Hogyan születik a messiás?

 Amióta Magyar Péter (volt fideszes) felbukkant a semmiből, jobbról-balról (de főleg a DK oldaláról) úgy beszélnek róla, mint a legújabb messiásról, akiben botor dolog bízni, hiszen nincsen hiteles (baloldali) előélete. Igaz, nekem is furcsa volt látni, ahogy a pedofil-botrány (a 2024-esről beszélek, nem a mostaniról) nyomán szinte a semmiből bukkant fel és vált népvezérré. De Magyar Pétert mi tettük messiássá, azt teszi, amit mi sugallunk neki. Mert az Orbán-korszak rombolásai nyomán (ennek részletezésre itt nincs elég hely) ő az egyedüli reményünk. Az eltelt lassan másfél év alatt ő is sokat változott, idomult a mi elvárásainkhoz (a legtöbb elváráshoz). Ahogy Nagy Imre is sokat változott (a sztálini Szovjetunióban vállalt besúgói szereptől a Rákosi alatti "padláslesöprő" miniszteren és az 1953. júliusi kormányprogram reformista miniszterelnökén át az 56-os forradalom arcáig). Van ilyen. Ő abból a helyzetből már nem tért vissza a korábbi énjeihez. Miért gondoljuk, hogy Magyar Péter visszatér, és fondorlatosan, az életét is kockáztatva, csak azért tör hatalomra, hogy egy második Orbán legyen? Mi tettük messiássá, és ha a nép elfordul tőle, az ő hatalma sokkal gyorsabban összeomlik. Bízzunk benne! És bízzunk magunkban!

 

(Szerkesztve megjelent az Élet és Irodalom 2025. okt. 3-iki számában.

 https://www.es.hu/cikk/2025-10-03/mandy-gabor/hogyan-szuletik-a-messias.html )

Együttműködés a választások után

 

Korábban már kifejtettem elképzelésemet a Tisza és a többi ellenzéki párt együttműködésének egy lehetőségéről. (“Egy pártban több párt”). De most még jobb ötletem támadt. A visszalépő demokratikus pártok ugyan eszerint sem jutnának be a parlamentbe, de a remélhetőleg győztes Tisza a legfontosabb tanácsadó testületeibe automatikusan felvenné a legjobb szakértőiket, velük konzultálna, és ezeknek a munkájukért szabályos fizetést is adna. Ezzel a Tisza Párt is jól járna, és ez egyben előre vetítené a normális választási szabályok visszaállítása utáni koalíciós együttműködést. Ha ezt Magyar Péter a reménybeli győzelmének bejelentése után nem tenné meg, akkor gyenge lenne a hatalma. Ha pedig a kimaradt pártok utasítanák el, akkor bolondok lennének.

 

(2025. aug. 19.)

 

Tűzszünet és népszavazás

 

Putyin azzal érvel, hogy Ukrajna orosz nyelvű lakosait, de különösen az ország keleti megyéiben élőket meg kell védenie a zsidó Zelenszkij által vezetett ukrán náciktól, és ezért kénytelen bombázni, ukránokat gyilkolni, szövetkezve a kínaiakkal, irániakkal és észak-koreaiakkal. Az elfoglalt megyéket (és azok még el nem foglalt részeit is) az orosz parlament Oroszország részeivé nyilvánította. Zelenszkij ellenáll, mondván, az oroszok által követelt területek az ukrán alkotmány szerint Ukrajna részét képezik, és ezekről egyszerűen alkotmányellenes lenne lemondani. Ha megtenné, elkergetné az ukrán nép. Jelenleg a tűzszünetről folyik a vita, de mindkét fél csak akkor lenne hajlandó erre, ha katonailag kedvező helyzetbe került. Közben sorra hullanak a fronton az ukránok és az oroszok is, A világbéke pedig állandó veszélyben van, nagyrészt az oroszok atomfegyverrel való fenyegetései következtében.

Nekem van egy naiv ötletem. Mivel a keleti ukrajnai megyék lakosságának többsége orosz nemzetiségű, jogos az igény ezeknek az anyaországukba engedésére. Már ha ők maguk Putyin birodalmának akarnának alattvalói lenni, miután a földjüket a sok éves háború nagy mértékben elpusztította. Önként adódik az ötlet: mindkét fél vonja vissza a csapatait a vitatott területekről (az ukránok is, az oroszok által igényelt megyék azon részéről is, amelyeket még nem tudtak elfoglalni az oroszok). Ezután szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt rendezzenek népszavazást: hányan szeretnének az ukrán, és hányan az orosz államban élni. Ez végső soron egy technikai kérdés: minden olyan szavazópolgárt, aki a háború kitörése előtt bizonyíthatóan a vitatott megyékben lakott, regisztrálnának, és megkérdeznék a szándékukról. A két adatsor egymástól független lenne, utólag már nem lehetne összekapcsolni a szavazatot az azt leadó személlyel. Ennek révén megoldódna a probléma, és a két kormány hadakozása helyett az érintettek mondhatnák ki a végső szót. Az adatok azonnal felkerülnének egy felhőben lévő adatbázisba, esetleg többe is egyszerre, hogy ne lehessen meghamisítani azokat. A szavazatszámlálók számától függően ez a procedúra jó ideig eltarthat, és tetemes összegekbe kerülhet, de addig sem dörögnének a fegyverek, és ez a "tetemes összeg" is kisebb lene, mint az ellenfélre naponta elpazarolt bombák, drónok, drónvadász-eszközök, valamint a tovább folytatott háború pusztításainak egyre növekvő költsége. És a végén mindkét ország módosíthatná az alkotmányát, az államhatárait, a népszavazás eredményét követve, valamint megindulhatnának a lerombolt országrészek és városok újjáépítését célzó beruházások (ebben orosz vállalkozók is részt vehetnének), végre módosíthatnák az ukrán nyelvtörvényt, garantálva minden nemzetiség (az orosz mellett a magyar, lengyel, román stb.) kulturális fejlődését és politikai érdekképviseletét.

Mi lenne, ha minden megállapodás ellenére kiújulnának a harcok? Akkor olyan nemzetközi haderőt kellene küldeni a harcok által érintett területekre, amely képes lenne kikényszeríteni a békét. (Ebben NATO-országok is részt vehetnének, de a szervezeten kívül). Elvégre a világ békéje fontosabb, mint a marakodás a földterületek felett. Az ukránoknak érdeke a béke, hiszen a lakosságuk egyre fogy. A nemzetközi szankciók az orosz gazdaságnak is ártottak, és bár a háborús üzemmódra való átállás miatt ez nem annyira látszik, az életük hosszú ideig rosszabb lesz. Még az is felvetődhet, hogy Oroszországgal a világ normálisabb hányada megszakítson minden kapcsolatot (beleértve a diplomáciait is), és ezáltal gyakorlatilag  "kiközösítse". Minél több állam cselekedne így, annál erősebb lenne a figyelmeztetés, hogy mindenkinek be kell tartania a nemzetközi szabályokat. A felvetésem naiv, mert tudom, hogy a politika "nem így működik". De ki tud jobbat?

 

(Elküldve az Élet és Irodalomnak, 2025. augusztus 20-ikán)

Uniós VOKS?

 

Budapest tele van azokkal a plakátokkal, amelyek örömmel hirdetik, hogy döntöttek a magyarok: a kormány által irányított közvélemény-kutatás során 2 millióan értettek egyet azzal, hogy Ukrajnát nem szabad felvenni az Európai Unióba. De elgondolkozom azon, mi lenne, ha az uniós polgárokat is megkérdezné valaki, hogy helye van-e Magyarországnak az Európai Unióban. Az egy főre jutó ugyanennyi pénzen csak azt kellene felsorolni, hogy az utóbbi 15 év alatt kiknek a zsebébe vándorolt az uniós állampolgárok pénze, és hogy hogy lett a miniszterelnök gázszerelőjéből európai mértékkel mérve is az egyik leggazdagabb ember. Nem lenne-e nagyobb hatása egy elsöprő európai NEM-nek, mint annak, hogy az Unióban hány jobboldali politikusnak imponál Orbán rámenőssége? Elvégre a pénz beszél.

 (A Népszavának 2025. július 8-ikán elküldött olvasói levél szövege; szerkesztve megjelent: július 26-ikán, Voks címen.)

Életmű-válogatás

 

 

 

 

 

 

Életmű-válogatás

(2025. június 17.)

 

 

 

 

Ilyenkor általában a legújabb műveit szokta felolvasni az ember. De én már az alkotó éveim végén járok, ezért azt tartom indokoltnak, hogy az egész életművemet áttekintsem. Persze röviden, hogy beleférjek fél órába.

 

Hogy is kezdjem? Talán azzal, amivel ez az egész elkezdődött.

 

 

 

A világ teremtése

 

Az Úr egyetlen nap alatt megteremtette a vilá­got, de látta, hogy nem jó, lerombolta. Neki­vesel­kedett megint.

Két nap alatt megteremtett egy másik világot, de látta, hogy nem jó, lerombolta. Nekivesel­kedett megint.

Három nap alatt egy harmadik világot terem­tett, de látta, hogy nem jó, lerombolta azt is. Nekiveselkedett megint.

A negyedik világot hat nap alatt teremtette meg. Leült, alaposan megnézte, megtörölte verej­tékes homlokát, és szomorúan így szólt: „Na, ez mán ilyen marad...!”

 

*

 

 

Az embernek mint élőlénynek is megvan a maga sorsa. És ez a sors talán épp ezekben az években fejeződik be. Már az első kötetemben előre láttam. És hol volt még akkor a mesterséges intelligencia!

 

 

Kitérő

 

A majom a fáról lejött,

s látta, nem tökéletes a föld.

Dühében fúrt-faragott,

így lettek a katedrálisok.

Verselt, zenélt, művelt tudományt,

sok betegségre gyógyírt talált.

Utolsó alkotása a számítógép.

Emberre többé nincs szükség.

Vége a sok kínlódásnak,

a gépek mindennel ellátnak.

E hosszú kitérő után

élhetünk újra bután.

Jó dolgom van, semmi bajom,

mért ne lehetnék újra majom?

 

*

 

Azért az én közérzetem nem volt mindig ilyen vidám. Egy másik vers az első kötetemből:

 

Magány

 

Senki sem szól hozzám.

Kérdéseimre nem felelnek.

Ácsorgok az utcán,

mellettem mindenki elmegy.

Nekem nem telefonálnak.

Nekem nem írnak levelet.

Írok hát magamnak.

De nem kapom meg.

 

*

 

 

Az idők folyamán kicsit változott az Istenhez fűződő kapcsolatom. Két vers erről a viszonyról:

 

 

Teremtés

 

Isten

nincsen.

Nincs, ki segítsen.

De kell, mindenáron.

Majd kitalálom.

S ha már megteremtettem,

áldjon meg téged, s engem.

 

 

*

 

Válasz Istentől

 

Istennek küldtem egy levelet,

de mert sokáig nem felelt,

azt hittem, nem kapta meg.

Akartam tudni, mit tegyek,

hogy ne pusztuljon el a világ.

Most megjött a válasz, a várva várt.

De a szívem nem lett könnyebb.

Válasza egy szóból állt:

MINDEGY.

Mindegy, én küszködöm tovább.

 

 

*

 

Szeretem a gyerekeket, különösen az okos gyerekeket. Megpróbáltam meséket  írni nekik. De kiderült, hogy ezeket is elsősorban a felnőttek tudják értékelni.

 

Két boszorkány

 

Addig nem volt semmi baj, ameddig nem esett az a nagy eső. A völgyben két boszorkány lakott, Sári és Mári az egyszerűség kedvéért (de valójában sokkal komplikáltabb nevük volt). Nem zavarták egymást, mert közöttük egy félméteres földhányás volt a határ. Igen ám, de amikor lezúdult az ár a hegyről, a víz elmosta ezt a földhányást. Most mi legyen? Akármennyire is próbáltak illedelmesen viselkedni és betartani a szocialista együttélés normáit, folyton áttévedtek egymás területére. Ebből szóváltás támadt, és a végén elkezdték nagyon utálni egymást.

Először Sári pöccent be. Koncentrált és Máriból a következő pillanatban egy hatalmas tehén lett.

Na de Mári sem hagyta magát, tehén alakjában elbődült és Sárit kecskévé változtatta.

A kecske elmekegte a varázsigét és a tehén helyett már egy csirke kotkodácsolt.

Hogy mit kotkodácsolt, azt nem tudjuk, mindenesetre a kecske ettől utálatos varangyos békává változott.

A béka sündisznóvá varázsolta a csirkét,

a sündisznó csigává a békát,

a csiga gilisztává a sündisznót.

A giliszta (valójában Mári) agyát ekkor már teljesen elborította a düh. Összeszedte minden erejét, és a csigát (azaz Sárit) száraz falevéllé varázsolta.

De az átalakulás közben Sárinak még volt annyi ereje, hogy Márit használt papírzsebkendővé változtassa át.

A párviadal döntetlenre állt. Akkor nagy szél támadt és elfújta a falevelet is, a papírzsebkendőt is a városi parkba A boszorkányok kívül kerültek a saját területükön és ezzel bizony megszűnt a varázserejük.

Arra járt a parkőr bácsi és felszúrta mind a kettőt a botjára. Hiába ordítoztak neki kétségbeesetten, falevélhangon és papírzsebkendő hangon, hogy ők valójában boszorkányok és vigye vissza őket. A parkőr nyugdíjas volt, 70 százalékban halláskárosult, és különben sem hitt a boszorkányokban.

 

 

*

 

Ezt kifejezetten felnőtteknek írtam:

 

 

 

A próbatétel

 

A legkisebb fiú minden próbát sikeresen kiállt: felhozta a bankszéf kulcsát a Feneketlen tó fenekéről, egyetlen éjszaka alatt elvetette, learatta, majd nyugaton jó áron értékesítette a búzát, kifizette a teljes államadósságot, és hiteleket is szerzett.  Az öreg király meg volt elégedve. Előhívta a lányát, hogy ígéretéhez híven hozzáadja a legényhez. A legény boldogan ragadta meg a királylány kezét. A királylány azonban hátrahőkölt: "Lassan a testtel, hékás! Még nem is ismerjük egymást. Engem nem lehet olyan könnyen megszerezni!"

 

*

 

Egy másik, felnőtteknek szóló mesém:

Kajamese

Kitört egy közért kirakata, ebből származott az egész kalamajka.

Kiment a sovány tehéntúró az utcára, műanyag csomagolásban. Annyira sovány volt, hogy kilátszot­tak a bordái.

Utána ment egy flakon olivaolaj. A túró bizalmas­kodni akart vele, de az olaj büszkén megrázta a kupakját, és rámutatott a címkéjére: „én extra szűz vagyok”.

A túró elkedvetlenedett, de amikor látta, hogy a fenekét riszálva jön egy terebélyes Liga margarin, felélénkült. Messziről látszott, hogy hidrogénezett. De amikor a túró ajánlatot tett, a margarin gőgösen ráripakodott:

– Mit akar? Már rég lejárt a szavatossága!

– Akkor legyen az enyém akciósan! – vágta ki magát a slamasztikából a túró, de azért látszott, hogy meg van savanyodva.

Jött a barackbefőtt. A túró rajta töltötte ki a harag­ját: „Te sem vagy egy újkrumpli. Téged már eltettek télire!”

A szilvának meg azt mondta: „Hallottam, hogy mag­talan vagy. Micsoda szégyen!” Mire a szilva elvö­rö­södött: „Nem is magtalan vagyok, csak magva­váló!” De már nem volt kedve csatlakozni a társa­sághoz.

Jött a félbarna kenyér, akit a háta mögött mulatt­nak csúfoltak. Vonszolta magát, mert fel volt már szeletelve.

Jött néhány sütemény is. A tehéntúró először rokonát, a túrósbatyut kereste, de utána szembe­talál­kozott a szerelmeslevéllel, és nem tudott neki ellenállni.

Közeledett a kevély császárszalonna, előtte haj­bókoltak a cigánymeggyek.

Aztán feltűnt a vékonyka cserkészkolbász. Egy időben úttörő is volt, de kilépett. Ő örömmel csatla­kozott, mert mindig olyan magányos.

Jött egy alkoholos állapotban lévő sör, meg egy alkoholmentes. Az előbbi ment tovább, mert nem volt képes megállni a lábán, de az alkoholmentes sör józanul felmérte a helyzetet, és maradt.

És egy így ment egy darabig. Az ételek és italok jöttek, mentek.

Többek között feltűnt a nyári szalámi, de el kellett mennie, mert közeledett az ősz. A turista szalámi pedig azért nem maradhatott velük, mert benevezett egy teljesítménytúrára, és még csak az út elején tartott. A székelykáposzta-konzerv úgy találta, ez nem neki való társaság, és elgurult Romániába, mi­közben fülsértő módon énekelte a székely himnuszt.

Maradt tehát, aki maradt, mindnyájan ott az út szélén, a fűben.

És akkor kiugrott a bokorból Kaya Ibrahim (tud­já­tok, gyerekek, az a hajléktalan bácsi, aki egy forintért vett meg egy csődbe juttatott céget, és azóta bujdosik szégyenében). Szóval ez a Kaya Ibrahim éhes volt, meg­kajálta az egész kompániát, aztán újra kereket oldott. A 168 Óra című hetilap még mindig keresi, de a legfőbb ügyész már rég lezárta a nyo­mozást.

Aki nem hiszi, járjon utána. De ilyen ügyekben nem árt egy kis elővigyázatosság.

*

 

A prózaírók álma a családregény. Ebben az író igazán kibontakoztathatja a tehetségét. Nekem sajnos nem volt szerencsém.

 

Családregény

 

Joachim Himmelbaum arra volt predesztinálva, hogy nagy ember legyen: egy nagy múltú kereskedőház megalapítója, a város férfitársadalma által irigyelt Hannelore Hartung jómódú férje, hat gyermek büszke atyja, illetőleg tizennyolc unoka nagyatyja, számos kereskedelmi társulat megbecsült igazgatósági tagja, királyi tanácsos, a rajnai hadjárat becsületkereszttel kitüntetett hőse.

Sajnálatos módon, még kisgyermekkorában, az utcán megvadult lovak lökték fel, és súlyos fejsérüléssel kórházba kellett szállítani. Az orvosprofesszorok mindent megtettek, de a gyógyulásra eleve kevés esély volt.

Eltelt az első nap, és a kis beteg állapota nem javult.

Eltelt a második nap, de a kis beteg állapota nem javult.

Eltelt a harmadik nap, de a kis beteg állapota nem javult.

Végül a tizedik napon a kisfiú meghalt.

Van az úgy, hogy a bennünk szunnyadó potenciál nem tud kibontakozni.

 

*

 

 

 

Egyik érettségi találkozónk alkalmából írtam egy rövid áttekintést a matematikatanárunknak, amelyben a művészettörténetet próbáltam meg kifejezni az ő nyelvén.

 

Művészettörténet és matematika

(rövid áttekintés)

 

Primitív művészet: egyszer egy az egy, kétszer egy az kettő...

 

Egyiptomi művészet: egymillió láb meg egymillió kar az egy piramis.

 

Görög művészet: száz füllentés meg száz füllentés az egy eposz.

 

Római művészet: a párhuzamosok Rómában találkoznak.

 

Gótikus építészet: a párhuzamosok a mennyországban találkoznak.

 

Reneszánsz: egy háromszög meg egy háromszög az egy rombusz. A falon. (Meg kell még említeni a Boccaccio-tételt, mely szerint egy pap meg egy apáca, az jó esetben eggyel több kisbárány, rossz esetben eggyel több angyal.)

 

Barokk: tíz barokk díszítés meg tíz barokk díszítés az már-már rokokó.

 

Klasszicizmus: ha elveszünk két díszítésből két díszítést, még mindig megmarad az épület.

 

Népművészet: egy meg egy az három, kisangyalom!

 

Realizmus: kétszer kettő négy.

 

Romantika: kétszer kettő néha öt.

 

Naturalizmus: kettő meg kettő az gyakorlatilag három, mert egyet mindig ellopnak.

 

Impresszionizmus: kettő meg kettő az négynek tűnik.

 

Pointilizmus: egy pont meg egy pont meg egy pont meg egy pont... az még mindig csak csücske a képnek.

 

 

Szimbolizmus: 2 meg 2 az két kecses hattyú.

 

Szürrealizmus: 2 meg 2 az két döglött hattyú biciklin.

 

Szocialista realizmus: kettő meg kettő az egy határidő előtt teljesített ötéves terv.

 

Pop art: egy vécéscsésze meg egy vécéscsésze az 5 millió dollár.

 

*

 

 

A házasélet, a férfi-nő viszony különösen sokat foglalkoztatott. Ennek egy példája:

 

Amerika felfedezése

 

Filmet nézek, de megjön a feleségem, és elkezdi mondani, milyen élményekben volt része a nap folyamán (azaz 17 óra 30-ig, amikor a film elkezdődött). Őt hallgatom, de fél szemmel a filmet figyelem.

 

A piacon találkozott Juliska nénivel, akinek válik a fia. Hogy milyen szemét volt az a nő.

 

Kolumbusz most határozza el, hogy Indiába hajózik.

 

A zöldségárak még mindig az égben vannak, és azt mondják, idén már nem is lesznek alacsonyabbak. Az egyik kofa csúnya megjegyzést tett rá, de bezzeg ilyenkor nincs senki mellette, aki megvédje, és móresre tanítsa azt a ribancot.

 

Izabella királynő segít, talán lesz hajó.

 

Utána benézett egy divatáru-üzletbe, mert amikor majd Győrbe megyünk, meglátogatni Boriskát, nem mutatkozhat előtte ilyen ruhákban.

 

Ármányok az udvarban. 

 

Persze engem nem érdekel, mit vesz fel, csak a fiatal macákat bámulom, akiknek kilóg a seggük a ruhából. Szerintem milyen szín áll neki jól, a mélykék vagy a rózsaszín? A rózsaszín, mondom. Hogyisne, abban olyan, mint egy túlkoros koszorúslány. Nekem nincs ízlésem.

 

Sikerül még egy hajót szerezni.

 

A megállóban találkozott az elveszettnek hitt osztálytársával. Ő bezzeg jól ment férjhez. Görögben laknak, a férje fogorvos. Belőlem sohasem lesz semmi.

 

Végre elindulnak a hajók.

 

Reklám. Mit is mondtál, édes? Hogy sose viszed semmire. Más feleségek már az egész világot látták, mi meg még mindig ebben a nyomorult panelban lakunk, ahova nem merem elhívni a barátnőimet.

 

Végre a tengeren. A matrózok berúgnak, kemény kézzel próbál rendet tartani közöttük.

 

A mosógép is ramaty, gyűri a ruhát.   Nincs pénzünk másikra, mondom, ezt már ki kell bírnod, szívem.

 

Egyszer úgyis elválunk, ilyen balfék mellett mindenki lesajnál, te sose viszed semmire, mondja.

 

Már közelebb vagyunk Indiához, mint Európához, botorság lenne visszafordulni.

 

Tudom-e, hogy a jövő hónapban lesz a házassági évfordulónk. Be van írva a naptárba, de nem tartom fejben. Már megbántam, hogy hozzád mentem feleségül. Azt hiszem, beadom a válást. Egyetértek, mondom. Persze, mert te igazából nem is szeretsz. De szeretlek. Mit szeretsz bennem? Hogy olyan szeretetreméltó vagy. Más sokkal jobban szeretne. Akkor miért nem válsz el és mész hozzá Huffnágel Pistihez? Te csak gúnyolódni tudsz. Elvetted a legszebb éveimet. A házasságunk egy csődtömeg. Nekem így is jó, mondom, én így is szeretlek. Biztos van valakid, mondja, és a szeme mint az ugrásra kész vadmacskáé.

 

Visszafordulok a filmhez. Közben Kolumbusz felfedezte

Amerikát.

 

 

*

 

Szeretek abszurd dialógusokat írni. Elképzelek egy helyzetet, és hagyom, hogy a szereplők diktálják a sztorit.

 

Csere

– Jó napot!

– Jó napot. Mit óhajt?

– Itt intézik a cseréket?

– Igen. Mit szeretne visszacserélni?

– Az életemet. Egyre jobban akadozik. És ami azt illeti, a legelején sem működött valami jól.

– Sajnálom, uram, de nem segíthetek. Mi mindent csak három munkanapig cserélünk. És ahogy magát elnézem, a maga élete már jóval túl van a három munkanapon.

– Hát, ez igaz. Nemrég töltöttem be a hetvenhatodik évemet.

– Semmiképp sem néz ki többnek, mint hetvenöt.

– Nagyon kedves. De most mit tehetek?

– Esetleg ajánlhatok egy használtat.

– Na, az remek lenne. És milyet?

– Nyolcvanéves, de megkímélt állapotban.

– Hát, azzal se érnék sokat.

– Dehogynem. Ez kérem nem dohányzott és nem alkoholizált. Igazán szép darab.

– Háborúban sem volt?

– Megúszta.

– És hogyhogy elérhető? Mi történt vele? Járvány?

– Nem. Gázolás.

– Gázolás?! És azt nevezi maga megkíméltnek? Az ilyen bármikor széteshet.

– Az igaz, hogy volt egy súlyos rongálása, de egész jól kipofozták. A bizományisaink nagyon értenek hozzá.

– Mennyit kell ráfizetni?

– Hát, nézzük. A maga élete nagyon le van strapálva. Látszik rajta, hogy dohányzott, ivott és nőzött is.

– A dohányillat a parfümömtől van, az alkohol pedig a dezodoromtól.

– Ugyan, hagyja! Ennyi idő alatt már meg tudom különböztetni a dezodort a rumtól. És ott vannak még a nők.

– Azokkal mi van?

– Tönkretették a szívét és az idegeit. Jobban kellett volna vigyáznia, uram. Ilyen állapotban nagyon kevés árkedvezményt adhatunk. A maga szavatossága már rég lejárt. Nagy szerencse lesz, ha még egy évet kibír.

– Úristen! És akkor mit tegyek?

– A maga helyében én sürgősen megírnám a memoáromat.

 

 

Sok ügynök hívott már fel telefonon, ez inspirált a következő párbeszéd-paródia megírására. Csak néhány részletet olvasok fel.

 

 

Csöng a telefon

 

‒ Kolonits lakás?

‒ Nézze, én egy besurranó tolvaj vagyok, és nincs sok időm. Ha lediktálja, leírok nekik egy üzenetet, de siessen!

 

Lecsapja. Megbánom, amit mondtam. Még képes, és rám küldi az URH-t.

 

***

 

Csöng a telefon.

‒ Halló, ajánlhatok egy ...?

‒ Jaj, maga az? Megismerem a hangját. Azt mondta, hogy elveszített egy biciklipumpát a Keletinél. Képzelje, megvan. Valaki leadta.

‒ Biciklipumpát?

‒ Vagy egy kalitkát, papagájjal. Vagy egy orosz agárt, kalitka nélkül. Mit érdekli ez magát? Az a fontos, hogy megvan.

 

Ez is lecsapja.

 

***

 

Csöng a telefon.

‒ Halló, Kolonits úr?

‒ Igen. Örülök, hogy jelentkezett. Kérem, a szuka teljesen szobatiszta.

‒ Miféle szuka?

‒ Hát a labrador. Ami a hirdetésben szerepelt. Kicsit sokat eszik, de higgye el, ez nagyon ragaszkodó.

‒ Én a Garancia Biztosítótól …

‒ Ehhez kérem nem kell semmiféle biztosító, emellett teljes biztonságban érezheti magát.

‒ De értse meg …

‒ Ja, a legjobbat nem is mondtam. Adunk ajándékba egy gyerekágyat is. Abba éppen belefér.

 

Lecsapja.

 

***

 

Csöng a telefon.

‒ Szép napot kívánok. Szeretném felhívni a figyelmét egy akciós szexvitaminra.

‒ Tudja, mit? Cseréljünk! Én szőrösödés elleni tapaszt árulok.

‒ Minek nekem a szőrösödés elleni tapasz?

‒ Minek nekem a szexvitamin?

 

Leteszi.

 

***

 

Csöng a telefon.

‒ Halló?

‒ Ön az elmegyógyintézetet hívta. Ha új beteg, nyomja meg az egyes gombot. Ha már nyilvántartott pszichopata, nyomja meg a kettes gombot, és utána gépelje be a huszonnégy jegyű azonosítóját. Ha nincs betegségtudata, akkor nyomja meg a kettőskereszt gombot, és várja meg a rohamkocsit.

‒ Jaj, mellétárcsáztam. Bolondok háza! Meg kell bolondulni.

 

Leteszi.

 

***

 

Csöng a telefon.

‒ Özvegy Kolonits Bélánét keresem.

‒ Kolonits. Ha az özvegyemmel akar beszélni, este 8 után hívja. Addig én … visszamegyek.

‒ Jaj, ne haragudjon, Kolonits úr, nálam özvegy szerepelt. Ezt nem értem.

‒ Azt hiszi, én értem? De a világon sok minden van, fiatal barátom, amit nem értünk. A halálon innen és a halálon túl.

 

A telefon másik végén hosszú csönd. Most én teszem le.

 

*

 

Sok science fiction jellegű írásom is volt. Ezek közül az egyik legrövidebb:

 

Időutazás

 

Fred Wilkinson húszévesen nősült. Menyasszo­nya, Linda Beckett elbűvölte a szépségével, valamint azzal a ténnyel, hogy könnyű volt meghódítani. Csak később derült ki, milyen rossz természete van, mennyire veszekedős. Fred élete pokollá vált.

Rossz házassága elől a munkájába mene­kült. Zseniális mérnök lévén alig múlt har­minc, amikor sikerült megvalósítania nemzedékek álmát, az időgépet. Elhatározta, hogy visszare­pül az időben, hogy elkerülhesse a rossz házas­ságot Lindával.

Beleült a masinába, beállította a koordiná­tá­kat, nagyot sóhajtott és megnyomta a gom­bot. Minden tökéletesen működött. Sikerült visszajutnia húszéves önmagába.

