Ez a jóslat egy kicsit elkésett, az eleje máris
téves. De hát én abból indultam ki, hogy hogy lehetett volna megakadályozni
Putyin őrült tervét: a régi (cári vagy szovjet) Oroszország feltámasztását.
Szerintem sokkal jobb lett volna, ha a NATO
nyilvánosan védelmet ajánl fel Ukrajnának, NATO-tagság nélkül. Ez lehetőséget
adott volna rá, hogy Ukrajnát kiképzett és jól felszerelt katonák védjék,
akiknek több esélyük lett volna az orosz szupercsapatok megállítására, és talán
Putyin vissza is rettent volna az agressziótól.
Amikor az oroszok elismerték a szakadár
népköztársaságok függetlenségét, akkor minden diplomáciai hűhó nélkül be
kellett volna jelenteni, hogy ha Oroszország ezen túlmegy, és lerohanja
Ukrajnát, a NATO cirkáló rakétákkal elpusztítja a Kalinyingrádi övezetet. Ezzel
már elkéstek. De ha az oroszok kedvet kapnak a balti köztársaságok bekebelezésére
is, akkor ez lehetne az automatikus válasz. (A mai időkben eleve
elképzelhetetlen, hogy a túlerőben lévő orosz hadsereget akárhol is meg lehetne
állítani. Ezért én eleve nem konkrét szárazföldi hadműveletekkel, hanem
pusztító rakétacsapásokkal számolok.)
Innentől kezdődik a világháború. Oroszország
megtámadja Lengyelországot, erre a NATO elpusztítja Szentpétervárt, Törökország
pedig lezárja a Boszporusz-szorost. Oroszország támadásokat indít különböző
NATO-országok ellen (ebben részt vehet Belarusz is), mire az Egyesült Államok
elpusztítja a szibériai gáz- és olajlelőhelyeket. És így tovább: Alaszkáért
Kamcsatka, egy nyugati vagy amerikai nagyvárosért Szentpétervár, Washingtonért
Moszkva. Mindent előre bejelentve, hogy Putyin kalkulálhassa a várható
veszteséget.
Végig az a kérdés, hogy mi a jobb Putyinnak:
kisebb territoriális nyereségekért az orosz gazdaság feláldozása, vagy ha
megelégszik azzal, amit Hruscsov mondott az 1962-es kubai rakétaválság kapcsán:
„bolhát tettünk az amerikaiak gatyájába”). Ha tovább is kitart a grandiózus
birodalmi tervei mellett, akkor előbb-utóbb eljutunk a nukleáris fegyverek
bevetéséig, és ezzel a földi élet kipusztításáig. Akik mindezt szomorúan
végignézhetik felülről, azok a Nemzetközi Űrállomás űrhajósai. Ők lesznek az
utolsó emberek. Ameddig a készlet tart.
Mindez egyelőre csak fikció, de nagyon is reális. Ha a Nyugat egy darabig még eltűri Putyin imperialista politikáját, akkor a II. világháborús forgatókönyvet fogjuk követni: müncheni egyezmény, szovjet-német meg nem támadási szerződés (ma esetleg: orosz-kínai), aztán Lengyelország, Dánia, Franciaország, Jugoszlávia, Görögország megtámadása, egyiket a másik után. Csakhogy akkor még nem voltak atomfegyverek, valamint volt két erős állam, amelyek minden ideológiai különbségük ellenére is össze tudtak fogni. Jelenleg csak Kína jöhet számításba (korábban már megjósoltam Tajvan visszafoglalását). De a kínaiak számára nagyon vonzó a gyéren lakott Szibéria, ezért ez a szövetség sem lehet nagyon tartós. Az mindenestre bizonyos, hogy mostantól fogva már nem abban a világban élünk, amelyikben tegnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése