Nagy Imre-szindróma

 

Győzni még mindig könnyebb, mint kormányozni. Nagy Imrét
ötvenhatban a zsarnokság elleni össznépi lázadás emelte a
forradalom vezetőjévé, de rövid idő alatt foglyává vált a gyors
változásokat akaró tömegeknek.
   Valami ilyesmi fenyegeti most Magyar Pétert is. Igaz, őt a maga
által irányított lázadás emelte a hatalomba, mint az egyetlen
politikust, aki ígéretei alapján talán el tudná takarítani a
diktatórikus rezsim hidraszerű tekervényeit. Ennek az ígéretnek
köszönheti a sosem látott támogatást. De ahogy a rezsimváltás
újabb és újabb gyakorlati intézkedéseket követel, kitűnik, hogy
a politikus és a követőinek tábora nem egyformán gondolkodik.
A vezér tervez (és néha el is hiszi magáról, hogy jobban tudja a
teendőket, mint mindenki más), a követői pedig időnként csalódnak
és -- élve az ígért nagyobb szabadsággal -- fel is mordulnak. Néhány
ilyen "felmordulást" már átéltünk, például a sógor kinevezésével
vagy az oktatási tárca antidemokratikus vezetőre bízásával
kapcsolatban. Ezekben az esetekben a miniszterelnök gyorsan
helyesbíteni tudott. De attól tartok, hogy lesznek még további
kellően át nem gondolt ötletei. Orbán Viktortól senki sem követelte
a döntései újragondolását, mert ő egy diktatórikus vezető volt.
Magyar Péter nagy részben azért győzött, mert úgy mutatkozott
be, mint aki mindig hallgat ránk, megkérdez bennünket, és biztat,
hogy majd minden másképp lesz, úgy, ahogy mi akarjuk (és ahogy
meg is érdemli az ország). Polgár Judit köztársasági elnöknek való
jelölése azonban azt mutatta, hogy Magyar hajlandó a rögtönzésekre
(és a Tisza-képviselők is hajlamosak teljes szívvel támogatni egy
olyan javaslatot, amiről kiderült, hogy a miniszterelnök sem
gondolta végig, sőt, a kiszemelt államfőt meg sem kérdezte,
mielőtt bejelentette a jelölését). Az át nem gondolt döntések
rendre értetlenkedéshez vezetnek. Ennek legutóbbi, és az
előbbieknél veszélyesebb példáját az állami vagyon védelmére
és visszaszerzésére felállított hivatal vezetőjének jelölése
kapcsán tapasztalhattuk (az egyik tévéállomás túlnyomórészt
Magyarral szimpatizáló nézőinek 91 %-a nem értett egyet a
javaslattal), ami arra figyelmeztet, hogy ideje lenne abbahagyni
az improvizációkat. A követők időnként csalódnak. Mert
komolyan vették, hogy most már az ő véleményük is számít.
És nehezíti a helyzetet, hogy míg ötvenhatban Rákosi hívei
elbújtak, most csak Orbán bújik el, de a Fidesz megmaradt
politikusai ott vannak a parlamentben, és minden apró hibát
kihasználnak, hogy visszatámadjanak. És ezt a kampányukat
harsányan támogatja a médiában megőrzött befolyásuk is.
Mi pedig, akiknek a kétharmad köszönhető, de nem akarunk
keresztbe tenni az új kormánynak, csak bámulunk és morgunk.
Még szerencse, hogy ezúttal remélhetőleg nem kell félnünk
egy szovjet intervenciótól.

(Az Élet és Irodalomnak 2026. aug. 29-ikén elküldött szöveg)

*

Később még olyan újabb problémákat is hozzá tennék, mint a havi
súlyos bírságok a menekültkérdés "nemzeti" kezelése miatt (a többi
26 ország politikájával szemben), vagy az ukrán uniós csatlakozás
akadályozása (az orbáni politika folytatásaként), egy olyan okból,
ami csak az ukrajnai legkisebb kisebbséget érinti, de minden más,
sokkal nagyobb nemzetiségre is ki kellene terjeszteni. Ez pedig már
törvényhozási szempontból is reménytelen, figyelembe véve a Kijev
elleni mind gyakoribb  rakétatámadásokat. Persze ezek a kimaradt
dolgok már nem illenének az 56-os összehasonlításba.

