Amikor Magyar Péter úgy pozicionálta az általa építendő mozgalmat, hogy az se nem jobb, se nem bal, hanem magyar, a Demokratikus Koalíciót „kék Fidesznek”, a leváltani szándékolt rendszert pedig „Orbán-Gyurcsány rendszernek” nevezte, magam is erősen csóváltam a fejemet. A baloldali ellenzék mindent megtett, hogy Orbánt legyőzze, nem éreztem jogosnak az ilyen megbélyegzést. De ahogy a DK reagált a Tisza Párt tevékenységére, lassan változott az álláspontom. Ahelyett, hogy rokonszenvvel és bátorítólag fogadta volna a NER új kihívóját, kezdettől fogva élesen bírálta. Emlékezetes, ahogy Gyurcsány egy Partizán-interjúban felháborodottan elutasította a rendszer új kihívóját, mondván, hogy vannak itt régi ellenzéki pártok, Magyar Péter álljon a sor végére, és várja ki, amíg lehetőséget kap a rendszer megdöntésére. Aztán jött Gréczy Zsolt, aki nekitámadt Lendvai Ildikónak, hogy beleszól egy másik párt belső ügyeibe, holott neki magának is lennének elszámolnivalói. (Ezzel kapcsolatban levelet írtam Gréczynek, de nem reagált rá.) Magyar Péternek felróják, hogy a Fideszből jött, és voltaképpen semmi más, mint egy Fidesz 2.0, akinek egyetlen feladata, hogy megsemmisítse az ellenzéket. Még ma is, amikor a Tisza Párt már elképesztően nagy fölénnyel győzött, a DK pedig be sem került a parlamentbe, folytatódik a DK-fanok gyűlöletkampánya. Én úgy látom, hogy a baloldalt két körülmény szorította háttérbe: az eddigi tevékenységük eredménytelensége, valamint az a remény, hogy Magyar Péternek végre sikerül lebontania az évtizedek óta bennünket szipolyozó maffiaállamot. Az új miniszterelnöknek nehéz dolga lesz, és ehhez minden támogatásunkra szüksége van.
Mit tehet ebben a helyzetben az ideiglenesen és formailag háttérbe szorult baloldal? Azt kell megértenie, hogy a demokrácia nem egyszerűen a demokratikus (illetve demokratikusnak deklarált) pártok ügye. És főleg nem az számít, hogy ezek a pártok a parlamentben ülnek-e. Nagyobb jelentősége van a tetteknek, párton belül vagy kívül. A demokrácia lényege a cselekvés. Legelőször is a társadalmi csoportok képviseletének történelmileg legrégebbi küldetése jön számításba, ami az elesettek, elnyomottak minden rétegének támogatása. Ez a szakszervezetek alapfeladata, ami már a munkáspártok létrejötte előtt is egyértelmű volt. Mivel a mostani választásokon a közös siker érdekében háttérbe szorultak az ilyen célt meghirdető politikai pártok, át kell gondolni a célokat és a feladatokat. Az eddig működő, de a választásokon taktikai meggondolásból nem induló pártokat az új kormány akár támogathatná is (hiszen nincs köztük ellentét a célokat illetően). Azoknak a pártoknak a helyzete nehezebb, amelyek nem léptek vissza, hanem minden erőlködésük ellenére is „lenullázódtak”. Ezek vezetősége látványosan megbukott, és csak valamiféle gyökeres reform segíthetne rajtuk. Ha a pártok szervezeti és anyagi körülményei már nem is teszik lehetővé a korábbi struktúrák újraszervezését, akkor új utakat kell keresniük. Ezzel szemben semmi akadálya, hogy a Tisza-szigeteken belül megerősödjenek a baloldali törekvések. A Tisza néppárti jellegéből egyenesen következik minden áramlat képviselete. A DK-hívők is jobban járnának, ha a Tisza-szigeteken belül keresnék egymást, és megbeszélnék, hogy az új helyzetben mit tehetnének a baloldali értékek védelméért. Magyar Péter elkövetkező négy éve alatt ebből kialakulhatna előbb egy baloldali Tisza-frakció, majd ha a körülmények lehetővé és szükségessé teszik, újraalakulhatna egy független baloldali párt is. De ez jobban függ a mindenkori politikai helyzettől, mint az új pártok szervezőitől. Én már tíz éve arról írtam, hogy egy ideális néppárt elvi alapon is figyelembe veszi minden társadalmi csoport érdekeit, mert ez az elemi feltétele egy össznépi kormányzásnak. A külön pártok egymás elleni harcánál jobb az érdekek előzetes egyeztetése. (Már megírtam a fentieket, amikor elolvastam Radnai Márk nyilatkozatát a Tisza Párt jövőjéről, aminek lényege, hogy a szervezeti feladatokat ellátó kicsi központi mag csak segítené, koordinálná a Tisza-szigetekben kialakuló tevékenységeket. Én fokozatosan kialakuló frakciókra gondoltam, de ez a helyi, nem felülről szervezett csoportokkal való állandó kapcsolattartás lényegében ugyanezt a visszacsatolást, illetve a helyi szinten érzékelt problémák kezelését tudná megoldani. Csak drukkolni tudok az elképzelés sikeréhez.)
(Az Élet és Irodalomnak 2026. május 23-ikán elküldött olvasói levél szövege)
