Meg kell magyarázni!

Emlékszünk Németh Szilárd „rezsibiztos” felhívására, amikor a 

társasházakban is kötelező volt kifüggeszteni, hogy a kormány 

áldásos beavatkozásának  köszönhetően mennyit spóroltak meg 

a lakók. Ez jut eszembe most, amikor vészesen kiéleződik a 

főváros és a kormány közötti vita a "szolidaritási adó"  ügyében. 

Az inkasszó azzal fenyeget, hogy leállhat a tömegközlekedés, a 

szemétszállítás és néhány egyéb szolgáltatás is. Szerintem a 

lakosság megértené a vészhelyzet okait, ha minden meg lenne 

magyarázva. Például: „Sajnálattal tudatjuk, hogy a kormány 

intézkedései miatt egy ideig nem tudjuk üzemeltetni ezt a 

buszjáratot” vagy ,emiatt nem tudjuk elszállítani a szemetet”. 

Sőt, reményt is kelthetnének: „Kérjük, hogy türelemmel várják 

ki a jövő évi parlamenti választásokat”. Addig már csak kibírjuk.

(A Népszavának 2025. máj. 30-ikán elküldött olvasói levél szövege.
"Magyarázat" címmel megjelent június 7-ikén, a 10. oldalon.)

 

 

Új vezető, régi párt

Dobrev Klára sikeresen átvette a DK vezetését. Ezzel elvben megnyílt a lehetőség egy új, a realitásokat figyelembe vevő, a Tisza Párttal sikeresebben együttműködő irányvonal előtt. Az új vezető azonban elődjének egyoldalú politikáját látszik folytatni. A jelszó: "készülünk a kormányváltásra...önálló listával és 106 egyéni jelölttel". Ez a terv azonban teljesen illuzórikus. A DK örülhet, ha a szavazatok 5-10 százalékát megszerzi. Ezzel bekerülhet a parlamentbe, de ha megmarad a két párt közötti ellenséges viszony, akkor a Tisza esetleges győzelme esetén sem sikerül a rendszer megdöntése, maradnak a tisztségükbe bebetonozott főhivatalnokok. Előre látható, hogy előbb-utóbb visszatér Orbán is, és tovább erősödik a diktatúra, növekvő sodródással a szélsőjobb felé, még nyiltabb oroszpártisággal. A DK-nak elemi éredeke lenne a Tisza Párttal való együtttműködés, de ez reálisan csak vele koalícióban vagy a Tiszán belüli frakcióként képzelhető el. A szimpatizánsainak egy része már átpártolt Magyar Péterhez, mert ők is benne látják a rendszerváltás reális esélyét. Csak azt remélhetem, hogy nekik lesz igazuk, és hogy ennek révén ismét megízlelhetjük a demokrácia ízét. 

 

(Részlet egy hozzászólásomból Hajnal Melinda írásához, Lendvai Ildikó oldalán, május 16,)

Legutóbb Dobrev Klára erősítette meg, hogy a DK minden egyes körzetben külön jelöltet indít. Ha én lennék Magyar Péter, nem lennék meggyőződve róla, hogy egy ilyen koalíciós partnerrel kellene együttműködnöm. Marad tehát a két ellenzéki párt ádáz harca a parlamenti helyekért, de akármelyikük is győz (a számok alapján erre csak a Tiszának van reális esélye), Orbán rendszere marad. De sokkal brutálisabb formában: nyílt diktatúra, a társadalmi csoportok egymásra uszítása, látványos együttműködés a fél- és egész fasisztákkal, további közeledés Putyinhoz. Kő kövön nem marad, és - ezt máris érzékelni lehet - zuhanórepülés a feudálkapitalizmusba. Szerintem ennyit nem ér meg az önálló indulás, a baloldali értékek érvényesítésének szándéka. Ahhoz, hogy az ember átvehesse a mozdony irányítását, először fel kell szállnia a vonatra.

Egy pártban több párt

 

 

Szégyellem, hogy mindig nekem jutnak eszembe olyan megoldások, amelyek alkalmasnak látszanak arra, hogy megoldják az ország gondjait. Itt van például a Tisza Párt viszonya a többi demokratikus ellenzéki  párthoz. A választási törvények gondoskodnak arról, hogy ha több ellenzéki párt indul a választáson, akkor a Fidesz kapja a legtöbb szavazatot, és menjen minden tovább. Illetve még durvábban, mint eddig. A kisebb pártok vagy visszalépnek, vagy a rendszerváltás ügyének árulóivá válnak. (Fekete Győr András már megmutatta, hogy némi önmérséklettel ez vállalható.) De a dilemma fel is oldható. Magyar Péter helyében megígérném a többi ellenzéki pártnak, hogy a parlamenti üléseken minden alkalommal felolvassák egy-egy kimaradt pártnak az álláspontját. A képviselő helyett a párt nyilatkozata, amit érdemben meg lehet vitatni. Ez mehetne addig, amíg nem változik a választási törvény, amikor már a kis pártok is szóhoz juthatnak, és visszatérhet az egyszer volt koalíciós kormányzás. Persze a most kimaradt pártok így elesnének a képviselői fizetésüktől, de arra is van lehetőség, hogy a pártjuk kapjon a Tiszának (a reménybeli győztesnek) járó parlamenti javadalmazásból. Magyar Péter helyében ezt meg is ígérném. Hiszen egy ilyen koalíciós megállapodás nélkül az ő 2/3-os győzelmüknek sem lenne reális esélye. (A magam részéről lemondok a nagy ötletért járó tiszteletdíjról. Nehogy már rajtam múljon az ország jövője!)

(A Népszavának 2025. május 10-ikén elküldött olvasói levél szövege)

 

Zrínyi és Zelenszkij

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

Nagyon időszerű a nemrég bemutatott, a Hunyadi János életéről   

és koráról szóló filmsorozat. (Hogy az esztétikai minősége milyen, 

arról nem nyilatkozom, eleve nem nézek sorozatokat.) Az 

időszerűsége abban van, hogy az Oszmán birodalom nyomulásáról 

szól, és arról, hogy hogyan sikerült legalább átmenetileg ellenállni 

ennek. A nándorfehérvári csata során Magyarország nemcsak 

magát, hanem egész Európát és a keresztény világot is védte 

(ahogy 2019-ben nem kisebb személyiség, mint  Németh Szilárd 

is, akkor a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, megállapította 

egy ünnepi megemlékezésében). A nyugati országok nem nagyon 

segítettek, bár a török nyomulás őket is veszélyeztette. Ma nagyon 

hasonló a helyzet, csak most a bolsevik internacionalista álmából 

felébredt és az egyszer volt cári birodalom feltámasztására törekvő 

Oroszország kezdett nyomulni nyugat felé, és egyelőre Ukrajna 

az egyetlen, amely ténylegesen ellenáll az imperialista 

terjeszkedésnek. Ahogy Hunyadi védte a Nyugatot, úgy védi most 

Zelenszkij a hazája mellett Európa nagy részét is. De vannak, 

akik a saját rövid távú érdekeiket szem előtt tartva ki akarnak 

maradni a kollektív védekezésből. Ezek az opportunista vezetők 

egy ideig elérhetik, hogy Putyin szekerét tolva, az európai 

testvéreiket elárulva némileg kedvezőbb helyzetben vészeljék át 

a hódító háborút. De látjuk, hogy mi mindent kellett tennie 

Lukasenkának is azért, hogy az országa szuverenitását feladva, 

Putyin helytartójaként átmenthesse a személyes hatalmát. (És 

ne felejtsük, milyen szégyenletes szerepet játszott Hitler birodalmi 

terveiben Mussolini, a román Antonescu, a szlovák  Tiso vagy a mi 

Horthy Miklósunk.)