*

Még későbbi folytatás:

Magyar Péter mostanában gyakran tesz olyat, ami teljesen ellentmond
a kezdeti „se nem jobb, se nem bal, hanem magyar” jelszónak. Egyre
több olyan döntése van, amelyikkel már a baloldali követői nem
tudnak azonosulni. Ilyen a migránsok távol tartása és az Ukrajnával
kapcsolatos, megint merevvé váló politikája.
   A migránsokkal kapcsolatban világos, hogy nincs szükségünk az
Európába (Németországba) igyekvő, kemény muszlim vallású (például
a sariját követő és másoktól is megkövetelő) muszlimokra, ők csak bajt
okoznak. De a menekültválsággal kapcsolatban megújított és
szigorított uniós elvek, szabályok vannak, amik már semmiféle
nagy fenyegetést nem okoznának Magyarországnak. Azonkívül
már régóta van olyan lehetőség, hogy az adott uniós ország vagy
befogad, vagy fizet  a befogadó országoknak.  Málta egy hónapon
belül teljesítette a létszámra vonatkozó követelményeket, és azóta
békén hagyják. Igaz, hogy csak 400 ezren vannak (ha jól emlékszem
a lexikon-adatra), és csak néhány száz menekültet kellett befogadniuk.
Orbán keményen ellenállt, ennek köszönhetjük a napi 1 millió eurós
bírságot, ami Magyar Péter makacssága miatt tovább is fennáll.
(Mi mindent tudnánk finanszírozni abból a napi egy millióból!)
Nem tudom biztosan, de attól tartok, hogy ez a makacsság önmagában
is megakadályozhatja az uniós pénzek „haza hozatalát”, mindegy, hogy
a többi követelést teljesítettük-e vagy nem.
   A másik szerencsétlen dolog az Ukrajna elleni politika. Igaz, hogy
Magyar Péter néhány fontos kérdésben engedett, de például az
Ukrajnából, a besorozás elől menekülő, részben magyar származású
hadköteleseket nem küldi vissza. Namármost, azok a férfiak nem
állnak ellent az orosz agressziónak, amivel gyengítik Ukrajnát, és
közelebb hozzák Oroszország katonai győzelmét, és a mai
katonaszökevényeknek már nem is lesz hova visszamenniük. Ma
a kárpátaljai magyarokat is az ukrán katonák védik. És persze
Európát is, bennünket is, hiszen a visszafeudalizálódott Oroszország
nem fog megállni Ukrajnában, kiszivárgottak olyan tervek, miszerint
a balti köztársaságok, sőt Románia, Lengyelország és Finnország is
szerepel az orosz hadvezetés terveiben. Vajon az ide menekült, katona
korú ukrajnai magyarok fegyvert fognak-e majd a Magyarországba
betörő orosz hadakkal szemben? És ilyen helyzetben azt követelni,
hogy Ukrajna állítsa vissza a magyar nemzetiségnek a korábbi (az
orosz támadás előtti) összes jogát, már csak azért is irreális, hiszen
a Kijev elleni folyamatos orosz rakétacsapások már azt is kérdésessé
teszik, hogy a törvényalkotás egyáltalán működik-e. Arról nem is
szólva, hogy az Ukrajnában élő magyar nemzetiségiek létszáma talán
a legkisebb az ottani nemzetiségek közül. (Gyanítom, hogy az ukrán
vezetés azért ódzkodik a nemzetiségi jogok teljes visszaállításától,
 mivel a legnagyobb ottani ellenzék az orosz. Magyar Péter tehát
ezzel a gesztussal az oroszok nyelvhasználati jogainak visszaállítását
is követeli. Ez persze lehetett volna okos döntés is, de most valamiféle
defetizmust tükrözhetne. Amellett ha a vegyes lakosságú városokban
és falvakban megjelennének mindazon nemzetiségek nyelvén a
névtáblák, amely nemzetiség előfordul az adott helységben, az a
háborús helyzetben elképzelhetetlen:)
   Orbán 2022-ben háborús vészhelyzetet hirdetett (az uniós államok
közül egyetlenként), ami már megszűnt, de most Magyar Péter
meghosszabbította a tömeges bevándorlás okán Orbán által korábban,
már 11 éve elrendelt válsághelyzetet, látszólag minden valóságos
indok nélkül. Már nincs ilyen veszély, és ez csak további indok arra,
hogy megint úgy tekintsenek ránk, mint akik nem illenek az Unióba.
   Orbán az egész lakosságunkat pánikba ejtette azzal, hogy az Unió
(és a baloldal) háborúba akarja sodorni Magyarországot. Ezzel szemben
az igazság az, hogy a tétlenségünk bátorítja az agresszort. (Mennyire
más lett volna a helyzet, ha az Ukrajna territoriális integritását szavatoló
budapesti memorandumot követve már 2014-ben keményen fellépett
volna a NATO az orosz hódítással szemben!) Tulajdonképpen már akkor
meg kellett volna kezdeni olyan „nemzetközi brigádok” szervezését,
amelyek a harmincas években szembeszálltak Francóval. Abban részt
vettek franciák, olaszok, magyarok, sőt, amerikaiak is. Én már elmúltam
nyolcvan, de szívesen vállalnék valamilyen munkát, amit el tudok végezni.
A támadók ellen, az ukrán lakosság védelmében.
   Magyar Péter még botladozik miniszterelnökként. De a sok régen várt,
a demokrácia visszaállítását elősegítő döntése mellett egyre-másra követ
el hibákat is. Ilyen hiba a menekültek erőszakos kirekesztése és az
Ukrajnával folytatott, Orbán által elkezdett kekeckedés folytatása.
   Amikor Magyar Péter nagy fölénnyel megnyerte a választásokat,
mindenki fellélegzett. Nemcsak mi, de Európa jobbik része is. Most
majd megint le kell sütnünk a szemünket, ha a nemzetiségünket firtatják?

A demokrácia cselekvés

 

Amikor Magyar Péter úgy pozicionálta az általa építendő mozgalmat, hogy az se nem jobb, se nem bal, hanem magyar, a Demokratikus Koalíciót „kék Fidesznek”, a leváltani szándékolt rendszert pedig „Orbán-Gyurcsány rendszernek” nevezte, magam is erősen csóváltam a fejemet. A baloldali ellenzék mindent megtett, hogy Orbánt legyőzze, nem éreztem jogosnak az ilyen megbélyegzést. De ahogy a DK reagált a Tisza Párt tevékenységére, lassan változott az álláspontom. Ahelyett, hogy rokonszenvvel és bátorítólag fogadta volna a NER új kihívóját, kezdettől fogva élesen bírálta. Emlékezetes, ahogy Gyurcsány egy Partizán-interjúban felháborodottan elutasította a rendszer új kihívóját, mondván, hogy vannak itt régi ellenzéki pártok, Magyar Péter álljon a sor végére, és várja ki, amíg lehetőséget kap a rendszer megdöntésére. Aztán jött Gréczy Zsolt, aki nekitámadt Lendvai Ildikónak, hogy beleszól egy másik párt belső ügyeibe, holott neki magának is lennének elszámolnivalói. (Ezzel kapcsolatban levelet írtam Gréczynek, de nem reagált rá.)  Magyar Péternek felróják, hogy a Fideszből jött, és voltaképpen semmi más, mint egy Fidesz 2.0, akinek egyetlen feladata, hogy megsemmisítse az ellenzéket. Még ma is, amikor a Tisza Párt már elképesztően nagy fölénnyel győzött, a DK pedig be sem került a parlamentbe, folytatódik a DK-fanok gyűlöletkampánya. Én úgy látom, hogy a baloldalt két körülmény szorította háttérbe: az eddigi tevékenységük eredménytelensége, valamint az a remény, hogy Magyar Péternek végre sikerül lebontania az évtizedek óta bennünket szipolyozó maffiaállamot. Az új miniszterelnöknek nehéz dolga lesz, és ehhez minden támogatásunkra szüksége van.
     Mit tehet ebben a helyzetben az ideiglenesen és formailag háttérbe szorult baloldal? Azt kell megértenie, hogy a demokrácia nem egyszerűen a demokratikus (illetve demokratikusnak deklarált) pártok ügye. És főleg nem az számít, hogy ezek a pártok a parlamentben ülnek-e. Nagyobb jelentősége van a tetteknek, párton belül vagy kívül. A demokrácia lényege a cselekvés. Legelőször is a társadalmi csoportok képviseletének történelmileg legrégebbi küldetése jön számításba, ami az elesettek, elnyomottak minden rétegének támogatása. Ez a szakszervezetek alapfeladata, ami már a munkáspártok létrejötte előtt is egyértelmű volt. Mivel a mostani választásokon a közös siker érdekében háttérbe szorultak az ilyen célt meghirdető politikai pártok, át kell gondolni a célokat és a feladatokat. Az eddig működő, de a választásokon taktikai meggondolásból nem induló pártokat az új kormány akár támogathatná is (hiszen nincs köztük ellentét a célokat illetően). Azoknak a pártoknak a helyzete nehezebb, amelyek nem léptek vissza, hanem minden erőlködésük ellenére is „lenullázódtak”. Ezek vezetősége látványosan megbukott, és csak valamiféle gyökeres reform segíthetne rajtuk. Ha a pártok szervezeti és anyagi körülményei már nem is teszik lehetővé a korábbi struktúrák újraszervezését, akkor új utakat kell keresniük. Ezzel szemben semmi akadálya, hogy a Tisza-szigeteken belül megerősödjenek a baloldali törekvések. A Tisza néppárti jellegéből egyenesen következik minden áramlat képviselete. A DK-hívők is jobban járnának, ha a Tisza-szigeteken belül keresnék egymást, és megbeszélnék, hogy az új helyzetben mit tehetnének a baloldali értékek védelméért. Magyar Péter elkövetkező négy éve alatt ebből kialakulhatna előbb egy baloldali Tisza-frakció, majd ha a körülmények lehetővé és szükségessé teszik, újraalakulhatna egy független baloldali párt is. De ez jobban függ a mindenkori politikai helyzettől, mint az új pártok szervezőitől. Én már tíz éve arról írtam, hogy egy ideális néppárt elvi alapon is figyelembe veszi minden társadalmi csoport érdekeit, mert ez az elemi feltétele egy össznépi kormányzásnak. A külön pártok egymás elleni harcánál jobb az érdekek előzetes egyeztetése. (Már megírtam a fentieket, amikor elolvastam Radnai Márk nyilatkozatát a Tisza Párt jövőjéről, aminek lényege, hogy a szervezeti feladatokat ellátó kicsi központi mag csak segítené, koordinálná a Tisza-szigetekben kialakuló tevékenységeket. Én fokozatosan kialakuló frakciókra gondoltam, de ez a helyi, nem felülről szervezett csoportokkal való állandó kapcsolattartás lényegében ugyanezt a visszacsatolást, illetve a helyi szinten érzékelt problémák kezelését tudná megoldani. Csak drukkolni tudok az elképzelés sikeréhez.)

