Egy nap készpénzzel fizettem a helyi kis boltban. Amikor
eltettem a visszajárót, egy érme leesett a földre. Tisztán
hallottam a csengését, de nem láttam, hogy merre gurult.
Aztán a padlón megláttam egy vöröses színű kis pénzdarabot,
mindjárt a cipőm előtt. Nem a kezemből kipottyant érme
volt, hanem valami más. Nem volt rajtam a szemüveg, ezért
megmutattam egy másik vásárlónak is, aki megállapította,
hogy egy 1 centes, méghozzá nem is eurocent, hanem amerikai.
A boltosok állították, hogy ezt a pénzt sosem látták, fogalmuk
sincs, hogy kitől és miként került oda, a pénztár elé.
Megörültem neki, beletettem a pénztárcámba, és amíg mentem
haza, elképzeltem, hogy hogy fogom majd mutogatni az
ismerőseimnek a már nem létező 1 forintosból amerikai
centté változott varázspénzemet. Tele voltam ötlettel, és
örültem a csodának. Ámde amikor otthon kipakoltam a
szatyromat, már nem találtam az 1 centest. Minden zsebet,
a szatyrom pénztárcám minden redőjét átvizsgáltam, de a pénz
szőrén-szálán eltűnt. Ez történt tegnap. És hogy ez miért tanmese?
Mert az életben máskor is megeshetik, hogy valami a miénk
lesz, amihez semmi közünk sincs, terveink vannak vele, de
amikor meg szeretnénk valósítani őket, az a valami úgy eltűnik,
mintha nem is lett volna. Addig kell megbecsülnünk, amíg a
kezünkben tartjuk, mert nem tudjuk, mikor illan el. Ahogy jött,
úgy el is mehet. És csak az emléke marad meg. Az a miénk marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése