Kócerájokról

Nekem mostanában az az orbáni mondás jut eszembe, hogy az Európai Bizottság vezetőinek mentalitásával nálunk “egy vidéki kócerájt sem lehetne elvezetni”. Hát nézzük a mai magyar kormányzat teljesítményét a közoktatásban (túlzott központosítás, tanárhiány, a pedagógusok vizsgáztatása, igazgatók kirúgása), a felsőoktatásban és a tudományban (az egyetemek vezetésének kormányközeli kézbe adása, ami miatt kiraktak bennünket az Erasmus-programból, a kutató intézetek elvétele a tudományos akadémiától), a művelődéspolitikában (a nagy tekintélyű múzeumok, kulturális intézetek élén végrehajtott vezetőcserék, a független színházak lehetetlen helyzetbe hozása), az üzleti életben (felülről diktált árak, különadók), az egészségügyben (elhanyagolt kórházak, orvoshiány, túlterhelt házi orvosok, nyugatra vándorló személyzet), a környezetvédelemben (erdők kivágása, a Városliget átépítése), a menekültek kezelésében (a jogszerűtlen és sok esetben embertelen bánásmódra válaszul 200 millió eurós egyszeri, plusz napi 1 millió eurós büntetést kell fizetnünk az Európai Uniónak), a különböző kötelezettségszegési eljárások miatt az uniós pénzek nagy részének befagyasztása. És a zseniális “magyar fifika”: a vissza nem térítendő uniós kölcsönök helyett magas kamatozású kínai kölcsönök felvétele, a gazdaságunk egyoldalú függővé tétele a bizonytalan jövőjű elektromos autók sikerétől, a természetszennyező akkumulátorok tömeges gyártása, idegen munkaerővel, a nyugati kötődés felváltása a mind leplezetlenebb keleti, és ezen belül elsősorban orosz orientációval – és még lehetne sorolni. (Az orosz, belorusz és más állampolgárok számára felajánlott “nemzeti kártya”, valamint a menekültek tervezett tömeges nyugatra szállítása miatt még az sem lehetetlen, hogy egy csapásra kívül kerülünk a schengeni övezeten.)

Mindezek alapján felmerül a kérdés: ha ilyenek vezetik az országunkat, nem kellene-e inkább a vidéki kócerájokból választani új állami vezetőket? Hátha ők jobban boldogulnának. 

 

(Az Élet és Irodalomnak 2024.  október 4-ikén elküldött olvasói levél szövege.)

 

Hogyan tiporjuk el Iványi Gábort?

Az Orbán-kormány válasza közismert: elvesszük az iskoláitól a működési jogot, és mehetnek a tanulók (a különleges elbánást igénylő gyerekek is), ahova tudnak. Néhány nap alatt kell új iskolát találniuk, és ha nem sikerül, akkor a szüleiket büntetik, a tankötelezettségi törvény megszegéséért. Ez az, amit az illiberális oktatási kormányzat ki tudott találni. Nekem van egy jobb ötletem. Államosítsák ezeket az iskolákat, vegyék el Iványitól, de hagyják meg az épületet és a pedagógusokat! Rákosinak több esze volt, annak idején így alakították át az eredetileg egyház által kezelt iskolákat állami általános iskolává. Ezzel a megoldással is adnának egy nagy pofont Iványinak, de legalább a gyerekek érdekei nem sérülnének. A kormányunknak nincs ennyi esze. Pedig az eltipráshoz is kell ész.

 

A Népszavának elküldött olvasói levél eredeti szövege.

Szerkesztve megjelent: 2024. szeptember 10-ikén, a 10. oldalon

 

 

 

 

 

 

A káosz kora

Az ember okosabb a majomnál, de csak látszólag. Ahhoz van esze, hogy ravasz módon elvegye, ami a másé, de ahhoz nincs, hogy működtessen egy olyan világot, amely verekedés, csalás és háború nélkül fenn tudná tartani magát. A Föld olyan katasztrófák felé halad, amelyeket külön-külön meg lehetne előzni – ha mindenki összefog. De ha mindenki összefog, egy állampolgár, egy vezető, egy ország már nem oszt és nem szoroz. Így hát mindenki igyekszik kimaradni ebből az univerzális összefogásból. Időről időre valaki felhívja a figyelmet a veszélyre, de a többiek azonnal lehurrogják. Azok pedig, akiknek ez a helyzet átmenetileg kedvező (azaz kedvezőnek látszik, de nem igazán az), abban érdekeltek, hogy minden maradjon a régiben. A többségnek ez nem jó, de a vezetők által üzemeltetett véleménybefolyásoló ipar azokat is meggyőzi, hogy így is jó – vagy ha valaki rádöbben, hogy neki tényleg nem jó, akkor a többség arra is ráerőlteti az akaratát.

 

Az egyes államok szuverenitásának jelszava csak katasztrófához vezet. Gondoljunk bele: a Föld oxigén-háztartásának fontos elemét képezik a brazíliai esőerdők. Helyes-e, ha a mindenkori brazil elnökre (vagy az általa dominált lakosságra) bízzuk az esőerdők kivágásának átmenetileg vonzó, pénzügyileg esetleg teljesen helyesnek tűnő tervét? A nemzeti szuverenitás eszméjének nincs helye egy olyan világban, amelyben minden rész összefügg minden más résszel. A fejlett országok által okozott környezetszennyezés sem lesz kisebb attól, hogy a szemetet a fejlődő országokba szállítják. 

A biológiai katasztrófa a szemünk előtt bontakozik ki, a halak milliói pusztulnak a műanyag zacskók törmelékei miatt, és ha a kifogott halakban már van ilyen mikroszkopikus törmelék, az élelmiszeripar révén mi is megesszük, bár nem tudunk róla. Eközben óriási tüzek perzselik fel a az erdőt és a termőföldet, a levegőben egyre több a mérgező anyag, és még a legelső, nevadai kísérleti atomrobbantás radioaktív szennyeződése is kimutatható a légkörben, az azóta történt több ezernyi légköri nukleáris kísérleti robbantás hatásairól nem is beszélve. Létrejött ugyan az atomcsend-egyezmény, de nem minden ország csatlakozott hozzá, és olyan országok, mint Észak-Korea vagy Irán ma is intenzíven dolgoznak a saját atomfegyvereik fejlesztésén.

A klíma további melegedése azzal fenyeget, hogy az úgynevezett permafroszt (az örök hó és jég birodalma) is melegszik, olvad a jégtakaró, alatta óriási mennyiségű metángáz lapul, amelynek kiszabadulása nagyon gyorsan fogja tönkre tenni a ma még úgy-ahogy meglévő ózonpajzsot. Ez a katasztrófa legközelebbről a sarki övezet nagy részén elterülő Oroszországot érinti. És mit tesz az orosz kormány? Hódító háborúkat folytat a szomszédjai ellen, és fokozza a hadiipar kapacitását. Új, az eddigieknél még borzalmasabb háború készül, amiben az emberi faj minden eddig elért vívmánya elpusztulhat.

És nem csak a fegyverekről és a háborúkról van szó. A számítógép életünk minden részében nélkülözhetetlenné vált, az Interneten keresztül levelezünk, beszélgetünk, nézünk filmeket, sőt, mind több igazgatási és egyéb művelet is a virtuális adatbázisok, a “felhők” révén bonyolódik. És ez a nemzetközi adatkezelési rendszer az egyik pillanatról a másikra megbénulhat. Az Interneten veszélyes számítógépes vírusok terjednek, ezek ellen vírusvédő szoftverekkel védekezünk, és ha valamelyik ilyen szoftverbe hiba csúszik, akkor a tervezett adatvédelem helyett összeomlás lesz. 2024 júliusában a Microsoft által használt egyik vírusölő szoftverbe hiba csúszott, aminek következtében sok légitársaság leállt, kórházak világszerte nem tudtak gyógyítani, bankok nem tudtak pénzt kezelni. Ígérik, hogy a hibát kijavítják, de ez heteket vesz igénybe, és lehet olyan adat is, amit már nem tudnak helyreállítani. És mindezt egyetlen ember tévedése okozta!