(Az Élet és Irodalomnak 2026. május 23-ikán elküldött olvasói levél szövege)

Helytartók

Nyugdíjas lévén megkaptam Orbán Viktor aktuális atyai üzenetét,  amelyben megnyugtat, hogy bár "a brüsszeli bürokraták és magyarországi helytartóik hadat üzentek a rezsivédelemnek, és a napvilágra került dokumentumokban előrevetítették az önöket is súlyosan sarcoló megszorítási terveiket", semmi vész, mert "ameddig nemzeti-polgári kormány vezeti Magyarországot,addig minden nyugdíjas biztonságban lesz." Ezzel szemben Brüsszelben nem bürokraták vannak, hanem a mi képviselőink, nincsenek magyarországi helytartóik (nem is lehetnek, hiszen akik lehetnének, azok még nincsenek hatalmon), azonkívül senki sem üzent hadat  a rezsivédelemnek (csak nem ezt tartják a legjobb módszernek), és az említett "dokumentumok" nem egyszerűen "napvilágra kerültek", hanem a kormányhoz közeli emberek fabrikálták, és a bírósági döntés után is tovább terjesztették őket, a mi pénzünkön. Ezzel szemben Orbán Viktort valóban lehetne helytartónak vélni, hiszen ő hatalmon van, és a legtöbb döntését előre egyezteti Putyinnal. Egyáltalán nem érzem magamat biztonságban.

 

 

 (A Népszavában megjelent olvasói levelem szövege, 2026. február 5.)

 

 

Együttműködés a választások után

 

Korábban már kifejtettem elképzelésemet a Tisza és a többi ellenzéki párt együttműködésének egy lehetőségéről. (“Egy pártban több párt”). De most még jobb ötletem támadt. A visszalépő demokratikus pártok ugyan eszerint sem jutnának be a parlamentbe, de a remélhetőleg győztes Tisza a legfontosabb tanácsadó testületeibe automatikusan felvenné a legjobb szakértőiket, velük konzultálna, és ezeknek a munkájukért szabályos fizetést is adna. Ezzel a Tisza Párt is jól járna, és ez egyben előre vetítené a normális választási szabályok visszaállítása utáni koalíciós együttműködést. Ha ezt Magyar Péter a reménybeli győzelmének bejelentése után nem tenné meg, akkor gyenge lenne a hatalma. Ha pedig a kimaradt pártok utasítanák el, akkor bolondok lennének.

 

(2025. aug. 19.)