Győzni még mindig könnyebb, mint kormányozni. Nagy Imrét ötvenhatban a zsarnokság
elleni össznépi lázadás emelte a forradalom vezetőjévé, de rövid idő alatt foglyává vált a
gyors változásokat akaró tömegeknek. Valami ilyesmi fenyegeti most Magyar Pétert is.
Igaz, őt a maga által irányított lázadás emelte a hatalomba, mint az egyetlen politikust,
aki ígéretei alapján talán el tudná takarítani a diktatórikus rezsim hidraszerű tekervényeit.
Ennek az ígéretnek köszönheti a sosem látott támogatást. De ahogy a rezsimváltás újabb
és újabb gyakorlati intézkedéseket követel, kitűnik, hogy a politikus és a követőinek
tábora nem egyformán gondolkodik. A vezér tervez (és néha el is hiszi magáról, hogy
jobban tudja a teendőket, mint mindenki más), a követői pedig időnként csalódnak
és -- élve az ígért nagyobb szabadsággal -- fel is mordulnak. Néhány ilyen "felmordulást"
már átéltünk, például a sógor kinevezésével vagy az oktatási tárca antidemokratikus
vezetőre bízásával kapcsolatban- Ezekben az esetekben a miniszterelnök gyorsan
helyesbíteni tudott. De attól tartok, hogy lesznek még további kellően át nem gondolt
ötletei. Orbán Viktortól senki sem követelte a döntései újragondolását, mert ő egy
diktatórikus vezető volt. Magyar Péter nagy részben azért győzött, mert úgy mutatkozott
be, mint aki mindig hallgat ránk, megkérdez bennünket, és biztat, hogy majd minden
másképp lesz, úgy, ahogy mi akarjuk (és ahogy meg is érdemli az ország). Polgár Judit
elnöknek való jelölése azonban mutatta, hogy Magyar hajlandó a rögtönzésekre (és a
Tisza-képviselők is hajlamosak teljes szívvel támogatni egy olyan javaslatot, amiről
kiderült, hogy a miniszterelnök sem gondolta végig, sőt, a kiszemelt államfőt meg
sem kérdezte, mielőtt bejelentette a jelölését). Az át nem gondolt döntések rendre
értetlenkedéshez vezetnek. Ennek legutóbbi, és az előbbieknél veszélyesebb példáját
az állami vagyon védelmére és visszaszerzésére felállított hivatal vezetőjének jelölése
kapcsán tapasztalhattuk (az egyik tévéállomás túlnyomórészt Magyarral szimpatizáló
nézőinek 91 %-a nem értett egyet a javaslattal), ami arra figyelmeztet, hogy ideje lenne
abbahagyni az improvizációkat. A követők időnként csalódnak. Mert komolyan vették,
hogy most már az ő véleményük is számít. És nehezíti a helyzetet, hogy míg ötvenhatban
Rákosi hívei elbújtak, most csak Orbán bújik el, de a Fidesz megmaradt politikusai ott
vannak a parlamentben, és minden apró hibát kihasználnak, hogy visszatámadjanak.
És ezt a kampányukat harsányan támogatja a médiában megőrzött befolyásuk is. Mi
pedig, akiknek a kétharmad köszönhető, de nem akarunk keresztbe tenni az új kormánynak,
csak bámulunk és morgunk. Még szerencse, hogy ezúttal remélhetőleg nem kell félnünk egy
szovjet intervenciótól.
(Az Élet és Irodalomnak 2026. aug. 29-ikén elküldött szöveg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése