Kéretlen válasz Gréczy Zsoltnak

(Megjegyzések Gréczy Zsolt Lendvai Ildikónak írt válaszához)

(https://nepszava.hu/3240580_kell-meg-valamit-mondanunk-ildiko?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTEAAR1kycB6-0tOFDWDYpgl2H16bXkPHaDhi8nzVQTmoWetWFQ07mfEG6t2vLQ_aem_DSv5l1bglv8M1zbo_cUP4g)

A cikkében egy olyan írásra utal, amelyet nem Ildikó írt, csak idéztek tőle:

https://nepszava.hu/3240360_mszp-tarselnok-lemondas-dk-gyurcsany-ferenc-lendvai-ildikio 

Talán igazából erre a Népszava-véleménycikkre reflektál:

https://nepszava.hu/3239262_uj-baloldalt-a-regi-helyett?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTAAAR2tnrNcyfdOLfClbs6Dydt4ZeXjA-NNRMEmaltrDrvmk3TmJlciRLvQrEQ_aem_YlPppmyxjibnH1qfc6-dcw

Első látásra is világos, hogy a két írás hozzáállása jelentősen eltér. Lendvai Ildikó fájdalmasan ír a baloldal kudarcáról (és a saját felelősségét sem tagadja), míg Gréczy frontálisan támadja őt, mintha Lendvai Ildikó tehetne a baloldal elsorvadásáról. Mivel nincs lehetőségem, hogy a Népszava-vitát ugyanott folytassam, itt írom le észrevételeimet.

 

G.Zs.: “Nem nagyon értem, hogy az MSZP politikusa miért gondolja úgy, hogy egy másik párt belügyeiben kell kifejtenie a véleményét.”

A DK gyenge szereplése nem a DK belügye.  Az egész baloldalnak fontos, hogy a pártjai erősek legyenek, és ne legyenek támadhatóak. Én is, a DK távoli szimpatizánsa, is ki akarom fejteni a véleményemet. Mindannyiunk érdekében.

 

G.Zs.: “Természetesen, mindenki azt mond, amit akar, de annak hitelessége, amit Lendvai Ildikó képvisel, minimum vitatható. Neki például nem tanácsokat kellene adnia (pláne más pártoknak), hanem elemezni a saját múltját.”

Persze, mindenkinek érdemes elemeznie a saját múltját. De a DK mindannyiunk közös ügye, és én magam is (amatőrként) szívesen adnék tanácsot, csak nem hallgatnák meg. Ildikót azonban érdemes lenne meghallgatni. A DK-ra szükség van, az egész baloldal érdekében. Ha azonban azt látja az ember, hogy önfejűen politizálva rohamosan veszít a pozíciójából, akkor nekünk is bele kell szólnunk, tanácsokat kell adnunk. A DK-t Gyurcsány Ferenc hozta létre, de nem csak az övé, hanem az egész baloldalé. De úgy érzem, igazából maga a párt sem szól bele a saját ügyeibe, hanem mindent a vezetőjére hagy. Ez nem lenne baj, ha nem veszítenének szavazókat. Kicsit hasonlít a DK a két világháború közötti szociáldemokrata párthoz. Kétség nem fér hozzá, hogy nekik volt igazuk, de a rendszer (akkor még egy kicsit demokratikusabb volt, mint ma a NER) túlságosan “belakott” volt. Most az Európai Unió segíthet  bennünket (és ebben többek között Dobrev Klárának is jelentős szerepe volt és van), de ha most egy baloldali pártharc kezdődik (az értelmes átstrukturálódás helyett), azzal semmire sem megyünk.

 

G.Zs.: “Lendvai Ildikónak, sokakkal együtt, akik Márki-Zay Péterben látták Orbán legyőzőjét, bocsánatot kellene kérniük e durva tévedésért. Igen, Lendvai Ildikó azt a jobboldali Márki-Zayt ajánlotta a baloldali Dobrev Klára helyett, aki pár hete már önfeledten zsidózott és buzizott az ATV-ben.”

Márki-Zay jelölése nem volt alapjában tévedés. Én magam is attól féltem, hogy a rátermett Dobrev Klára (mint “Gyurcsányné” a Fidesz kampányában) támadhatóbbá teszi az összefogást. Márki-Zaynak nem volt pártháttere, és nagy hiba volt a részéről azzal dicsekedni, hogy “leváltjuk az ellenzéket”. A politikuscsere nem tévesztette meg a Fideszt, azonnal áthangolták az eredetileg Karácsony Gergely elleni kampányukat, miszerint MZP “Gyurcsány Ferenc legújabb klónja”. Ráadásul az Ukrajnában zajló háború tekintetében nem volt eléggé körültekintő. Azt nyilatkozta, hogy “ha a NATO elrendeli”, akkor magyar katonáknak is részt kell venniük Ukrajna védelmében. És nem tette hozzá, hogy minden valószínűség szerint Orbán is ezt tenné, hiszen Ukrajna védelme a mi határaink védelme is. (És megkezdődött a lehengerlő “békeharcos” kampány.)

Hogy MZP “önfeledten zsidózott és buzizott”, arról nem tudok. Lehet, hogy ezzel kapcsolatban is tett félreérthető megjegyzéseket, de egy keresztény vezetőről nehezen hiszem el ezeket a vádakat. És ha igazak is, nem fair Lendvai Ildikónak felemlegetni, hiszen ő semmiképp sem felelős érte.

 

 G.Zs.: “Általában véve is, és ez nem csak Lendvai Ildikónak szól, semmi hitele nincs ezeknek a magabiztos, mások sorsáról rendelkezni akaró óelemzői kinyilatkoztatásoknak.”

Lendvai Ildikótól távol áll, hogy mások sorsáról “rendelkezzen”. Ő csak a saját véleményét mondja el. Olyan kérdésben, ami az ellenzéki szavazók százezreit érdeklik. És korántsem magabiztos, csak aggódik. Mint ahogy mi is, mindannyian.

 

G.Zs.: “Hosszabb elemzést igényelne, de nem azért nem tud a baloldali és liberális politika előbbre jutni, mert azok rugdossák a saját korábbi kormányaikat, akik azokban miniszterek, államtitkárok, koalíciós pártvezetők, e kormányoknál sorban álló elemzők, politológusok, újságírók voltak? Hogyan szavazzanak a baloldalra és a liberálisokra a választók, ha saját korábbi és jelenlegi vezetőik gyalázzák egymást?”

A baloldali és liberális politika nézetem szerint két okból nem tud előbbre jutni. Egyrészt a lehengerlő kormánypropaganda túlharsogja, másrészt az egyes pártok vezetői nem értenek egyet a követendő irányvonal tekintetében. Ez utóbbi pedig feltehetően azzal függ össze, hogy mindegyik pártvezető a saját nézeteit akarja ráerőltetni a többire, ráadásul nyilvánosan, ahelyett, hogy egymás között megvitatnák a lehetséges lépéseket, és az egyetértésre törekednének. Valóban megtörtént, hogy egyes pártvezetők gyalázkodó megjegyzéseket tettek a DK-ra és Gyurcsányra, de Ildikó ebben egyáltalán nem vett részt.

 

G.Zs.: “Lendvai Ildikó, akit súlyos felelősség terhel azért, ahol a baloldal tart, a baloldal temetkezési vállalkozójának áll. Hantolni akar, ahol még élet van.”

Lendvai Ildikó sokat tett azért, hogy a baloldal ne aprózódjon szét, és egyáltalán nem akarja temetni a DK-t. Ő, ahogy sokan mások is, a DK érdekében mondja azt, hogy ideje lenne változtatni a DK politikáján. Hogy továbbra is be tudja tölteni azt a szerepet, amit annak idején megpróbált betölteni. De először is a DK-t demokratikussá és koalícióvá kellene tenni. Mert még nem az. Még mindig “Gyurcsány Ferenc új pártja”. Ez egy ideig sikeres lehet, de egyrészt minden párt csak nyer, ha a vezetői kollektívan hozzák meg a döntéseiket, másrészt a DK-nak nagyon is árt, hogy (nagy mértékben a kormány hisztérikus propagandakampányának köszönhetően) a vezetőjének neve a gyakorlatban szitokszóvá vált (Soros Györggyel és mindenkivel együtt, aki bírálja a NER gyakorlatát). Gyurcsány Ferenc neve és vezetői szerepe önmagában is gátja a DK fejlődésének. Ha valaki temetni fogja a DK-t, az maga Gyurcsány és ez a vezérszerep lesz. De ez még sokáig nem következik be. Koporsó helyett ott van az “üvegplafon”. Ezt pedig csak egy nagy mértékű átalakítás szüntethetné meg. És ebben az átalakulásban paradox módon a “kék Fideszt” ostorozó Magyar Péter játszhatja a vezető szerepet. Meggyőződésem, hogy neki előbb-utóbb szüksége lesz az egész baloldal támogatására, csak meg kell várni. Az éles polémiának és vádaskodásnak nincs értelme. Ezért nem jósolok sok sikert annak, ha ezentúl a DK mindenkinek dühösen nekimegy, azt követelve, hogy lássuk be: nekik van igazuk.

 

G.Zs.: “Az elemzés, az értékelés a mi dolgunk. És sosem fogjuk elfogadni olyan embertől, például Lendvai Ildikótól, aki saját pártja szövetségi politikáját semmibe véve, a baloldalt legyalulni akaró, pár hónapja még Mészáros Lőrinctől munkát kérő emberben keresi a megváltást.”

Az elemzés mindenkinek a feladata, aki felelősséget érez az ellenzéki politika sikere iránt. És az okos ember még a legádázabb ellenfelének a véleményét is meghallgatja. El kell gondolkodni rajta, hogy mi az igaz belőle. A DK vezetőinek és szimpatizánsainak dühös reakciói nem ezt a hozzáállást mutatják. Egymás gyalázásával azonban csak a saját pozícióinkat gyengítjük. Hogy Lendvai Ildikó miben keresi a megváltást, az nem tartozik ide. Nem megváltásra van szükség, hanem okos politizálásra.

 

G.Zs.: “Aki kétszer egymás után szinte ismeretlen jobboldaliakban (Fideszből kiábrándultakban, óh) keresi a megoldást, annak aggodalma a baloldalért nem hiteles.”

Minden aggodalom hiteles, Lendvai Ildikóé is, az enyém is. És mindenkinek felelős választ kell keresnie arra a kérdésre, hogy az ellenzéki összefogás gyengülése mellett hogyan teremhetett a semmiből egy alapjában középutas, de még kiforratlan új erő. És hogy miért vonzotta magához azokat a baloldali szavazókat, akik tehetetlenül szemlélték a saját igazi pártjuk teszetoszaságát. Attól én nem félek, hogy Magyar Péter rossz irányba vezeti a kiábrándultak eme tömegét, hiszen a követői belőle is kiábrándulhatnak, ha a rendszer meggyengítése neki sem sikerül. De attól nekünk nem lesz jobb.

 

G.Zs.: “A Demokratikus Koalíció erős szervezet, összetartó ereje kikezdhetetlen. Lendvai Ildikónak sem fog sikerülni.”

Ez megint egy értelmetlen (és némileg üldözőmánia jellegű) megjegyzés. A DK összetartó erejét nem Lendvai Ildikó akarja kikezdeni. Ő az egész baloldal jövőjéért érez felelősséget. Mint ahogy sokan mások is, a kiábrándult szavazók, akik jobb híján most Magyar Péter alakulgató pártjában keresik a megoldást, a kivezető utat. És nem azon kellene rugózni, hogy honnan jött, hanem az a fontos, hogy hova tart. És ebben még mi is befolyásolhatjuk.

 

G.Zs.: “Nem Gyurcsány Ferenc, hanem Lendvai Ildikó ideje járt le.”

Senkit sem érdekel, hogy Lendvai Ildikó ideje lejárt-e vagy sem. (Egyébként Gyurcsánnyal sem az a baj, hogy az ideje lejárt, hanem hogy még mindig nem találja a kivezető utat.) Ildikónak a véleményét kell meghallgatni. Ha a DK új, keményebb taktikája a lehetséges együttműködőknek megy neki, azzal csak a DK veszíthet. Több gondolkodásra és kevesebb indulatra van szükség. (Amellett, hogy ezek az indulatok természetesen érthetőek. Csak sehova nem vezetnek.)

 

Gréczy Zsolt írásában nincs benne a DK árnyékkormányának ügye, de ez is közvetlenül összefügg az ellenzék problémáival. Hiba volt az ellenkormányt egyetlen párt tagjaiból megalakítani. De szükség van rá. A többi párttal egyetértésben kellene megkeresni azokat a szakértőket, akik egy kormányváltás esetén az egész ellenzék nevében alakíthatnák a majdani kormány szakpolitikáit. Javaslom, hogy ilyen szellemben hozzák újra létre, párthoz tartozásra való tekintet nélkül. (Érdekes, hogy közben a Klubrádióban Bolgár György időről időre hiteles szakértőket kérdez meg az aktuális kérdésekről. Egy ilyen össz-ellenzéki árnyékkormánytól is ezt várnám. Nem kell mindig szerepelni, de minden kérdésben meg kellene fogalmaznia az ellenzéki álláspontot. És az sem baj, ha ennek a virtuális árnyékkormánynak nincs is árnyékminiszterelnöke. Arra még ráérünk.)

 

 

 

Új demokratikus koalíció

 

A legutóbbi választásokon sikertelenül szerepelt ellenzéki pártok vezetői egymás után mondanak le, és amikor ezeket a sorokat írom, mindenki azt várja, hogy Gyurcsány Ferenc mikor ismeri be, hogy neki is  vissza kellene vonulnia. De a „demokratikus koalíciót” mint elvet meg kellene tartani. Mert koalícióra, mégpedig önálló pártok koalíciójára szükség van a demokratikus oldalon. Ebben helye lenne egy dolgozóbarát szocialista pártnak, egy környezetvédő pártnak, egy szabadpiaci jellegű, egy értékőrző konzervatív, és még talán egy hazafias (de nem nacionalista) pártnak is. A jelenlegi ellenzéki pártok részben átfedik egymást, részben ellentmondó célkitűzéseik vannak, a DK pedig se nem demokratikus (mert vezérközpontú), se nem koalíció (mert más pártokból ugyan átcsábított politikusokat, de igyekszik őket beolvasztani a saját struktúrájába), így nem felel meg a nevének. Ebben az igazán demokratikus koalícióban természetszerűleg helye lenne a Tisza Pártnak is, és annak nincs jelentősége, hogy jelenleg mekkora különbség van az egyes pártok támogatottsága között. Az erőviszonyok majd kiegyenlítődnek, és minden említett (lényegében újjászervezendő) pártnak létre kell hoznia azt a politikai tartalmat, amellyel részt vehetnek a demokrata érzelmű szavazópolgárok által kívánatosnak tartott alkalmi koalícióban. Az országgyűlési választások közelednek. Óra indul!

 

 (A Népszavának 2024. június 24-ikén elküldött olvasói levél eredeti szövege. Megjelent június 29-ikén.)

