kívül. A demokrácia lényege a cselekvés. Legelőször is a társadalmi csoportok képviseletének történelmileg legrégebbi küldetése jön számításba, ami az elesettek, elnyomottak minden rétegének támogatása. Ez a szakszervezetek alapfeladata, ami már a munkáspártok létrejötte előtt is egyértelmű volt. Mivel a mostani választásokon a közös siker érdekében háttérbe szorultak az ilyen célt meghirdető politikai pártok, át kell gondolni a célokat és a feladatokat. Az eddig működő, de a választásokon taktikai meggondolásból nem induló pártokat az új kormány akár támogathatná is (hiszen nincs köztük ellentét a célokat illetően). Azoknak a pártoknak a helyzete nehezebb, amelyek nem léptek vissza, hanem minden erőlködésük ellenére is „lenullázódtak”. Ezek vezetősége látványosan megbukott, és csak valamiféle gyökeres reform segíthetne rajtuk. Ha a pártok szervezeti és anyagi körülményei már nem is teszik lehetővé a korábbi struktúrák újraszervezését, akkor új utakat kell keresniük. Ezzel szemben semmi akadálya, hogy a Tisza-szigeteken belül megerősödjenek a baloldali törekvések. A Tisza néppárti jellegéből egyenesen következik minden áramlat képviselete. A DK-hívők is jobban járnának, ha a Tisza-szigeteken belül keresnék egymást, és megbeszélnék, hogy az új helyzetben mit tehetnének a baloldali értékek védelméért. Magyar Péter elkövetkező négy éve alatt ebből kialakulhatna előbb egy baloldali Tisza-frakció, majd ha a körülmények lehetővé és szükségessé teszik, újraalakulhatna egy független baloldali párt is. De ez jobban függ a mindenkori politikai helyzettől, mint az új pártok szervezőitől. Én már tíz éve arról írtam, hogy egy ideális néppárt elvi alapon is figyelembe veszi minden társadalmi csoport érdekeit, mert ez az elemi feltétele egy össznépi kormányzásnak. A külön pártok egymás elleni harcánál jobb az érdekek előzetes egyeztetése. (Már megírtam a fentieket, amikor elolvastam Radnai Márk nyilatkozatát a Tisza Párt jövőjéről, aminek lényege, hogy a szervezeti feladatokat ellátó kicsi központi mag csak segítené, koordinálná a Tisza-szigetekben kialakuló tevékenységeket. Én fokozatosan kialakuló frakciókra gondoltam, de ez a helyi, nem felülről szervezett csoportokkal való állandó kapcsolattartás lényegében ugyanezt a visszacsatolást, illetve a helyi szinten érzékelt problémák kezelését tudná megoldani. Csak drukkolni tudok az elképzelés sikeréhez.)

(Az Élet és Irodalomnak 2026. május 23-ikán elküldött olvasói levél szövege)

Kéretlen tanácsok Magyar Péternek

 Örülök a Tisza történelmi győzelmének, és eddig is nagyon reméltem, hogy MP nem ábrándítja ki az embereket. De néhány kérdésben nem értem az álláspontját. Például miért vonakodik elismerni Hadházy Ákosnak a Tiszára nézve rendkívül fontos tevékenységét? Iványi Gábor megsegítése nem várhat sokáig, hiszen az Oltalom a gazdasági összeomlás szélén áll. A fővárosi költségvetést is mihamarabb meg kell menteni. Én elismerem Magyar Péter kiválóságát és taktikai érzékét, de nem szabad elfelejtenie azt, hogy a győzelmében nagy szerepet játszott az "óellenzék" (a DK, a Momentum és egyéb kisebb pártok) számos híve, akiknek az együttműködéséről a jövőben sem szabad lemondania. A rendszerváltás dinamikájában fontos mozzanat volt az Orbán által betiltott Budapest Pride melletti tömeges kiállás. Bár akkor Magyar kijelentette, hogy az ilyen demonstrációk természetesek, most úgy nyilatkozott, hogy a kérdésről népszavazást kellene rendezni. Ilyen ügyekben sehol nem rendeztek népszavazást, és ettől csökkenhet a változásban kulcsszerepet játszó fiatal szavazók rokonszenve. A legközelebbi megoldandó feladatok: az ukránok honvédő háborújának anyagi támogatása, valamint a menekültek emberi kezelésének módja. Tudtommal Magyar ezekben a kérdésekben kétértelműen nyilatkozik (nem vétózná meg az uniós támogatást, de Magyarország nem adna erre pénzt, illetve nem engedne be menekülteket, de ahhoz sem járulna hozzá, hogy pénzzel segítsük más tagállamok ilyen vállalásait), ezzel pedig ő is oka lehet annak, hogy végül is ne szabadítsák fel az uniós forrásokat. Az ő helyében én azonnal belemennék mindkét feltételbe, azzal, hogy a magyar álláspontot később, 3-4 év múlva még felülvizsgáljuk. És ő sem javasolna mást magának az én helyemben.

 

 

Kezdősorok

Rájöttem, hogy amikor valamilyen történetbe belekezdek, önkéntelenül is valamilyen meglepő dolog jut eszembe. Ez nem valami közönségcsalogató, hanem inkább nekem magamnak is szükségem van, valamiféle biztatásra, hogy aminek a megírásába belekezdek, azt érdemes legyen tovább írni.

Itt van néhány részlet, amiket utólag gyűjtöttem össze. (Sok olyan novellát is írtam, amelyekben ez a kedvcsináló rész egy kicsit elnyúlik. De hát nem minden gondolat frappáns.)

*   *   *

Úgy kezdődött, hogy meghaltam. Ez önmagában még nem lenne érdekes, hiszen annyian meghaltak már előttem. (A remete)
*
Egy embert nem feltétlenül kell megölni ahhoz, hogy hullává váljék. Van, amikor már kész hullaként hullik az ölünkbe. Pontosan ez történt Podmaniczki Richárddal. Elmesélem. (A hullarabló)
*
Egy nap arra ébredtem, hogy én vagyok a Világ. Első gondolatom az volt, hogy nyilván megbolondultam, és egy pszichiátriai klinikán kezelnek ezzel a téveszmével, de nem. (Én vagyok a világ)
*
Olyan is van ám, hogy a mesék hirtelen összekeverednek. Nehéz kezelni az ilyen eseteket. Például amikor a vasorrú bába és a nagyszakállú törpe ugyanarra a vonatra szálltak. (A varázssíp)
*
Szegény volt az ország, szegény a királya is. Míg más királyok fején cifra aranykorona díszelgett, ennek a fejére csak egy aranyozott hímzésű baseball-sapka került, annak is elszakadt már a simlédere. Míg más királyok hatlovas hintón pöffeszkedtek, ő egy használt autón utazott, és hamarosan azt is le kellett cserélnie egy biciklire. (A biciklis király)
*
Egy tavaszi napon a hétfejű sárkány elrabolta Bodrogfalvi Klárát. Aki nem ismeri, annak elmondom, hogy nincs őnála szebb nő az egész világon. Vagy ha van, azt biztosan nem Bodrogfalvi Klárának hívják.
Sírt-rítt a falu népe, mert már nagyon hozzászoktak a szépségéhez, a ringó járásához. Neki volt a legringósabb járása a járásban. (Világszép Bodrogfalvi Klára)
*
A hajó viharba került és elsüllyedt. Az utasok többségének sikerült partra evickélnie. Kiderült, ez egy lakatlan sziget. De a borzalmak csak most kezdődtek. (A túlélő)
*
Az egeret nem azért írtam nagybetűvel, mintha egy embernek lenne a neve, hanem mert egy individuum, és ezért megérdemli, hogy ne csak a faját említsük meg. Hogy miért, az kiderül. (Az Egér és én)
*
Amikor meghaltam, nagy izgalommal vártam az átlényegülésemet. Felkészültem arra csodálatos utazásra, amely Istenhez vezet, egy növekvő fényességű alagúton át. Erről többen is beszámoltak, akiket a tetszhalál állapotából élesztettek újra. A valóság azonban – ha egyáltalán jogom van használni ezt a földi szót – teljesen más. (Egy halott feljegyzései)
*
Elhárítok magamtól minden felelősséget. Ezt a történetet nem én mesélem el, hanem az a lány, akivel a sok-sok párkereső beszélgetésem egyikén ismerkedtem meg. Persze nem ismertem meg igazán, hiszen ahhoz együtt kellett volna vele laknom. Az emberek azt mesélnek magukról, amit akarnak, aztán vagy elhisszük nekik, vagy nem. Én úgy tettem, mintha elhinném. (Tigrislány)