Mi van, ha egy ilyen frissítési hiba miatt véletlenül beindul egy atomrakéta? Ez a veszély önmagában is óriási. Igaz, hogy a rakéták kilövését egy sor biztonsági elem szabályozza (és például egy megbolondult Trump, Putyin vagy Kin Dzsong Un kilövési parancsának is át kell mennie egy sor jóváhagyáson), de egyrészt az ellenőrző személyek is lehetnek agyatlan bábok (ne feledjük, hogy egy őrült választotta ki őket), másrészt minden kilövés utolsó mozzanata, hogy a rendszerben egy bájt 0-ról 1-re vált, ez pedig spontán módon is megtörténhet, hiszen ezek a rakéták sincsenek védve a mindenen áthatoló kozmikus sugaraktól.

A modern világunk elválaszthatatlan része, hogy sok ezer műhold segít bennünket a kommunikációban, az időjárás előrejelzésében, a tévéműsorok közvetítésében, és ha két műhold összeütközik, az ütközéskor keletkezett törmelék az összes többire is veszélyes lesz. Ennek katonai jelentősége is van. Nem véletlen, hogy az oroszok már kipróbálták az idegen műholdak megsemmisítésének technikáját. Egyelőre csak a saját műholdjukat rongálták meg, de annak a törmelékei is szétrepültek a világűrben. Mi lesz, ha megkezdődik az űrháború? A katonák hajlamosak arra, hogy csak arra koncentráljanak, hogy ők mit pusztítanak el, de arra már nem terjed ki a figyelmük, hogy a következmények rájuk is visszaütnek.

A káosz korában létezünk, és a káoszt mi hoztuk létre, amiatt, hogy nem vagyunk képesek minden távoli, jövőbeli kockázat felismerésére és kezelésére. A Mesterséges Intelligencia elvileg kiutat jelenthetne, de ez megtévesztő. Az ilyen rendszerek ugyanazokat az adatokat és dokumentumokat dolgozzák fel, mint amelyeket mi hoztunk létre, és bár a teljesítményük sebességben jóval meghaladja a mi teljesítményeinket, nem lehetnek okosabbak azoknál, akik a felhasznált szövegeket és adatbázisokat létrehozták. Még arra sem lennének képesek, hogy felfogják a mi pusztulásunkat. Ha kihalna az emberiség, legfeljebb csak egy óriási létszámcsökkenést regisztrálnának.

Én könyvtáros voltam, és abban bízom, hogy a világ legnagyobb könyvtáraiban akkor is megmarad a nyomtatott könyvek többsége, ha az elektronikus elérésük már megszűnt. De milyen lehetőségünk van arra, hogy az elromlott, működésképtelen elektronikus eszközeink helyett elővegyük az évezredekkel vagy évszázadokkal ezelőtt használt eszközeinket, a kocsikereket, a postai szolgáltatást, a hagyományos diagnosztikai eljárásokat? Ha nem sikerül visszatérni egy régebbi korba, akkor egy csapásra butábbak leszünk, mint a majmok.

 

(Az Élet és Irodalomban megjelent írás, 2024. júl. 26. )

 

 

Kéretlen válasz Gréczy Zsoltnak

 

(Megjegyzések Gréczy Zsolt Lendvai Ildikónak írt válaszához)

(https://nepszava.hu/3240580_kell-meg-valamit-mondanunk-ildiko?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTEAAR1kycB6-0tOFDWDYpgl2H16bXkPHaDhi8nzVQTmoWetWFQ07mfEG6t2vLQ_aem_DSv5l1bglv8M1zbo_cUP4g)

A cikkében egy olyan írásra utal, amelyet nem Ildikó írt, csak idéztek tőle:

https://nepszava.hu/3240360_mszp-tarselnok-lemondas-dk-gyurcsany-ferenc-lendvai-ildikio 

Talán igazából erre a Népszava-véleménycikkre reflektál:

https://nepszava.hu/3239262_uj-baloldalt-a-regi-helyett?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTAAAR2tnrNcyfdOLfClbs6Dydt4ZeXjA-NNRMEmaltrDrvmk3TmJlciRLvQrEQ_aem_YlPppmyxjibnH1qfc6-dcw

Első látásra is világos, hogy a két írás hozzáállása jelentősen eltér. Lendvai Ildikó fájdalmasan ír a baloldal kudarcáról (és a saját felelősségét sem tagadja), míg Gréczy frontálisan támadja őt, mintha Lendvai Ildikó tehetne a baloldal elsorvadásáról. Mivel nincs lehetőségem, hogy a Népszava-vitát ugyanott folytassam, itt írom le észrevételeimet.

 

G.Zs.: “Nem nagyon értem, hogy az MSZP politikusa miért gondolja úgy, hogy egy másik párt belügyeiben kell kifejtenie a véleményét.”

A DK gyenge szereplése nem a DK belügye.  Az egész baloldalnak fontos, hogy a pártjai erősek legyenek, és ne legyenek támadhatóak. Én is, a DK távoli szimpatizánsa, ki akarom fejteni a véleményemet. Mindannyiunk érdekében.

 

G.Zs.: “Természetesen, mindenki azt mond, amit akar, de annak hitelessége, amit Lendvai Ildikó képvisel, minimum vitatható. Neki például nem tanácsokat kellene adnia (pláne más pártoknak), hanem elemezni a saját múltját.”

Persze, mindenkinek érdemes elemeznie a saját múltját. De a DK mindannyiunk közös ügye, és én magam is (amatőrként) szívesen adnék tanácsot, csak nem hallgatnák meg. Ildikót azonban érdemes lenne meghallgatni. A DK-ra szükség van, az egész baloldal érdekében. Ha azonban azt látja az ember, hogy önfejűen politizálva rohamosan veszít a pozíciójából, akkor nekünk is bele kell szólnunk, tanácsokat kell adnunk. A DK-t Gyurcsány Ferenc hozta létre, de nem csak az övé, hanem az egész baloldalé. De úgy érzem, igazából maga a párt sem szól bele a saját ügyeibe, hanem mindent a vezetőjére hagy. Ez nem lenne baj, ha nem veszítenének szavazókat. Kicsit hasonlít a DK a két világháború közötti szociáldemokrata párthoz. Kétség nem fér hozzá, hogy nekik volt igazuk, de a rendszer (akkor még egy kicsit demokratikusabb volt, mint ma a NER) túlságosan “belakott” volt. Most az Európai Unió segíthet  bennünket (és ebben többek között Dobrev Klárának is jelentős szerepe volt és van), de ha most egy baloldali pártharc kezdődik (az értelmes átstrukturálódás helyett), azzal semmire sem megyünk.

 

G.Zs.: “Lendvai Ildikónak, sokakkal együtt, akik Márki-Zay Péterben látták Orbán legyőzőjét, bocsánatot kellene kérniük e durva tévedésért. Igen, Lendvai Ildikó azt a jobboldali Márki-Zayt ajánlotta a baloldali Dobrev Klára helyett, aki pár hete már önfeledten zsidózott és buzizott az ATV-ben.”

Márki-Zay jelölése nem volt alapjában tévedés. Én magam is attól féltem, hogy a rátermett Dobrev Klára (mint “Gyurcsányné” a Fidesz kampányában) támadhatóbbá teszi az összefogást. Márki-Zaynak nem volt pártháttere, és nagy hiba volt a részéről azzal dicsekedni, hogy “leváltjuk az ellenzéket”. A politikuscsere nem tévesztette meg a Fideszt, azonnal áthangolták az eredetileg Karácsony Gergely elleni kampányukat, miszerint MZP “Gyurcsány Ferenc legújabb klónja”. Ráadásul az Ukrajnában zajló háború tekintetében nem volt eléggé körültekintő. Azt nyilatkozta, hogy “ha a NATO elrendeli”, akkor magyar katonáknak is részt kell venniük Ukrajna védelmében. És nem tette hozzá, hogy minden valószínűség szerint Orbán is ezt tenné, hiszen Ukrajna védelme a mi határaink védelme is. (És megkezdődött a lehengerlő “békeharcos” kampány.)

Hogy MZP “önfeledten zsidózott és buzizott”, arról nem tudok. Lehet, hogy ezzel kapcsolatban is tett félreérthető megjegyzéseket, de egy keresztény vezetőről nehezen hiszem el ezeket a vádakat. És ha igazak is, nem fair Lendvai Ildikónak felemlegetni, hiszen ő semmiképp sem felelős érte.

 

 G.Zs.: “Általában véve is, és ez nem csak Lendvai Ildikónak szól, semmi hitele nincs ezeknek a magabiztos, mások sorsáról rendelkezni akaró óelemzői kinyilatkoztatásoknak.”

Lendvai Ildikótól távol áll, hogy mások sorsáról “rendelkezzen”. Ő csak a saját véleményét mondja el. Olyan kérdésben, ami az ellenzéki szavazók százezreit érdeklik. És korántsem magabiztos, csak aggódik. Mint ahogy mi is, mindannyian.

 

G.Zs.: “Hosszabb elemzést igényelne, de nem azért nem tud a baloldali és liberális politika előbbre jutni, mert azok rugdossák a saját korábbi kormányaikat, akik azokban miniszterek, államtitkárok, koalíciós pártvezetők, e kormányoknál sorban álló elemzők, politológusok, újságírók voltak? Hogyan szavazzanak a baloldalra és a liberálisokra a választók, ha saját korábbi és jelenlegi vezetőik gyalázzák egymást?”

A baloldali és liberális politika nézetem szerint két okból nem tud előbbre jutni. Egyrészt a lehengerlő kormánypropaganda túlharsogja, másrészt az egyes pártok vezetői nem értenek egyet a követendő irányvonal tekintetében. Ez utóbbi pedig feltehetően azzal függ össze, hogy mindegyik pártvezető a saját nézeteit akarja ráerőltetni a többire, ráadásul nyilvánosan, ahelyett, hogy egymás között megvitatnák a lehetséges lépéseket, és az egyetértésre törekednének. Valóban megtörtént, hogy egyes pártvezetők gyalázkodó megjegyzéseket tettek a DK-ra és Gyurcsányra, de Ildikó ebben egyáltalán nem vett részt.

 

G.Zs.: “Lendvai Ildikó, akit súlyos felelősség terhel azért, ahol a baloldal tart, a baloldal temetkezési vállalkozójának áll. Hantolni akar, ahol még élet van.”

Lendvai Ildikó sokat tett azért, hogy a baloldal ne aprózódjon szét, és egyáltalán nem akarja temetni a DK-t. Ő, ahogy sokan mások is, a DK érdekében mondja azt, hogy ideje lenne változtatni a DK politikáján. Hogy továbbra is be tudja tölteni azt a szerepet, amit annak idején megpróbált betölteni. De először is a DK-t demokratikussá és koalícióvá kellene tenni. Mert még nem az. Még mindig “Gyurcsány Ferenc új pártja”. Ez egy ideig sikeres lehet, de egyrészt minden párt csak nyer, ha a vezetői kollektívan hozzák meg a döntéseiket, másrészt a DK-nak nagyon is árt, hogy (nagy mértékben a kormány hisztérikus propagandakampányának köszönhetően) a vezetőjének neve a gyakorlatban szitokszóvá vált (Soros Györggyel és mindenkivel együtt, aki bírálja a NER gyakorlatát). Gyurcsány Ferenc neve és vezetői szerepe önmagában is gátja a DK fejlődésének. Ha valaki temetni fogja a DK-t, az maga Gyurcsány és ez a vezérszerep lesz. De ez még sokáig nem következik be. Koporsó helyett ott van az “üvegplafon”. Ezt pedig csak egy nagy mértékű átalakítás szüntethetné meg. És ebben az átalakulásban paradox módon a “kék Fideszt” ostorozó Magyar Péter játszhatja a vezető szerepet. Meggyőződésem, hogy neki előbb-utóbb szüksége lesz az egész baloldal támogatására, csak meg kell várni. Az éles polémiának és vádaskodásnak nincs értelme. Ezért nem jósolok sok sikert annak, ha ezentúl a DK mindenkinek dühösen nekimegy, azt követelve, hogy lássuk be: nekik van igazuk.

 

G.Zs.: “Az elemzés, az értékelés a mi dolgunk. És sosem fogjuk elfogadni olyan embertől, például Lendvai Ildikótól, aki saját pártja szövetségi politikáját semmibe véve, a baloldalt legyalulni akaró, pár hónapja még Mészáros Lőrinctől munkát kérő emberben keresi a megváltást.”

Az elemzés mindenkinek a feladata, aki felelősséget érez az ellenzéki politika sikere iránt. És az okos ember még a legádázabb ellenfelének a véleményét is meghallgatja. El kell gondolkodni rajta, hogy mi az igaz belőle. A DK vezetőinek és szimpatizánsainak dühös reakciói nem ezt a hozzáállást mutatják. Egymás gyalázásával azonban csak a saját pozícióinkat gyengítjük. Hogy Lendvai Ildikó miben keresi a megváltást, az nem tartozik ide. Nem megváltásra van szükség, hanem okos politizálásra.

 

G.Zs.: “Aki kétszer egymás után szinte ismeretlen jobboldaliakban (Fideszből kiábrándultakban, óh) keresi a megoldást, annak aggodalma a baloldalért nem hiteles.”

Minden aggodalom hiteles, Lendvai Ildikóé is, az enyém is. És mindenkinek felelős választ kell keresnie arra a kérdésre, hogy az ellenzéki összefogás gyengülése mellett hogyan teremhetett a semmiből egy alapjában középutas, de még kiforratlan új erő. És hogy miért vonzotta magához azokat a baloldali szavazókat, akik tehetetlenül szemlélték a saját igazi pártjuk teszetoszaságát. Attól én nem félek, hogy Magyar Péter rossz irányba vezeti a kiábrándultak eme tömegét, hiszen a követői belőle is kiábrándulhatnak, ha a rendszer meggyengítése neki sem sikerül. De attól nekünk nem lesz jobb.

 

G.Zs.: “A Demokratikus Koalíció erős szervezet, összetartó ereje kikezdhetetlen. Lendvai Ildikónak sem fog sikerülni.”

Ez megint egy értelmetlen (és némileg üldözési mánia jellegű) megjegyzés. A DK összetartó erejét nem Lendvai Ildikó akarja kikezdeni. Ő az egész baloldal jövőjéért érez felelősséget. Mint ahogy sokan mások is, a kiábrándult szavazók, akik jobb híján most Magyar Péter alakulgató pártjában keresik a megoldást, a kivezető utat. És nem azon kellene rugózni, hogy honnan jött, hanem az a fontos, hogy hova tart. És ebben még mi is befolyásolhatjuk.

 

G.Zs.: “Nem Gyurcsány Ferenc, hanem Lendvai Ildikó ideje járt le.”

Senkit sem érdekel, hogy Lendvai Ildikó ideje lejárt-e vagy sem. (Egyébként Gyurcsánnyal sem az a baj, hogy az ideje lejárt, hanem hogy még mindig nem találja a kivezető utat.) Ildikónak a véleményét kell meghallgatni. Ha a DK új, keményebb taktikája a lehetséges együttműködőknek megy neki, azzal csak a DK veszíthet. Több gondolkodásra és kevesebb indulatra van szükség. (Amellett, hogy ezek az indulatok természetesen érthetőek. Csak sehova nem vezetnek.)

 

Gréczy Zsolt írásában nincs benne a DK árnyékkormányának ügye, de ez is közvetlenül összefügg az ellenzék problémáival. Hiba volt az ellenkormányt egyetlen párt tagjaiból megalakítani. De szükség van rá. A többi párttal egyetértésben kellene megkeresni azokat a szakértőket, akik egy kormányváltás esetén az egész ellenzék nevében alakíthatnák a majdani kormány szakpolitikáit. Javaslom, hogy ilyen szellemben hozzák újra létre, párthoz tartozásra való tekintet nélkül. (Érdekes, hogy közben a Klubrádióban Bolgár György időről időre hiteles szakértőket kérdez meg az aktuális kérdésekről. Egy ilyen össz-ellenzéki árnyékkormánytól is ezt várnám. Nem kell mindig szerepelni, de minden kérdésben meg kellene fogalmaznia az ellenzéki álláspontot. És az sem baj, ha ennek a virtuális árnyékkormánynak nincs is árnyékminiszterelnöke. Arra még ráérünk.)

 

 

 

Új demokratikus koalíció

 

A legutóbbi választásokon sikertelenül szerepelt ellenzéki pártok vezetői egymás után mondanak le, és amikor ezeket a sorokat írom, mindenki azt várja, hogy Gyurcsány Ferenc mikor ismeri be, hogy neki is  vissza kellene vonulnia. De a „demokratikus koalíciót” mint elvet meg kellene tartani. Mert koalícióra, mégpedig önálló pártok koalíciójára szükség van a demokratikus oldalon. Ebben helye lenne egy dolgozóbarát szocialista pártnak, egy környezetvédő pártnak, egy szabadpiaci jellegű, egy értékőrző konzervatív, és még talán egy hazafias (de nem nacionalista) pártnak is. A jelenlegi ellenzéki pártok részben átfedik egymást, részben ellentmondó célkitűzéseik vannak, a DK pedig se nem demokratikus (mert vezérközpontú), se nem koalíció (mert más pártokból ugyan átcsábított politikusokat, de igyekszik őket beolvasztani a saját struktúrájába), így nem felel meg a nevének. Ebben az igazán demokratikus koalícióban természetszerűleg helye lenne a Tisza Pártnak is, és annak nincs jelentősége, hogy jelenleg mekkora különbség van az egyes pártok támogatottsága között. Az erőviszonyok majd kiegyenlítődnek, és minden említett (lényegében újjászervezendő) pártnak létre kell hoznia azt a politikai tartalmat, amellyel részt vehetnek a demokrata érzelmű szavazópolgárok által kívánatosnak tartott alkalmi koalícióban. Az országgyűlési választások közelednek. Óra indul!

 

 (A Népszavának 2024. június 24-ikén elküldött olvasói levél eredeti szövege. Megjelent június 29-ikén.)

Békemenet

 

 

Ha a Fidesz bajban van, akkor mindig jól jön egy békemenet. Most is ehhez folyamodtak. Az ellenzék ilyenkor fintorog. De ez nem helyes. A jelszóval nincs baj. Békét akarunk, az ellenzék is (az Európai Unió és a még mindig mumusként emlegetett Soros György is). A kérdés az, hogy ki tud itt, a szomszédunkban békét teremteni. Csakis az, aki a békét megbontotta. Aki felrúgta a Jelcin által is aláírt 1994-es Budapesti memorandumot – aminek értelmében Ukrajna átadta Oroszországnak az ott tárolt sok ezer nukleáris töltetet, az orosz fél pedig vállalta, hogy tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását. Az egyezmény házigazdájaként Magyarországnak minden joga megvan ahhoz, hogy követelje annak végrehajtását. Kell béke, és kell békemenet is. De ha ezt Orbán Viktor vezeti, akkor törvényszerűen háborúra való felszólítás lesz a vége. Mert ő nem igazán békét akar, csak az orosz expanziót támogatja, és az ez ellen védekezni próbáló felelős európai politikusokat akarja legyőzni. Ha az ő tervei szerint „elfoglaljuk Brüsszelt”, akkor ajtót nyitunk Putyinnak. Egy valódi békemenetnek Moszkva számára kellene megfogalmazni üzenetet: hagyjátok abba az Ukrajna elleni területrabló háborút, vonuljatok ki, adjátok vissza az elrabolt gyerekeket, építsétek fel, amit leromboltatok! A magyar és az európai emberek érdekeit szem előtt tartó ellenzék is békét akar, de nem olyat, mint ami a szolgasághoz vezet. A második világháborúban sokat szenvedtünk, de a magyarságunk megmaradhatott, csak a nemzetközi osztályharc álarcában folytatott világpolitikai játszma miatt lettünk csatlósokká. A mai helyzet nem ilyen. Putyin az ukránok létezéshez való jogát is tagadja (és vele az ott lévő kisebbségek jogait is), a „történelmi orosz határok” visszaállítására törekszik, és ezzel a tatárjárást vagy az Oszmán birodalom hódítását utánozza. Aki ennek nem áll ellent, az nem a békét, hanem a szolgaságot választja. A mostani rendezvény nem békemenet volt, hanem az orosz hódítás előtti jelképes kapunyitás. De egy igazi békemenetre is szükség lenne. Amikor a valódi béke erői erre készen állnak. Magyarországon és Európában egyaránt.

 

(A Népszava 2024. június 4-i számában megjelent olvasói levél eredeti szövege) 

A nagy áttérés, nyugatról keletre

 
Kovács Zoltán december 8-iki publicisztikája azzal a „nagy átveréssel” indít, ahogy Orbán Viktor az egykori ünnepelt liberális fiatalból az ország szinte teljhatalmú urává vált, mindezt immár az Európai Unió tagjaként, de annak gyakorlatilag a fékjévé, kerékkötőjévé válva. A mostani „nemzeti konzultáció” azonban nemcsak a közvélemény EU ellen hangolására szolgálhat, hanem a tényleges kilépést is előkészítheti. Sokszor hallani azt az érvet, miszerint ha nem tudunk megegyezni Európával, akkor örökre lemondhatunk a tőlük érkező pénzekről – de hát Lukasenko sem kap uniós pénzt, mégis jól elvan. A diktátoroknak elsősorban nem a pénz kell, hanem hogy övék legyen „az ország, a hatalom és a dicsőség”. És mi van, ha elzárulnak a pénzcsapok? A kormány közeli oligarchák talán eltávolítanák Orbánt emiatt? Minek? Az új vezető sem változtatna az EU fejőstehénként való kezelésén, tehát a szimpla vezetőváltozás nem segítene. És ha nem jön be nyugati pénz, még mindig el lehet venni a lakosságtól. (A közelmúlt rendkívüli intézkedéseivel már kaptunk ebből némi ízelítőt.) Azt is hallani, hogy Orbán csak az Unión belül hasznos az oroszoknak. Ez csak részben igaz. Mert ha Magyarország visszatérne az érdekszférájukba, az közvetlen beleszólást, hídfőt biztosítana a feltámasztott birodalom nyugati terjeszkedéséhez. Igaz, hogy a magyar honvédség ütőképessége még nem igazán jelentős, de a kilépés logisztikai szempontból valószínűleg gyengítené a NATO-t. És Orbán nincs egyedül. Vučić és Fico is csatlakozhat, és ezáltal Oroszország egy jelentős dél-kelet-európai karéjjal gazdagodhatna. (Ilyen terveket már nyíltan hangoztatnak az orosz állami tévé kommentátorai, influencerei, például egy semleges Ausztria-Magyarország létrehozásáról, amelybe szerintük esetleg még egy katonai kontingenst is érdemes lenne küldeni.) 

 

Nagy átverés helyett nagy áttérés, nyugatról keletre. Mit szólnának ehhez a magyar választópolgárok? Ha megszűnik a nyugatra kivándorlás lehetősége, több lesz itthon az orvos, a szakmunkás. A közvélemény megnyugodna. (A többség eddig se nagyon használta ki a nyugati utazások lehetőségét, hiszen nem volt miből.) A hatalom megszilárdul, az emberek befogják a szájukat, visszatér a Kádár-korszak. Vagy a Rákosi-korszak, megfejelve némi hun-magyar identitással. Még a vallási áttérést is el tudom képzelni – az után, hogy Orbán kifejtette: csak az ortodoxok az igazán keresztények. Orbán számára irány a csillagos ég. A vörös csillagos.

(Az Élet és Irodalomnak 2023. december 8-ikán elküldött hozzászólás szövege)