Mikortól világháború a háború?

 

A II. Világháború kezdetét a közvélekedés 1939. szeptember elsejére teszi, amikor is Németország megtámadta Lengyelországot. De ez csak egy területszerző háború volt, Hitler nem akart az egész világgal szembeszállni. Legalábbis nem egyszerre. Mert vannak jelek, hogy előbb-utóbb az egész világra ki akarta terjeszteni az ezeréves árja birodalom fennhatóságát. Akkor sem vált a háború világháborúvá, amikor, két héttel a német támadás után, a Szovjetunió is megtámadta Lengyelországot. Az elsősorban nem területszerző háború volt, hanem az egykori Orosz Birodalom határainak részbeni helyreállítása. Attól sem vált a háború világháborúvá, hogy a brit és a francia kormány hadat üzent Hitlernek, hiszen a fronton valójában semmi sem történt. És a Szovjetunió folytatta a revíziót: gyors egymásutánban visszaszerezte a Baltikumot, a Romániához került területeinek egy részét, és Finnországgal is háborúba keveredett. Ne felejtsük el, hogy már évekkel korábban Japán is terjeszkedni kezdett, amikor is Mandzsúriát elfoglalta. Az sem volt még világháború. (Lényegében ugyanolyan gyarmatosítás volt, mint amit a franciák, a britek, a hollandok folytattak Ázsiában.) Mindezek a hódítások az időben többé-kevésbé elhúzódóan folytak, egyszerre mindig egy országra terjedtek ki. Hasonlítsuk ezt össze Napóleon, Nagy Sándor hódításaival, a Római Birodalom kiterjesztésével, a tatárjárással vagy akár a cári Oroszország keleti terjeszkedésével.

         A terjeszkedés akkor válik világháborúvá, ha több ország is aktívan beavatkozik. Ilyenek voltak a balkáni háborúk és később az I. világháború, amit az Osztrák-Magyar Monarchia kezdett el (a Szerbia elleni támadással), majd rövid idő alatt beleavatkozott Oroszország, Németország, később Franciaország és Nagy-Britannia, még később Olaszország, Törökország, Bulgária és más államok is. A komplexitásnak ezt a szintjét a háborúskodások még a Barbarossa-terv sem érte el (noha ott már egy egész koalíció tört rá a Szovjetunióra). A japánok támadása Pearl Harbor ellen, az ezt követő amerikai hadüzenet, az Amerika elleni német hadüzenet volt az, amelyik valóban világméretűvé tette a külön-külön folyó fegyveres konfliktusokat. (Hogy Hitler miért üzent hadat az Egyesült Államoknak, az egy külön rejtély. Japán megtámadta Amerikát, Amerika visszavágott, de semmiféle „betyárbecsület” nem írta elő, hogy Hitler is az agresszor mellé álljon, pusztán azon az alapon, hogy Japán is része az Antikomintern paktumnak. És az, hogy utána Magyarország is hadat üzent Amerikának, az már nem a had-, hanem a kórtörténetbe illik.)

Mindehhez lépésről lépésre jutottunk el. Sztálin, Churchill és Roosevelt találkozói már a világháború részei voltak. A szövetségesek nem a D-napon léptek fel először, ennek része volt az 1943-as szicíliai partraszállás is. Attól kezdve mindezek a háborúk egyszerre folytak, a két közös cél, Németország és Japán legyőzése érdekében. 

Mi lett volna, ha az amerikaiak nem avatkoznak közbe? Akkor a Vörös Hadsereg győzi le Hitlert. Igaz, hogy az elhúzódó háború elég esélyt adott volna a náci szuperfegyverek (rakéták, sugárhajtású repülőgépek, levegő-levegő rakéták, esetleg „piszkos” bombák) kifejlesztésére. Ha nincs nyugati front, a szovjetek előbb-utóbb eljutnak Franciaországba és -- Jugoszláviáén keresztül -- Olaszországba is. Az amerikaiak ezt mindenképpen meg akarták akadályozni. A hidegháború már 1945-ben elkezdődött volna. (Így is elkezdődött, csak némi békés periódus után.)

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az amerikai kormány azzal a céllal kezdett az atomfegyver kifejlesztésébe, hogy ha a németek is ezt teszik, a bombát a nyugati fronton vessék be. Japán csak egy későbbi opció volt, elsősorban azért, mert mire a bomba elkészült, addig már csak Japán maradt mint ellenfél. Még elképzelni is rossz, hogy Németország vagy Ausztria területén robbannak az atombombák. Ehhez pedig az kellett, hogy Amerika felébredjen, és még idejében beavatkozzék a harcokba. A hitleri Németország vereségéhez kellett a keleti és a nyugati front is.