Nagyon időszerű a nemrég bemutatott, a Hunyadi János életéről
és koráról szóló filmsorozat. (Hogy az esztétikai minősége milyen,
arról nem nyilatkozom, eleve nem nézek sorozatokat.) Az
időszerűsége abban van, hogy az Oszmán birodalom nyomulásáról
szól, és arról, hogy hogyan sikerült legalább átmenetileg ellenállni
ennek. A nándorfehérvári csata során Magyarország nemcsak
magát, hanem egész Európát és a keresztény világot is védte
(ahogy 2019-ben nem kisebb személyiség, mint Németh Szilárd
is, akkor a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, megállapította
egy ünnepi megemlékezésében). A nyugati országok nem nagyon
segítettek, bár a török nyomulás őket is veszélyeztette. Ma nagyon
hasonló a helyzet, csak most a bolsevik internacionalista álmából
felébredt és az egyszer volt cári birodalom feltámasztására törekvő
Oroszország kezdett nyomulni nyugat felé, és egyelőre Ukrajna
az egyetlen, amely ténylegesen ellenáll az imperialista
terjeszkedésnek. Ahogy Hunyadi védte a Nyugatot, úgy védi most
Zelenszkij a hazája mellett Európa nagy részét is. De vannak,
akik a saját rövid távú érdekeiket szem előtt tartva ki akarnak
maradni a kollektív védekezésből. Ezek az opportunista vezetők
egy ideig elérhetik, hogy Putyin szekerét tolva, az európai
testvéreiket elárulva némileg kedvezőbb helyzetben vészeljék át
a hódító háborút. De látjuk, hogy mi mindent kellett tennie
Lukasenkának is azért, hogy az országa szuverenitását feladva,
Putyin helytartójaként átmenthesse a személyes hatalmát. (És
ne felejtsük, milyen szégyenletes szerepet játszott Hitler birodalmi
terveiben Mussolini, a román Antonescu, a szlovák Tiso vagy a mi
Horthy Miklósunk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése