Szerintem a Fidesz bukása nem egy törvényszerű folyamat volt. Ha
Orbán rendszere nem lett volna életképes, akkor 15 évig sem bírtuk volna
elviselni. Szép lassan belecsúsztunk volna Fehéroroszország szigorú békéjébe.
Kellett valaki, aki észrevette a gyermekbántalmazásokat, kellettek
influenszerek és szakértők, akik felfigyeltek a rendszer működési zavaraira, és
aztán kellett egy eddig a nagy közönség által ismeretlen, fiatal, de rendkívül
energikus szereplő, aki addig csak a Fideszen belül politizált (a Fideszt
képviselte Brüsszelben is), akinek ráadásul tönkrement a házassága. Sőt, az ő
korábbi felesége, közös gyermekeik anyja is érintve volt a rendszer által. És
akkor ennek a fiatalembernek a fejében megszületett a nagy terv. Itt az ő
esélye, hogy valami nagyot csináljon. Beszélhetünk arról, hogy a nép már nem
bírta, de ez nem igaz. Bírta volna még sokáig. Minden alkatrész működött a
maffia-típusú gépezetben. De ezek a véletlen mozzanatok egyszer csak
összeálltak. Nem rajtunk, az elégedetlenkedő sokaságon múlt. Képzeljük el, hogy
mi lett volna, ha nem jelenik meg Magyar Péter, a kifogyhatatlannak tűnő
energiájával és akaraterejével! Vagy ha Márki-Zay Péterhez hasonlóan ő is
összeáll az évtizedek óta tehetetlennek bizonyult korábbi ellenzéki
pártocskákkal, velük kellett volna vitatkoznia, hogy mit és hogyan. Hatalmi
harcot kellett volna folytatnia Gyurcsánnyal, aki egy interjúban úgy érvelt,
hogy ők már évtizedek óta ellenzékiek, egy volt fideszes ne mondja meg nekik,
hogy mi a teendő, inkább "álljon a sor végére". Abban ugyan nem volt
igaza Magyarnak, hogy ellenfeleként az "Orbán-Gyurcsány rendszert"
nevezte meg, de az biztos, hogy ha ő nem ugrik a ringbe, akkor folytatódik a
NER uralma, az ellenzéki pártocskák által nem nagyon zavarva, még pimaszabb
propagandával, esetleg a mind agresszívebb szabadcsapatok fellépésével. Magyar
Péter nem mindent egyedül csinált, de megmutatta, hogy a NER is sérülékeny. (A
mi szerencsénkre Orbán is viszariadt attól, hogy durvább eszközökhöz folyamodjék.
Nem zárta az ellenfeleit börtönbe, nem zavarta szét a tüntetőket, legfeljebb
megfenyegette őket, elsősorban a háborús hisztéria, az ukránellenesség
fokozásában bízott.) Bizony, ezeknek a véletlen tényezőknek mindegyike kellett
ahhoz, hogy a bombabiztosnak vélt maffia-struktúra megrendüljön. És amikor már
látszott, hogy Orbán elveszítheti a választást, több és több szavazó állt az
ellenzék mellé. Kiderült, hogy tényleg van remény a változásra. És csodák
csodája, az eredetileg 50 % körül mért Tisza a kétharmados, alkotmányozó
többséget is megszerezte. És ahogy Orbán illiberális modellje egész Európában,
sőt, az Egyesült Államokban is példaképpé vált, a bukása ugyanígy
világpolitikai (netalán világtörténelmi) példa lehet. Példa arra, hogy az
állami maffiamódszerek nem mindenhatóak. De kérdés, hogy Nyugaton is lesz-e
Magyar Péterhez hasonló elszánt harcos, aki vissza tudja fordítani a demokrácia
kudarcának trendjét. Ha lesz, akkor újrakezdődhet a történelem.
(Blogbejegyzés, 2026. jún. 11.)
