Kezdősorok

Rájöttem, hogy amikor valamilyen történetbe belekezdek, önkéntelenül is valamilyen meglepő dolog jut eszembe. Ez nem valami közönségcsalogató, hanem inkább nekem magamnak is szükségem van, valamiféle biztatásra, hogy aminek a megírásába belekezdek, azt érdemes legyen tovább írni.

Itt van néhány részlet, amiket utólag gyűjtöttem össze. (Sok olyan novellát is írtam, amelyekben ez a kedvcsináló rész egy kicsit elnyúlik. De hát nem minden gondolat frappáns.)

*   *   *

Úgy kezdődött, hogy meghaltam. Ez önmagában még nem lenne érdekes, hiszen annyian meghaltak már előttem. (A remete)
*
Egy embert nem feltétlenül kell megölni ahhoz, hogy hullává váljék. Van, amikor már kész hullaként hullik az ölünkbe. Pontosan ez történt Podmaniczki Richárddal. Elmesélem. (A hullarabló)
*
Egy nap arra ébredtem, hogy én vagyok a Világ. Első gondolatom az volt, hogy nyilván megbolondultam, és egy pszichiátriai klinikán kezelnek ezzel a téveszmével, de nem. (Én vagyok a világ)
*
Olyan is van ám, hogy a mesék hirtelen összekeverednek. Nehéz kezelni az ilyen eseteket. Például amikor a vasorrú bába és a nagyszakállú törpe ugyanarra a vonatra szálltak. (A varázssíp)
*
Szegény volt az ország, szegény a királya is. Míg más királyok fején cifra aranykorona díszelgett, ennek a fejére csak egy aranyozott hímzésű baseball-sapka került, annak is elszakadt már a simlédere. Míg más királyok hatlovas hintón pöffeszkedtek, ő egy használt autón utazott, és hamarosan azt is le kellett cserélnie egy biciklire. (A biciklis király)
*
Egy tavaszi napon a hétfejű sárkány elrabolta Bodrogfalvi Klárát. Aki nem ismeri, annak elmondom, hogy nincs őnála szebb nő az egész világon. Vagy ha van, azt biztosan nem Bodrogfalvi Klárának hívják.
Sírt-rítt a falu népe, mert már nagyon hozzászoktak a szépségéhez, a ringó járásához. Neki volt a legringósabb járása a járásban. (Világszép Bodrogfalvi Klára)
*
A hajó viharba került és elsüllyedt. Az utasok többségének sikerült partra evickélnie. Kiderült, ez egy lakatlan sziget. De a borzalmak csak most kezdődtek. (A túlélő)
*
Az egeret nem azért írtam nagybetűvel, mintha egy embernek lenne a neve, hanem mert egy individuum, és ezért megérdemli, hogy ne csak a faját említsük meg. Hogy miért, az kiderül. (Az Egér és én)
*
Amikor meghaltam, nagy izgalommal vártam az átlényegülésemet. Felkészültem arra csodálatos utazásra, amely Istenhez vezet, egy növekvő fényességű alagúton át. Erről többen is beszámoltak, akiket a tetszhalál állapotából élesztettek újra. A valóság azonban – ha egyáltalán jogom van használni ezt a földi szót – teljesen más. (Egy halott feljegyzései)
*
Elhárítok magamtól minden felelősséget. Ezt a történetet nem én mesélem el, hanem az a lány, akivel a sok-sok párkereső beszélgetésem egyikén ismerkedtem meg. Persze nem ismertem meg igazán, hiszen ahhoz együtt kellett volna vele laknom. Az emberek azt mesélnek magukról, amit akarnak, aztán vagy elhisszük nekik, vagy nem. Én úgy tettem, mintha elhinném. (Tigrislány)

*

És volt egy erotikusnak minősülő történetem is, amiben semmi igazán erotikus nincs, csak annyi, hogy a novellában szereplő férfit következetesen pénisznek nevezem, az állásra jelentkező hölgyet pedig vaginának. Arra voltam kíváncsi, hogy maga ez a "trükk" érdekesebbé teszi-e az egyébként teljesen sablonos történetet. Ez így kezdődik:

A pénisz ült az irodában, és egy újság sportrovatát tanulmányozta.  Kopogtak, majd benézett egy vagina. "Mit óhajt?" - kérdezte a pénisz.  "Bocsánat a zavarásért, az álláshirdetésre jöttem" - mondta a vagina.  "Ja, vagy úgy. Jöjjön, mondjon néhány szót magáról!" - vált lelkesebbé a pénisz. Belül egy kis izgalmat érzett.  (Hivatali pornó)