*

És volt egy erotikusnak minősülő történetem is, amiben semmi igazán erotikus nincs, csak annyi, hogy a novellában szereplő férfit következetesen pénisznek nevezem, az állásra jelentkező hölgyet pedig vaginának. Arra voltam kíváncsi, hogy maga ez a "trükk" érdekesebbé teszi-e az egyébként teljesen sablonos történetet. Ez így kezdődik:

A pénisz ült az irodában, és egy újság sportrovatát tanulmányozta.  Kopogtak, majd benézett egy vagina. "Mit óhajt?" - kérdezte a pénisz.  "Bocsánat a zavarásért, az álláshirdetésre jöttem" - mondta a vagina.  "Ja, vagy úgy. Jöjjön, mondjon néhány szót magáról!" - vált lelkesebbé a pénisz. Belül egy kis izgalmat érzett.  (Hivatali pornó) 

Társasutazás

 

 A NER meghasonlott szereplői számára társasutazást szervezünk a damaszkuszi útra.
(Az utazás önfinanszírozású.)

PÁRATLAN OLDAL - LXX. évfolyam, 16. szám, 2026. április 17.

Társasutazás

 A NER meghasonlott szereplői számára társasutazást szervezünk a damaszkuszi útra.
(Az utazás önfinanszírozású.)

PÁRATLAN OLDAL - LXX. évfolyam, 16. szám, 2026. április 17.

Egy merénylet még hiányzik

"Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni?" Ez a híres idézet jut eszembe, amikor azon töprengek, hogy mi hiányzik még Orbán Viktor békeharcos mítoszához. Ficót 2024 májusában akarta meggyilkolni egy "baloldali" (azaz Léváról származó) író, Trumpot pedig két hónappal később egy republikánusként regisztrált férfi akarta lelőni, de csak a fülét találta el (ez után még Erdélyben, a tusnádfürdői szabadegyetemen is a fülükön tapasszal fejezték ki szolidaritásukat a fideszes részvevők). Orbán Viktor mítoszához is jól jönne egy megkísérelt (de persze elhárított) merénylet. Ezt azonban nem egyszerű kivitelezni. Az szóba sem jöhet, hogy valaki éles lőszerrel rálőjön, hiszen sosem lehet tudni. Aki direkt mellé céloz, ügyetlenségében az is eltalálhatja a célt. Orbánra nagyon vigyáznak, és eddig a látszólag szabad elvegyüléseit is felettébb kontrollálták. De most, hogy Magyar Pétert utánozva vidéki utakat tesz, talán találhatnak olyan útszakaszt, amelyiken egy felbérelt merénylő eltalálhatja a  páncélozott autóját. Mondjuk, egy helybeli vadász, akit előtte leitatnak, vagy bemesélik neki, hogy Magyar Péter közeledik a luxusautóján. A golyónyomokat jól lehet fényképezni, és a kísérő TEK-esektől sem lehet elvárni, hogy minden bokrot átfésüljenek. A részeg vadászt aztán le lehet csukni, a nyomozás hónapokig eltarthat, sőt, öngyilkos is lehet szegény. Még az ukrán szál hiányzik, de azt megteszi egy Ukrajnából csempészett cigarettás doboz is. 

Most itt tartok. Ígéretes gondolatmenet, de még nem tökéletes. És kérdés, hogy a miniszterelnökünk megbízna-e egy ilyen akció lebonyolításában. Elvégre a legtöbb embert ő nevezte vagy neveztette ki, és tudjuk, hogy azok mi mindent hogy el tudnak szúrni! (Persze az ellenzéki vezérét, Magyar Pétert is megmerényelheti valaki. De a kormánypárti plakátok alapján tudjuk, hogy mindenki őt támogatja, az EU és Ukrajna is, tehát nem lehetne elhinni, hogy az ellenfeleink közül bárki meg akarná ölni.)

 

Krimi

 

 

 

Képzeljünk el egy krimit! Az egyik ország titkosszolgálata

gyakorlatilag átveszi az irányítást egy másik ország felett,

a tanácsukra a kormány katonákat rendel a stratégiai

központokhoz, diplomáciai konfliktusokat provokál, banki

szállítmányokat foglal le, az ellenzék vezetőjét külföldi

kémnek nevezi, fals üzenetek ezreit juttatja el a mit sem sejtő

lakosokhoz, ráadásul szükségállapotot hirdet ki, aminek a

segítségével a soron következő választásokat is 

meghiúsíthatja. Izgalmas történet. A gond az, hogy mi is 

benne vagyunk.

 

  (Az Élet és Irodalomnak 2026. márc. 7-ikén elküldött szöveg.)