A nagy áttérés, nyugatról keletre

 
Kovács Zoltán december 8-iki publicisztikája azzal a „nagy átveréssel” indít, ahogy Orbán Viktor az egykori ünnepelt liberális fiatalból az ország szinte teljhatalmú urává vált, mindezt immár az Európai Unió tagjaként, de annak gyakorlatilag a fékjévé, kerékkötőjévé válva. A mostani „nemzeti konzultáció” azonban nemcsak a közvélemény EU ellen hangolására szolgálhat, hanem a tényleges kilépést is előkészítheti. Sokszor hallani azt az érvet, miszerint ha nem tudunk megegyezni Európával, akkor örökre lemondhatunk a tőlük érkező pénzekről – de hát Lukasenko sem kap uniós pénzt, mégis jól elvan. A diktátoroknak elsősorban nem a pénz kell, hanem hogy övék legyen „az ország, a hatalom és a dicsőség”. És mi van, ha elzárulnak a pénzcsapok? A kormány közeli oligarchák talán eltávolítanák Orbánt emiatt? Minek? Az új vezető sem változtatna az EU fejőstehénként való kezelésén, tehát a szimpla vezetőváltozás nem segítene. És ha nem jön be nyugati pénz, még mindig el lehet venni a lakosságtól. (A közelmúlt rendkívüli intézkedéseivel már kaptunk ebből némi ízelítőt.) Azt is hallani, hogy Orbán csak az Unión belül hasznos az oroszoknak. Ez csak részben igaz. Mert ha Magyarország visszatérne az érdekszférájukba, az közvetlen beleszólást, hídfőt biztosítana a feltámasztott birodalom nyugati terjeszkedéséhez. Igaz, hogy a magyar honvédség ütőképessége még nem igazán jelentős, de a kilépés logisztikai szempontból valószínűleg gyengítené a NATO-t. És Orbán nincs egyedül. Vučić és Fico is csatlakozhat, és ezáltal Oroszország egy jelentős dél-kelet-európai karéjjal gazdagodhatna. (Ilyen terveket már nyíltan hangoztatnak az orosz állami tévé kommentátorai, influencerei, például egy semleges Ausztria-Magyarország létrehozásáról, amelybe esetleg még egy katonai kontingenst is érdemes lenne küldeni.) 

 

Nagy átverés helyett nagy áttérés, nyugatról keletre. Mit szólnának ehhez a magyar választópolgárok? Ha megszűnik a nyugatra kivándorlás lehetősége, több lesz itthon az orvos, a szakmunkás. A közvélemény megnyugodna. (A többség eddig se nagyon használta ki a nyugati utazások lehetőségét, hiszen nem volt miből.) A hatalom megszilárdul, az emberek befogják a szájukat, visszatér a Kádár-korszak. Vagy a Rákosi-korszak, megfejelve némi hun-magyar identitással. Még a vallási áttérést is el tudom képzelni – az után, hogy Orbán kifejtette: csak az ortodoxok az igazán keresztények. Orbán számára irány a csillagos ég. A vörös csillagos.

(Az Élet és Irodalomnak 2023. december 8-ikán elküldött hozzászólás szövege)