Egy hónappal ezelőtt kezdődött. Azt álmodtam, hogy a barátnőmnél voltam, amikor észrevettem egy férfit, aki a másik szobában a barátnőmtől rólam érdeklődött. Olyan érzésem volt, hogy veszélyben vagyok. Hirtelen ébredezni kezdtem, és azon gondolkoztam, hogy hogyan menekülhetnék meg. Kinéztem az ablakon. A ház egy dombra épült, ha kimászom az ablakon, és lerohanok a domboldalon, elérhetem a lenti villamost, arra felugorva mehetek két-hátom megállót, hogy átszálljak egy másik, kereszttbe futó vonalra. Eddig rendben. De hogy rejtőzködöm el a feltételezhető üldözőktől, a rendőröktől? A repülőtérre nem mehetek, hiszen az útlevél-ellenőrzésnél biztosan lebuknék. Mindez még félálomban történt, de ettől a dilemmától végleg felébredtem.
És ma hajnalban is történt valami hasonló. Álmomban kamasz voltam,
és anyámhoz mentem be az irodájába. Nem találtam bent, de a félig kihúzott
fiókban, egy borítékban találtam néhány ezer forintot. Mivel attól féltem, hogy
valaki eltulajdonítja, megszámoltam a bankjegyeket, a pénzt eltettem, a
borítékba pedig beletettem egy cédulát az összeggel. Ekkor ébredtem fel, és
megállapítottam, hogy abban a helyzetben ez volt a legjobb, amit tehettem.
A két eset abban hasonlít, hogy a probléma álmomban jelentkezett, félálomban kezdtem gondolkodni a megoldáson, de éberen fejeztem be. Kíváncsi vagyok, hogy mostantól ez lesz-e az álmaim rendes lefolyása. Remélem, hogy tovább is biztonságban leszek. A rémálmoktól már régóta megóv egy mechanizmus. Amikor kezd kritikussá válni a történet, egy pillanatra éberebbé válok, öntudatlanul is átszerkesztem, aztán folytatom. Ennyit érdemes megtenni a biztonságomért. Így hát nem zuhantam le, amikor autóval mentem le egy lépcsősoron, nem mentem haza, amikor észrevettem egy rendőrautót a lakásom felé száguldani, és így tovább. A korábbi írásom az "álom-életemről" a Hihetetlen történetek 2. kiadásában található:
https://mek.oszk.hu/20500/20589/20589.htm#22
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése