Palesztin kérdés

Sokáig rokonszenveztem a palesztin nép ügyével. Amikor Izrael Állam létrejött, a brit domínium két nemzetisége nem fogott össze, hanem a saját javukra akarták megszerezni az egész területet. Persze mindkét közösségnek voltak indokai. Az a föld a bibliai időkben a zsidó nép lakhelye volt, amíg el nem űzték onnan, és nem kényszerítették arra, hogy más országokban próbáljanak új hazára lelni. Bennük megvolt a jó szándék, de mivel különböző tényezők miatt (mert a kereskedésen és a pénzkölcsönzésen kívül szinte semmilyen üzletág nem volt nyitva a számukra) a befogadó országokban előbb-utóbb vezető szerepre tettek szert, a legtöbb helyen utálni, gyűlölni kezdték őket. A második világháború szörnyűségei miatt felgyorsult az egy ideje élő remény, hogy talán az eredeti földjükön találhatnak végleges otthont. Ott azonban a muszlim hódítás miatt már arab törzsek laktak, akik ragaszkodtak a földjükhöz, és betolakodóknak tartották a hazájukba visszatérő zsidókat. Ha összefognak, meg tudnak egyezni. Hogy miért nem sikerült, annak több oka is van, és az egyik, hogy az elmaradottabb, reakciós arab uralkodók háborút indítottak az ENSZ által engedélyezett Izrael Állam ellen. Az agresszió agressziót szült, ez vezetett a palesztinok elüldözéséhez, a palesztin menekült táborok létrehozásához. Az elüldözött palesztinok jobban jártak volna, ha a környező országok befogadják őket, hiszen a nyelvük, kultúrájuk teljes mértékben arab volt. De nem ez történt. A menekült táborok fenn maradtak, mintegy az elüldözés eleven emlékeként. A menekült státusz azonban nem volt megoldás. Az arab nacionalisták ragaszkodtak a zsidók elüldözéséhez, később a megsemmisítésükhöz is, és ez a merevség több háborúhoz vezetett. A többszörös veszteség nem józanította ki az arabokat (akik Khomeini  ajatollah hatalomra jutása után Iránban nem arab támogatót is találtak), és tovább élt a zsidók elűzésének programja. Ez Izraelre is visszahatott: fegyverkeznie kellett, titokban létrehozta a nukleáris fegyvert, és bár a törvényhozásába bejutottak palesztin politikusok, a nyugati típusú demokratikus politikai rendszere az utóbbi időkben (elsősorban Netanjahu Orbánéhoz hasonló illiberális politikája nyomán) egyre szélsőségesebben arab ellenessé vált, a zsidó telepesek illegális területfoglalásait és házépítéseit már engedélyezik a megszállt arab területeken, és ez újabb és újabb felkelésekhez vezettek a palesztinok részéről. A helyzet egyre kritikusabbá vált, egyre kevesebb remény maradt, hogy a problémát békés eszközökkel oldják meg.

Miután a szélsőségesen zsidógyűlölő Hamasz megszerezte az arab országrészekben (elsősorban Gáza környékén) a politikai hatalmat, az ellentét békés úton megoldhatatlanná vált. A gyakori rakétacsapások, a kerítések alatti alakutakon beszivárgó arab terroristák akciói után a mostani terrorakciók, a békés zsidó és külföldi állampolgárok brutális lemészárlása, nyilvános megszégyenítése annyira elmérgesítette a helyzetet, hogy immár magam is azon az állásponton vagyok, hogy itt béke nem képzelhető el, az egyik félnek le kell győznie, meg kell semmisítenie a másikat. Ahogy a náci Németország esetében is történt. Csak ott a hitleri tombolás mögött mindvégig megmaradt a józan ész egy darabja, és a náci uralom megsemmisítése után létrejött egy liberális, a múltjával kritikus, új német többség. Ezt nagyon nehezen tudom elképzelni a közel-keleti arabokkal kapcsolatban. A Hamasz bírja a lakosság támogatását, és amikor sikerül megölni zsidókat (ártatlan embereket), a tévé képernyőjén láthatók az ujjongó tömegek, Gázában és a muszlim országokban egyaránt. (Ennek jó példája volt a 9/11-es merénylet visszhangja az iszlám országokban.)

A békés megoldás Izrael földjén már nem képzelhető el. Ha eddig nem sikerült, most van itt az ideje, hogy a palesztin menekülteket ne fegyverrel, hanem lakhellyel, munkalehetőséggel és neveléssel támogassák a környező országok. Bár az európai országokban még mindig fel-fellobban az antiszemitizmus mételye, Izrael az ősi helyén egy darab európai kultúrát képvisel, ezért kell támogatnunk. (Azzal a fenntartással, hogy a politikája nem automatikusan pozitív, és ami negatív, azt Izraellel kapcsolatban is bírálni kell.)

A 2023-as év fordulópont a "kétállamos" megoldás megvalósíthatóságával kapcsolatban is. Ha a zsidó szélsőségesek újabb területeket foglalnak el illegálisan, az arabok pedig ártatlan embereket gyilkolnak le bestiálisan, akkor a megoldás csak a két fél területi elkülönítése lehet, méghozzá oly módon, hogy amelyik fél a jövőben megsérti a nemzetközileg kidolgozott szétválasztási tervet, az automatikusan elveszíti a jogát a területen tartózkodásra. Ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy nem létezhet olyan palesztin igazgatás, amelyik vissza tudná tartani az Irán által is támogatott (és feltüzelt) arab terroristákat, és Netanjahu jobboldali politikája miatt Izrael is egyre kevésbé érdemli ki a nemzetközi védelmet. Az ENSZ akkor teszi jól, ha elveszi a kezét a két fél zsigeri harcától: boldoguljanak úgy, ahogy tudnak.

Európa pedig majd újra kezelheti a migránsáradatot. De én a határon minden menekülővel aláíratnék egy olyan nyilatkozatot, amelyben ők vállalják, hogy a közösségük által elkövetett első terror-cselekmény után kiebrudalják őket. Nehogy már ránk is átterjedjen ez a megfékezhetetlen gyűlölködés.