Békemenet

 

 

Ha a Fidesz bajban van, akkor mindig jól jön egy békemenet. Most is ehhez folyamodtak. Az ellenzék ilyenkor fintorog. De ez nem helyes. A jelszóval nincs baj. Békét akarunk, az ellenzék is (az Európai Unió és a még mindig mumusként emlegetett Soros György is). A kérdés az, hogy ki tud itt, a szomszédunkban békét teremteni. Csakis az, aki a békét megbontotta. Aki felrúgta a Jelcin által is aláírt 1994-es Budapesti memorandumot – aminek értelmében Ukrajna átadta Oroszországnak az ott tárolt sok ezer nukleáris töltetet, az orosz fél pedig vállalta, hogy tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását. Az egyezmény házigazdájaként Magyarországnak minden joga megvan ahhoz, hogy követelje annak végrehajtását. Kell béke, és kell békemenet is. De ha ezt Orbán Viktor vezeti, akkor törvényszerűen háborúra való felszólítás lesz a vége. Mert ő nem igazán békét akar, csak az orosz expanziót támogatja, és az ez ellen védekezni próbáló felelős európai politikusokat akarja legyőzni. Ha az ő tervei szerint „elfoglaljuk Brüsszelt”, akkor ajtót nyitunk Putyinnak. Egy valódi békemenetnek Moszkva számára kellene megfogalmazni üzenetet: hagyjátok abba az Ukrajna elleni területrabló háborút, vonuljatok ki, adjátok vissza az elrabolt gyerekeket, építsétek fel, amit leromboltatok! A magyar és az európai emberek érdekeit szem előtt tartó ellenzék is békét akar, de nem olyat, mint ami a szolgasághoz vezet. A második világháborúban sokat szenvedtünk, de a magyarságunk megmaradhatott, csak a nemzetközi osztályharc álarcában folytatott világpolitikai játszma miatt lettünk csatlósokká. A mai helyzet nem ilyen. Putyin az ukránok létezéshez való jogát is tagadja (és vele az ott lévő kisebbségek jogait is), a „történelmi orosz határok” visszaállítására törekszik, és ezzel a tatárjárást vagy az Oszmán birodalom hódítását utánozza. Aki ennek nem áll ellent, az nem a békét, hanem a szolgaságot választja. A mostani rendezvény nem békemenet volt, hanem az orosz hódítás előtti jelképes kapunyitás. De egy igazi békemenetre is szükség lenne. Amikor a valódi béke erői erre készen állnak. Magyarországon és Európában egyaránt.

 

(A Népszava 2024. június 4-i számában megjelent olvasói levél eredeti szövege) 

A nagy áttérés, nyugatról keletre

 
Kovács Zoltán december 8-iki publicisztikája azzal a „nagy átveréssel” indít, ahogy Orbán Viktor az egykori ünnepelt liberális fiatalból az ország szinte teljhatalmú urává vált, mindezt immár az Európai Unió tagjaként, de annak gyakorlatilag a fékjévé, kerékkötőjévé válva. A mostani „nemzeti konzultáció” azonban nemcsak a közvélemény EU ellen hangolására szolgálhat, hanem a tényleges kilépést is előkészítheti. Sokszor hallani azt az érvet, miszerint ha nem tudunk megegyezni Európával, akkor örökre lemondhatunk a tőlük érkező pénzekről – de hát Lukasenko sem kap uniós pénzt, mégis jól elvan. A diktátoroknak elsősorban nem a pénz kell, hanem hogy övék legyen „az ország, a hatalom és a dicsőség”. És mi van, ha elzárulnak a pénzcsapok? A kormány közeli oligarchák talán eltávolítanák Orbánt emiatt? Minek? Az új vezető sem változtatna az EU fejőstehénként való kezelésén, tehát a szimpla vezetőváltozás nem segítene. És ha nem jön be nyugati pénz, még mindig el lehet venni a lakosságtól. (A közelmúlt rendkívüli intézkedéseivel már kaptunk ebből némi ízelítőt.) Azt is hallani, hogy Orbán csak az Unión belül hasznos az oroszoknak. Ez csak részben igaz. Mert ha Magyarország visszatérne az érdekszférájukba, az közvetlen beleszólást, hídfőt biztosítana a feltámasztott birodalom nyugati terjeszkedéséhez. Igaz, hogy a magyar honvédség ütőképessége még nem igazán jelentős, de a kilépés logisztikai szempontból valószínűleg gyengítené a NATO-t. És Orbán nincs egyedül. Vučić és Fico is csatlakozhat, és ezáltal Oroszország egy jelentős dél-kelet-európai karéjjal gazdagodhatna. (Ilyen terveket már nyíltan hangoztatnak az orosz állami tévé kommentátorai, influencerei, például egy semleges Ausztria-Magyarország létrehozásáról, amelybe esetleg még egy katonai kontingenst is érdemes lenne küldeni.) 

 

Nagy átverés helyett nagy áttérés, nyugatról keletre. Mit szólnának ehhez a magyar választópolgárok? Ha megszűnik a nyugatra kivándorlás lehetősége, több lesz itthon az orvos, a szakmunkás. A közvélemény megnyugodna. (A többség eddig se nagyon használta ki a nyugati utazások lehetőségét, hiszen nem volt miből.) A hatalom megszilárdul, az emberek befogják a szájukat, visszatér a Kádár-korszak. Vagy a Rákosi-korszak, megfejelve némi hun-magyar identitással. Még a vallási áttérést is el tudom képzelni – az után, hogy Orbán kifejtette: csak az ortodoxok az igazán keresztények. Orbán számára irány a csillagos ég. A vörös csillagos.

(Az Élet és Irodalomnak 2023. december 8-ikán elküldött hozzászólás szövege)

Túszok, palesztinok, muszlimok

 

Figyelemreméltó Halász László írása az ÉS legutóbbi számában, még ha túlságosan indulatos is. A Hamász terrorakciójának kezelése valóban felvet egy sor stratégiai jellegű kérdést. Én nem a katonai és hírszerzési mulasztást emelném ki. Netanjahu visszatérése óta jelentősen jobbra tolódott és agresszívabb lett Izrael politikája, az eddiginél még több támogatást ad az úgynevezett telepesek illegális földfoglalásaihoz (ezek helyenként fegyverrel zavarták el otthonaikból a palesztinokat). A hadseregben is vita folyt a követendő útról, és ez kihatott a harci készenlétre. A Hamász régóta készült egy ilyen támadásra (maga a fesztivál csak egy jó alkalmat adott erre), és a bestiális gyilkosságok mellett fontosnak tartotta a túszok szedését is. És a túszok sorsa az, ami elsősorban megmozgatta a közvéleményt. A külföldön élő palesztinokat és szimpatizánsokat pedig szinte kizárólag az izraeli válaszcsapás áldozatai érdeklik. De hát ki a felelős a gázai civilek haláláért? Elsősorban a Hamász, amely gyakorlatilag az övezet teljhatalmú ura, és a civilek sorsát is a saját érdekei alá rendeli. A Hamásznak minden lehetősége megvan arra, hogy békét teremtsen: visszaszolgáltathatja a túszokat, és elismerheti Izrael jogát a létezésre. Ha a túszok sértetlenül haza kerülnének, az megnyithatná az utat a békés rendezés felé.  A háborúk sok civil áldozattal járnak, elég csak Sztálingrádra vagy Budapestre gondolunk. (És ki várta volna el a Vörös Hadseregtől, hogy végig gondoskodjon a Berlinben rekedt lakosság jólétéről? Amikor már kifüstölték a nácikat, akkor megjelentek a szovjet tábori konyhák, és némi orvosi ellátást is kaptak a helybeliek. Ezt majd nyilván Izrael is megteszi.)

 

A túszszedés háborús cselekmény. Bárkiből lehet túsz, aki “piacképes”. Mi lenne, ha tucatjával rabolnának el külföldi tudósítókat, diplomatákat, közéleti szereplőket? Nem, ez egy egyirányú út, a zsarolás nem válhat a politika mindennapi eszközévé. Ezt a túszok hozzátartozóinak is meg kellene érteniök. A világ közvéleménye joggal várhatja el Izraeltől a civilek megkímélését. (Mármint a hadijog alapján.) De vajon megkövetelik-e mindezt a Hamász vezetőitől is? Megfontolta-e a Hamász, hogy amikor lakóházak, közintézmények, iskolák, mecsetek és kórházak alá telepíti a maga állásait, ezzel mennyi palesztin civil életét veszélyezteti? A nyugati palesztin-barátok mégsem ellenük tüntetnek, hanem Izrael ellen, mert visszavágott.

 

                                                             (Hamász-jelenlét a Shifa Kórház közelében és alatta.)

A konfliktusnak van egy vallási dimenziója is. Bár a “kegyes Korán” ájái nem kifejezetten embertelenek, az iszlám hitben látensen benne van, hogy a világ megtisztítása a bűntől a muszlimok kötelessége. A nyugati világba bevándorolt muszlim közösségek sem tagadták meg a vallásukban gyökerező küldetéstudatot – azzal a feltételezéssel együtt, hogy a hit védelmezői eleve a mennyországba kerülnek. Innen vannak az öngyilkos merényletek. A palesztin kérdésnél tehát fontosabbnak tartom a muszlim kérdés megoldását. Színvallásra kellene kényszeríteni a nyugati világban élő muszlimokat, hogy hajlandók-e megtagadni ezt a kivételezettséggel kapcsolatos eszméjüket, amely a más vallásokkal való együtt élésük legfőbb akadálya. Sok terrorcselekmény a nyugati mecsetekből, a muszlim tanítóktól indult (Ezzel kapcsolatban ajánlom Updike Terrorist című regényét), és nem elég, hogy a helyi muszlim közösség sajnálatát fejezi ki az ártatlan áldozatok miatt, energikusan fel kellene lépniük a felsőbbrendűség és erőszak ellen. (Közbevetem, hogy az iráni atomprogramtól azért félünk annyira, mert ha atombombájuk lesz, esetleg öngyilkos háborút is kezdeményezhetnek. Miközben már van egy atomrakétákkal rendelkező iszlám állam: Pakisztán. Ha ott egy szélsőséges muszlim csoport ragadja magához a hatalmat, akkor aztán elkezdődhet a világ megtisztítása a hitetlen gyauroktól.)

Halász Lászlónak csak a végkövetkeztetésével nem értek egyet: ha egyszer létrejön a palesztin állam, akkor is tovább folytatódik majd az erőszak. Nem feltétlenül. Egy ilyen állam létrejötte a kibontakozás első lépése. (Azzal együtt, hogy  a telepeseket elzavarják a jogtalanul birtokolt palesztin földekről, valamint a szomszédos arab államok is részt vesznek a palesztin lakosság befogadásában és foglalkoztatásában.) Ha ezek után is folytatódik az erőszak és az erőszakkal való zsarolás, akkor új helyzet áll elő, amelyet az ENSZ szintjén, államközi konfliktusként kell megoldani.

(Az Élet és Irodalomnak 2023. november 8-ikán elküldött hozzászólásom szövege.)

 

Az eredeti cikk:

https://www.es.hu/cikk/2023-11-03/halasz-laszlo/megfontolasok-.html

 

Hozzászólás:

https://www.es.hu/cikk/2023-11-17/kertes-attila/tavolabb-a-gyulolettel.html

 

Gadó Gábor hasonló témájú  írása.

https://www.es.hu/cikk/2023-11-10/gado-gabor/aldozat-es-aldozat.html

 

Hozzászólás:

https://www.es.hu/cikk/2023-11-17/medgyes-mate/hala-a-hamasznak.html

 

A túszok és az új vallásháború

 

A Hamász a 2023. októberi támadássorozat során több, mint száz túszt ejtett – miközben ezernél is több ártatlan embert megölt, izraelit és külföldit egyaránt. Most a túszok hozzátartozói arra kérik a kormányaikat és Izraelt, hogy kövessenek el mindent az ártatlan túszok kiszabadítása érdekében. Én megértem a fájdalmukat. De vegyük figyelembe, hogy a terroristák a túszokat is megölhették volna. Hogy nem ezt tették, annak egyedüli oka ennek az alku pozíciónak a kicsikarása volt. Megölhetik a túszokat most is, ez egyedül rajtuk múlik. Ha kell, a média nyilvánossága előtt le is fejezhetik őket, mint tették azt az Iszlám Állam harcosai. Ha a csere mellett döntenek, akkor ugyanolyan üzletben reménykedhetnek, mint Putyin, aki az ártatlanul sok évre elítélt amerikai kosárlabdázó lány elengedéséért cserébe elérte egy orosz fegyverkereskedő kiszabadítását. De milyen ügylet ez is? Az amerikait az orosz hatóságok azért ítélték börtönbüntetésre, mert a repülőtéren morzsányi kábítószert találtak a poggyászában. Utána hiába igazolta a kezelőorvosa, hogy az gyógyszer volt, és ő írta fel, ez nem másította meg a szigorú ítéletet. Egy ártatlan sportolóért egy jogosan elítélt, ezrek haláláért felelős gazember. És vegyük figyelembe, hogy a sok szállal összekötött világunkban mennyi újságíró, diplomata és kereskedő jár-kel. Bármelyiket elrabolhatják, és túszként használhatják fel. Akárhogy is nézzük, ez egy egy irányú utca, és a bűnözők (terroristák vagy szélsőséges kormányok) vannak előnyben. Képzeljük el, hogy minden foglyul ejtett ártatlan emberért az izraeli kormány egy-egy ártatlan palesztint ejtene foglyul és ajánlana fel cserébe. Megmozdítaná a Hamász egyetlen ujját is ezekért az ártatlanokért? Kötve hiszem. Nekik az egyes emberek élete semmit sem ér, és a nyugatiak élete is csak áru. (Az is önbecsapás, amikor az amerikaiak vagy izraeliek "kiiktatják" a terroristák egyes vezetőit. Az alárendeltjei talán még örülnek is ennek, hiszen így hamarabb kerülnek vezető pozícióba, és amikor majd őket is eléri a sors, hősökként tisztelhetik az utódjaik.) A terroristákkal nem kereskedni kell, hanem legyőzni őket. Akármennyire is fáj ez a civilizált világnak.

A mostani terrorista támadás csak a kezdet. Izrael az 1948-as ENSZ-határozat nyomán jött létre. Alapvetően demokratikus állam, amely hazát ad az Európából elüldözött zsidóknak (azon a helyen, amely eredetileg is az övék volt), egyenlő jogokat biztosít az arab lakosoknak (nekik saját pártjuk is van, és az beleszólhat az izraeli belpolitikába). Izrael Államot a megalakulása óta támadják az arab nacionalisták, többször is azzal a szándékkal, hogy a zsidókat a tengerbe kergessék. Most is feltűnik ez a jelszó, még Európában is, a palesztin bevándorlók részéről. Egy fotón a szenvedélyes tüntető hölgyek olyan táblát tartanak a kezükben, hogy "From the river to the sea: Palestine will be free" (azaz a Jordán folyótól a tengerig Palesztina legyen). És az államalakító zsidók? Takarodjanak a saját szülőföldjükről! A palesztinok és a velük szimpatizáló nyugati bevándorlók nem akarnak két független, egymást tiszteletben tartó államot, csak egyet, zsidók nélkül. Friss hír, hogy a muszlim többségű orosz köztársaságban, Dagesztánban egy Tel Avivból érkező repülőgép hírére zavargások törtek ki, a helybeliek meg akarták támadni a személyükben teljesen ártatlan utasokat, csak azért, mert zsidók. Amikor a repülőtéren végre helyreállt a rend, a szállodákban tovább kutattak a zsidó utasok után. Ez már semmiképp sem a palesztin ügy támogatása, hanem  barbár öldöklés.

      Hova vezet ez a vallási és faji alapú gyűlölet? Az európai és észak-amerikai társadalmak a vallások egyenrangúságának alapján állnak. A muszlimok ezzel szemben csak önmagukat tartják igazhitűeknek, mindenki más "hitetlen gyaur", ahogy már Gárdonyitól megtanultuk. Sok vallási tanító hirdeti, hogy Allah nagyságát ("Allahu akbar") a más vallásúak megölésével kell hirdetni, és a vallás mártírjai (az ártatlanokat, köztük csecsemőket elpusztító öngyilkos terroristák is) biztosan a mohamedán  mennyországba jutnak. Ezzel a vallással nem lehetséges  a békés egymás mellett élés. A magam részéről aktuálisnak tartanám, hogy a nyugati országokban élő muszlimoknak színt kelljen vallaniuk: a muszlim felsőbbrendűséget hirdetik, vagy hazaköltöznek oda, ahonnan ők vagy a szüleik származnak. A huszonegyedik századhoz nem illik a vallásháború. Igaz, hogy a menekültválság korábbi hullámaiban sok ártatlan ember érkezett Európába (nekik magam is segítettem, ételt és ruhát osztogattunk), de most én is úgy látom, hogy túlságosan jóhiszeműek voltunk. (Ezzel nem Orbán Viktornak adok igazat, hiszen az ő számára a szerencsétlenek ide özönlése nem volt több, mint felhasználható lehetőség a gyűlölet felkorbácsolására, a kirekesztésre, hanem a biztonsági szempontok elhanyagolására gondolok. Majd most meglátjuk, hogy a Fülöp szigeti vendégmunkások mennyire lesznek képesek beilleszkedni az európai, kelet-európai életmódba.)

A muszlimok számára nem a földi élet, hanem inkább a halál minősége számít. A palesztin gyerekeket nem az életre, hanem a harcra nevelik. Mint annak idején a Hitlerjugend tagjait. Vagy a szüleiket is elárulni hajlandó pionírokat Sztálin idején. És ezért bír óriási jelentőséggel az iráni atomprogram. Pakisztánnak már ma is vannak atomtöltetei, sőt, atomrakétái. Ha Irán is elér idáig (ez már akár hónapokon belül is bekövetkezhet), akkor semmi akadálya, hogy a terroristák is hozzájussanak a tömegpusztító fegyverekhez. Az ún. "piszkos bomba", azaz a nukleáris hulladékkal megtöltött hagyományos bomba máris előállítható. Ha az az arab terroristák kezébe kerül, akkor úgy kezdődhet meg a bibliai Armageddon, a jó és a rossz végső csatája, hogy szinte észre sem vesszük.

 

Palesztin béketerv

 

A világ Izrael Állam létrehozása óta küszködik  a Palesztinában lakó zsidók és arabok együtt élésének problémájával. Több arab-izraeli háború és palesztin felkelés után a probléma még mindig megoldatlan. És a helyzet egyre romlik. A Hamasz nevű terrorista szervezet (némely szélsőséges muszlim csoporthoz hasonlóan) abban látja a megoldást, hogy Izraelt fizikailag meg kell semmisíteni, a zsidókat vissza kell kergetni oda, ahonnan jöttek. (Sok zsidó a holokauszt miatt menekült arra a területre, ahol a bibliai időkben éltek, mintegy visszatértek a szülőföldjükre. De az a terület már foglalt volt, az Oszmán birodalom hódításai, illetve az arabok észak-afrikai bevándorlása következtében. A zsidókat már a Római birodalom is szétszórta, és bár igyekeztek beolvadni, Európában sem érezték magukat otthon, hiszen a kereskedelemben és a szellemi területeken élvezett fölényük miatt a helybeliek sok helyen ellenszenvvel viseltettek irántuk. A náci zsidótlanítás ennek csak betetőzése volt.) 

A második világháború után felgyorsult a zsidók Palesztinába való bevándorlása. Az ENSZ – elismerve a zsidók jogát a saját államhoz – 1948-ban határozatot hozott egy kettős, zsidó-palesztin állam megalakításáról, ami egyben véget vetett a terület fölött gyakorolt brit gyámkodásnak. Az első hiba az volt, hogy a britek távozásáért a két nép fegyveres osztagai nem együtt harcoltak, hanem külön, és egymás ellen is. A  zsidó állam megalakulásának másnapján a környező arab államok megtámadták a zsidókat. Ez volt az első háború, a zsidók részéről teljes mértékben honvédő jelleggel. Aztán a zsidók elkezdték a földjeikről elüldözni a palesztinokat, ami a környező országokban létesített menekülttáborok létrehozásához vezetett. (Azok könnyen be is fogadhatták volna az elüldözötteket, de talán politikai meggondolásból jobbnak látták a táborok fenntartását.) Aztán jött az 1956-os izraeli támadás a szuezi csatorna államosítása ürügyén. És jött még néhány fegyveres konfliktus (1976, a „hatnapos háború”), az izraeli sportolók lemészárlása a müncheni olimpián (1972), a Jom Kippur háború (1973) és  a libanoni beavatkozás (1982). A szocialista országok az imperialista nyugattal szemben egyre inkább az arabok oldalára álltak, bár ezek a látszatra forradalmi rezsimek katonai puccsok révén kerültek hatalomra, és az országukon belül nem szimpatizáltak a baloldali mozgalmakkal. A háborúk után következtek a palesztin felkelések (intifádák; az első 1987-ben). Mindkét fél radikális elemei a kibékülés ellen voltak, és nem csak arab, de izraeli részről is mészároltak le ártatlan embereket. Az első békeszerződés egyik aláíróját, Rabin izraeli miniszterelnököt egy szélsőséges izraeli terrorista gyilkolta meg.

Az ellenségeskedések újra és újra kirobbantak, és bár Izrael többször is megpróbálta a technikai fölényével letörni az arab terrorizmust, a megölt szélsőséges vezetők helyére újak álltak, az iráni atomprogram pedig immár a befejezéséhez közeledik. 2023 októberében a Hamasz, vélhetőleg iráni támogatással, új  gerillaháborút indított, és ez felidézte a nácik gaztetteit. Izrael is radikalizálódott az utóbbi években. Jelenleg a korrupt Netanjahu van hatalmon, a szélsőjobb, arab ellenes kis pártok támogatásával, és ha nem túl sok lett volna a zsidó áldozatok száma, arra is gondolhatnánk, hogy a jelenlegi konfliktust, a Hamasz offenzíváját éppen Netanjahu segítette elő. A szélsőjobb a vonatkozó megállapodások megsértésével folytatta a palesztin földek illegális elfoglalását, ami joggal bőszítette a palesztinokat. Mindkét fél folytatta a vallási helyeken folytatott provokációkat. A mostani Hamasz-terrorakcióra Netanjahu válasza az volt, hogy egy frontális támadással egyszer s mindenkorra eltiporja a Hamaszt, és megfélemlíti a palesztin lakosságot. Ez azonban sok tényező miatt nem sikerülhet. Egyrészt a terroristák nagy számú túszt is magukkal hurcoltak, különböző országok állampolgárait, és ezek az országok elsősorban abban érdekeltek, hogy a túszok kiszabaduljanak (azon az áron is, hogy a terroristák is megússzák). Mivel a gázai övezet Izraeltől kapja a vizet és az áramot, valamint az élelmiszereket és gyógyszereket is, a teljes izraeli blokádnak máris sok ártatlan áldozata van. Ezért ezeknek a soroknak írásakor még mindig nem kezdődött meg a Hamasszal tervezett végső leszámolás. De ha megkezdődik, annak újabb ártatlan áldozatai is lesznek, a külvilág pedig hajlamos ezekért már nem a Hamaszt, hanem Izraelt vádolni. Tipikus róka fogta csuka helyzet.

De van megoldás, legalábbis elvileg.

1. Mivel a palesztin területeken a Hamaszt (és a Hezbollahot) nem demokratikus választások juttatták hatalomra, meg kellene próbálkozni a nemzetközileg ellenőrzött választások kikényszerítésével. Ebben ismertetni kellene a szavazókkal a különböző álláspontokat, kiemelve, hogy a palesztinoknak is az az érdeke, ha inkább az Izraellel való együttműködést választják, a végeláthatatlan háborúskodás helyett.

2. Azonnali hatállyal fel kellene számolni a palesztin területeken létesített zsidó ingatlanokat, az illegális telepeseket el kellene ítélni. A felszabaduló terület nem kerülne azonnal a palesztinok kezébe, de bizonyos idő eltelte után garantáltan számíthatnának rá.

3. A palesztinok által lakott területeken biztosítani kellene egy nemzetközi információs csatornát (rádiót, televíziót), amely hiteles híreket közölne a lakosokkal a támadásokról és ellencsapásokról, kiemelve, hogy a palesztinok a saját terroristáik miatt sebesültek vagy haltak meg.

4. A technikai feltételek már ma is adottak annak demonstrálására, hogy az egyes rakétákat milyen GPS-koordinátákról lőtték ki, így az adott földrajzi pontot érintő válasz teljes mértékben jogos. Tudomásom szerint a terroristák szándékosan indítják a rakétáikat lakott területekről (iskolák, kórházak udvaráról). A palesztinoknak tudniuk kell, hogy minden izraeli támadás oka az, hogy megengedik a terroristák tevékenységét.

Ezzel kapcsolatban meg kell említeni az Izraelbe való behatolás céljával épített sok-sok alagutat. Ezeket izraeli kommandók robbanthatnák fel, oly módon, hogy az alagút fölötti épületek is beomoljanak, és a lakosok is láthassák, hogy az ellencsapás oka konkrétan a gerillaharc céljára épített alagút megsemmisítése volt. 

5. A fenti követeléseket az ENSZ-nek kellene jóváhagynia. Ha valamelyik fél  ezeket nem fogadja el  vagy később szabotálja, akkor a vétkes féltől meg kellene vonni a nemzetközi támogatást. Ha a palesztinok sértik meg, akkor el kell őket kergetni a jelenlegi területeikről, nem törődve az esetleges polgári áldozatokkal. Ha Izrael szegi meg a megállapodásokat, tőle is meg kell vonni minden nemzetközi támogatást (a politikait, a katonait és a humanitáriust is).

Én bízom abban, hogy a józan ész és a belátás előbb-utóbb felülkerekedik a rövidlátó és gyilkos szándékokkal szemben.