Egy merénylet még hiányzik

"Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni?" Ez a híres idézet jut eszembe, amikor azon töprengek, hogy mi hiányzik még Orbán Viktor békeharcos mítoszához. Ficót 2024 májusában akarta meggyilkolni egy "baloldali" (azaz Léváról származó) író, Trumpot pedig két hónappal később egy republikánusként regisztrált férfi akarta lelőni, de csak a fülét találta el (ez után még Erdélyben, a tusnádfürdői szabadegyetemen is a fülükön tapasszal fejezték ki szolidaritásukat a fideszes részvevők). Orbán Viktor mítoszához is jól jönne egy megkísérelt (de persze elhárított) merénylet. Ezt azonban nem egyszerű kivitelezni. Az szóba sem jöhet, hogy valaki éles lőszerrel rálőjön, hiszen sosem lehet tudni. Aki direkt mellé céloz, ügyetlenségében az is eltalálhatja a célt. Orbánra nagyon vigyáznak, és eddig a látszólag szabad elvegyüléseit is felettébb kontrollálták. De most, hogy Magyar Pétert utánozva vidéki utakat tesz, talán találhatnak olyan útszakaszt, amelyiken egy felbérelt merénylő eltalálhatja a  páncélozott autóját. Mondjuk, egy helybeli vadász, akit előtte leitatnak, vagy bemesélik neki, hogy Magyar Péter közeledik a luxusautóján. A golyónyomokat jól lehet fényképezni, és a kísérő TEK-esektől sem lehet elvárni, hogy minden bokrot átfésüljenek. A részeg vadászt aztán le lehet csukni, a nyomozás hónapokig eltarthat, sőt, öngyilkos is lehet szegény. Még az ukrán szál hiányzik, de azt megteszi egy Ukrajnából csempészett cigarettás doboz is. 

Most itt tartok. Ígéretes gondolatmenet, de még nem tökéletes. És kérdés, hogy a miniszterelnökünk megbízna-e egy ilyen akció lebonyolításában. Elvégre a legtöbb embert ő nevezte vagy neveztette ki, és tudjuk, hogy azok mi mindent hogy el tudnak szúrni! (Persze az ellenzéki vezérét, Magyar Pétert is megmerényelheti valaki. De a kormánypárti plakátok alapján tudjuk, hogy mindenki őt támogatja, az EU és Ukrajna is, tehát nem lehetne elhinni, hogy az ellenfeleink közül bárki meg akarná ölni.)

 

Ukrajnai béketervem

 

Trumpnak nem sikerült egy nap alatt véget vetnie az ukrajnai háborúnak.
De nem adja fel. A legutóbbi javaslata: Ukrajna fejezze be a háborút,
különben az USA nem támogatja tovább. Ez nem megy könnyen, hiszen
Putyin hódító háborúja egy napra sem szünetel, tovább pusztul az ukrajnai
lakosság és gazdaság. De íme az  általam ajánlott, igazságos béketerv:

1. Mindkét ország vonuljon vissza a budapesti memorandum által kijelölt
határok közé, Ukrajna mondjon le arról, hogy elfoglalja Moszkvát és a
Távol-Keletet!

2. Mindkét ország adja vissza az általa elrabolt gyerekeket és felnőtteket,
fizesse a sebesültek és rokkantak egészségi ellátását!

3. Mindkét ország építse fel, a háborúban általa lerombolt épületeket, gyárakat,
erőműveket, iskolákat, bölcsődéket, templomokat és kulturális létesítményeket!

4. Mindkét országban rendezzenek demokratikus választásokat, és a  két nemzet
függetlenségét, békés együttműködését az új kormányok is szavatolják!

Ez a béketerv is reális. Ha nem is egyetlen nap alatt, de a szükséges lépések
azonnal elkezdhetők. És sokkal könnyebb lenne megvalósítani, mint például a gázai
békefolyamatot.

A Nobel Béke-díjról az értesítést az alábbi e-mail címre kérem:

mandygabor@yahoo.com

Új világrend?

 

Trump második elnöksége drámai fordulatot hozott az amerikai politikában.  Otthon tovább folytatta a központi intézmények elfoglalását, nagy mértékben megváltoztatta a média egyensúlyát, beleszól a világhírű felsőoktatási intézmények munkájába, az állami támogatás csökkentésével gyengíti az  autonómiájukat és tekintélyüket, ahogy teheti, próbálja megszüntetni a sajtó függetlenségét (amit korábban a negyedik hatalmi ágnak tarthattunk), a világpolitikában úgy viselkedik, mint egy részeg kovboj egy vadnyugati ivóban.

 

 

Kezdődött azzal, hogy a Mexikói öblöt át kellett keresztelni Amerikai öböllé, majd felvetette, hogy Kanada, majd Grönland is jobban járna, ha csatlakozna az Egyesült Államokhoz. Megpróbálta szétbombázni az iráni atom-létesítményeket (ezt egyébként egy ENSZ-határozat tiltja), de az irániak szerint sikertelenül. A program folytatódik, de most még dühösebb az Amerika és Izrael elleni közhangulat. Trump megpróbálta megoldani a gázai válságot, azzal, hogy mindenki költözzön el, majd ő egy üdülőparadicsomot hoz létre a helyén. Ha a korábbi ígéreteivel ellentétben nem is sikerült "egy nap alatt" békét teremteni, de tárgyalt Zelenszkijjel (és fel volt háborodva, hogy az nincs illendően kiöltözve), hetente változtatja a támogatás mértékét (jelenleg csak azt engedélyezi, hogy az európai országok továbbadhatják az amerikai fegyvereket, miután megvásárolták). Legutóbb a korábban választási csalással hatalomban maradt venezuelai elnököt rabolta el, és azt ígéri, hogy egy ideig majd Amerika fogja működtetni az országot. Közben arról beszél, hogy nagyon kijárna már neki a Nobel-békedíj.

Ez eddig már elég cselekménye lehetne egy újkori királydrámának. De "a helyzet fokozódik". Egyik új ötlete: az európai szélsőjobb támogatásával, a széthúzó törekvések erősítésével szét kellene verni az Európai Uniót. Mindez persze nem Amerikát, hanem az orosz birodalmi ambíciókat segítené. Európa Oroszország részévé, vagy legalábbis orosz befolyási övezetté, csatlós országok elszigetelt csoportjává válna. Ez önmagában is tragikus lenne, de van itt egy ellentmondás. Oroszország nincs egyedül. Kína, Észak-Korea, Irán és India is őt támogatja a szabadságáért küzdő és az életüket sem kímélő ukrán hazafiakkal szemben. (Ezt a koalíciót tovább erősítették a nicaraguai emberrablás és a kilátásba helyezett újgyarmatosító lépések). Bár Amerika látványosan vissza akarja vonni Ukrajna támogatását, újabban az európai országokat tömörítő "tettre készek" koalíciója minden támogatást megad Zelenszkijnek. Trump azonban elszámítja magát, ha Putyinnal akar barátkozni. Ezzel nem fogja meggyöngíteni Hszi Csi-ping ambícióit a világ gazdasági és politikai rendszerének változásával kapcsolatban.

De hát talán nem is azt akarja, hogy a későbbi történelmi tankönyvek dicsérjék. Már most szeretné látni a saját szobrát. Ez a szobor tényleg kijárna neki. Egy elmegyógyintézet kertjében.

 

 (2026. január 6-ikán frissítve)

A demokrácia és a zsarnokság váltakozása és az amerikai elnökválasztás

 (vázlat)

 

Az emberiség történetében váltakoztak a demokratikus (népuralmi) és zsarnoki (személyes uralmi) korszakok. Az ókori Görögországban alakult ki először a demokratikus államforma, amikor is elűzték a királyt, és Athén arisztokratikus köztársasággá alakult. De eljött az idő, amikor egy erős  diktátor, Peiszisztratosz, türannoszként meg tudta teremteni a saját személyi uralmát. Rómában is először királyság volt, azután köztársaság, végül pedig császárság. De példának említhetnénk a francia történelemből a királyságot felváltó köztársaságot, amit Napóleon császársága követett. A kérdés az, hogy mitől változott az uralmi forma, különböző földrajzi helyeken nagyjából hasonló módon.

Nekem erre van egy elméletem. A zsarnokságot a rivális csoportok harcából győztesen kikerülő vezér hozza létre. Egy idő után ezt megelégeli a lakosság, és amikor feltűnik egy olyan vezér, aki a nép beleszólási jogát ígéri, azt felemelik. Ez a népuralom megmarad egy darabig, és a szabadság egyre nagyobb fokú lesz. De eljön egy olyan pont, amikor a nép nagy részének elege lesz a korlátlan szabadságból, a zűrzavarból, nyugalomra vágyik, és ezt megint egy központilag, egy személy által irányított berendezkedéshez vezet. (Szemléletes példa a weimari köztársaság “túl nagy” szabadsága, ami ha nem is kikövetelte, de megkönnyítette a nácik rendcsinálását az országban.)

Úgy tűnik, hogy ha mindenki azt csinálhat, amit akar, az a társadalom jelentős részének akkor is ijesztő, ha törvények szabályozzák a társadalom életét. Ilyen ijesztő jelenség volt a hatvanas évek Amerikájában a hippi mozgalom, a kábítószerek szabad használata, a feketék egyenjogúsági mozgalma, a női érdekérvényesítés megerősödése, legutóbb pedig az LMBTQ-jogok követelése, a “pride” menetek. Amerikában ma is nagy felháborodást kelt, ha az iskolákban nemi felvilágosító előadásokat tartanak (az iskolákat fenntartó helyi közösség pénzén!), vagy ha a bibliai világkép helyett közpénzen hirdetik Darwin tanait. Nagy tömegek tartják ma is csecsemőgyilkosságnak az abortuszt (az Isten által adott élet nevében), és támadják az ilyen klinikákat, halállal fenyegetik az orvosaikat. Trump hívei nagy mértékben ezek közül a konzervatív erők közül kerülnek ki.

Az anarchia után jön a személyi hatalom, vagy egyszerre (egy antidemokratikus puccs formájában), vagy lépésről lépésre. Az állampolgárok megpróbáltak azonosulni a vezérrel – egészen annak bukásáig. De vajon miért marad a demokratikus berendezést elpusztító zsarnokság tartós? Nekem úgy tűnik, hogy a demokratikus berendezkedést biztosító politikai egyensúly megbomlása után a győztes vezérnek sok alkalma van, hogy az államot a saját képére formálja. Az ilyen zsarnoki hatalom rendszerint egészen a zsarnok haláláig ki tud tartani (lásd Mussolini, Hitler, Sztálin, Mao Ce-tung vagy az észak-koreai Kim dinasztia hosszú uralkodását).

Hogy jön ez ide? Mi köze van ennek az amerikai elnökválasztáshoz? Az Egyesült Államok alkotmánya precízen szabályozza az államot, és sokáig nagyon jól működött a hatalommegosztás 18. században kidolgozott rendje. Egészen addig, amíg nem bukkant fel egy olyan személy, akinek a törvény nem számít, egymaga akar uralkodni, mindenféle hatalommegosztás nélkül. Ezelőtt 70-80 évvel az amerikai társadalom ezt azonnal elutasította volna, ezért nem volt helye Amerikában a fasizmusnak. De Trump mindent megváltoztatott.

Megmutatta az alacsony műveltségű többségnek, hogy egy bunkó is lehet amerikai elnök, ha elég agresszív és ügyes. A lakosság jelentős részének ez nagyon tetszik. Hogy így neki mer menni mindennek, ami szent. Ami eddig szent volt az amerikaiak szemében. Nincs szükség a homoszexuálisokra, az ateistákra, a kábítószer-élvezőkre, a finomkodókra, továbbá azokra az anyákra, akik nem akarják megszülni a terven felüli (vagy megerőszakolásból születendő) gyereküket, mint eddig mindig. Trump nem hisz a környezeti válságban (a nemzetközi klíma-egyezmény egyedüli céljának azt hiszi, hogy tönkretegye az amerikai gazdaságot), szerinte a bevándorlók macskákat esznek, a feketék eleve bűnözők, Putyin szavának jobban hisz, mint a CIA szakembereinek. És az újságírókat is kiosztja. Ha valaki egy kényes eseményre kérdez rá, az azonnal megkapja, hogy ez “féknyúz”. Trump szimpatizánsai bátran hangoztatják, hogy most mi jövünk, az átlagemberek. A többség. Most, hogy találtunk egy faltörő kost, ezt a baloldali. libsi demokráciánkat is lebonthatjuk, és végre kedvünkre szidalmazhatunk, csúfolhatunk másokat. Akár meg is ölhetjük azt, aki nem tetszik nekünk. 

Trump egy ciklus után elveszítette az elnöki hatalmát, de nem veszítette el az őt támogató tömegek szimpátiáját. Ezt a tömeget nem érdekelte, hogy Trump számtalan esetben visszaélt a helyzetével, a választásokra gyűjtött adományokból a szeretője hallgatását vásárolta meg, pénzügyi szabálytalanságok garmadát követte el, és amikor elvesztette a választásokat, akkor kétségbeesetten szorgalmazta, hogy a szavazatszámláláskor “találjanak” még pár száz rá leadott szavazatot. Az alelnökétől követelte, hogy a jogkörén túlnyúlva ne fogadja el az elektorok döntését, egy gyújtó hangú beszédben azt sugallta a szimpatizánsainak, hogy rohamozzák meg a Capitoleumot. Mindezeknek az a következménye lett, hogy a Kongresszus kétszer is vád alá helyezte (először a hatalommal való visszaélés miatt, utána pedig lázadás szításáért). De ő továbbra is arról beszélt, hogy 2020-ban a demokraták ellopták a győzelmét. A követőinek szimpátiája azonban azóta is tart. A jelenlegi elnökválasztási harc nem érhet véget másként, mint hogy ő kerül vissza az elnöki székbe. Vagy minimális többséggel, vagy egy véres polgárháborúval, ahogy Trump megjósolta. Mert (mintha Orbán Viktor példáját követve azt mondaná, hogy “a nemzet nem lehet ellenzékben”) addig folytatja a harcot, amíg lehetséges. És azon is túl.

Amikor ezeket a sorokat fogalmazom, az amerikai elnökjelöltek esélyét a győzelemre 50-50 %-ra tippelik. De ha így vagy úgy Trump győz, akkor  Amerikában is eljöhet a zsarnokság kora. Trump már egy ideje irigykedik Orbán Viktorra, hogy milyen tökös, mindent hogy el tudott intézni, amit neki nem enged meg ez a 18. század végi, elavult amerikai alkotmány. Ha győz, Trump mindent meg fog tenni azért, hogy átalakítsa ezt az alkotmányt, de addig is sorra lecseréli azoknak az intézményeknek a vezetőit, akik eddig biztosították a hatalommegosztás alkotmányos elvének működését. (Ahogy Orbán és Kaczyński is tette.) 

Ahol nem ilyen régi a demokrácia, ez a folyamat gyorsabban végbement. Nem véletlen a brazil, indiai, iráni, törökországi, észak-koreai és kínai diktatúrák megerősödése. A demokráciának leáldozott, most újra a zsarnokság kora következik. És ez a zsarnoki hatalom most egy sor technikai újdonságot is felhasználhat, kémkedhet az állampolgárok után, a személyazonosságot kiderítő kamerarendszerrel, a világhálón folyó beszélgetések, üzenetek, fotók és videók valós időben történő feldolgozásával. Már nem kell titokban felnyitni a leragasztott borítékokat, és spiclikre is kevesebb szükség van.

Vajon a zsarnokság következő korszakának mi vet majd véget? Ha a közvéleménynek a kormány által történő manipulálásának technikája tovább tökéletesedik, akkor talán semmi. Könnyen lehet, hogy ez már a végső stádium. A végstádium.