Sajnálatos módon azonban akkori énje mit sem tudott az időgépről, és arról sem volt tudo­mása, hogy mit hoz számára a jövő.

Amikor megismerkedett Linda Beckettel, el­bűvölte a lány szépsége és az a tény, hogy könnyű volt meghódítani. Elvette feleségül, és csak azután derült ki, milyen házsártos termé­szetű. Fred a rossz házasság elől a munkájába menekült. Zseniális mérnök lévén alig múlt harminc, amikor sikerült megalkotnia az idő­gépet. Elhatározta, hogy visszarepül az időben, húszéves önmagába.

Visszarepült, megismerkedett Lindával, el­bű­völte a lány szépsége és az a tény, hogy könnyű volt meghódítani, és csak később de­rült ki, hogy milyen házsártos.

Nem szaporítom tovább a szót. A történet újra és újra megismétlődött. Fred a számítógé­pesek terminológiájával szólva egy végtelen ciklusba került. Mindig feltalálta az időgépet, de mindig ugyanazt az életet élte le és ugyan­azt a nőt vette feleségül, mert a 20 éves eszével nem tudta felmérni, hogy ez milyen hibás dön­tés.

Én sejtettem, mire készül, de mire meg­mond­hattam volna neki, hogy vállalkozása reménytelen, már mindig úton volt.

 

*

 

 

 

 

 

 

 

A Petőfi-évforduló kapcsán is írtam két rövidet:

 

 

Példázat a költészetről

 

‒ Szóval hogy is volt? ‒ kérdezte a menyecske.

‒ Mi hogy volt? ‒ kérdezett vissza a bajuszos ifjú.

‒ A dolog azzal az Erzsikével.

‒ Milyen Erzsikével?

‒ Na, ne tettesd magad! Azzal az Erzsikével, ott, a négyökrös szekéren.

‒ Ja, az nem érdekes. Az csak egy név. Nem volt ott semmiféle Erzsike.

‒ És a szekér? Az se volt?

‒ Szekér az volt, de azt meg ló húzta.

‒ És a csillagok? Azokat is a lóval nézegettétek?

‒ Most már hagyj békén! Az egész történetet az ivócimborámtól hallottam. Gondoltam, érdekes helyzet, ebből egy szép szerelmes verset fogok írni.

‒ Az ivócimborád? Hiszen te nem is iszol.

‒ Attól még lehet ivócimborám.

‒ És amikor a konyhába fordultál be, miután rágyújtottál a pipádra? Az a szép leány, az se volt?

‒ Mondtam már, hogy ezt az egészet csak kitaláltam. Semmiféle szép leány nem volt ott. Kató néném volt ott, az ablakon keresztül láttam, ahogy kavargatja a zöldbabfőzeléket. Így jutott eszembe az egész vers. Azt meg igazán tudhatod, hogy nem pipázom, sosem is pipáztam.

‒ Nem lehet rajtad eligazodni. Már megbántam, hogy hozzád mentem feleségül.

‒ Jól van, kedvesem. Hosszú volt az út, pihend ki magad. Addig sétálok egyet a környéken. Balsejtelmeim vannak, ki akarom írni magamból.

A bajuszos ifjú elindult, és magában dörmögött.

‒ Ilyenek a nők. Most féltékenykedik. Még fiatal vagyok, de sötét hajam őszbe vegyül már. Biztosan rábírja majdan egy ifjú szerelme, hogy elhagyja érte az én nevemet...

Ahogy ment, lassan megnyugodott. ‒ Szép ez a táj. A bérceket már hó takarja, de még nyílnak a völgyben a kerti virágok.

Hirtelen összeráncolta a homlokát: ‒ Hogy kerülnek a völgybe a kerti virágok? Hiszen ez ostobaság! Na mindegy, így hangzik jobban, és a költészet az költészet, nem kell, hogy a valóságról szóljon.

 

*

 

 

 

 

 

A másik annak az elképzelt története, hogy …

Hogy lett képviselő Petőfi Sándor?

 

Azzal kezdődött, hogy Szabadszálláson is megalakult a kampánystáb. Petőfit nehéz volt meggyőzni, de végül hallgatott Frejdorfer Móric érveire, akiből aztán kampánymenedzser lett. Hamar összeverbuvált egy csapatot, és elkezdődött a szorgos munka. A választásokig még volt két hetük, ezt igyekeztek a leghatékonyabban kihasználni. Frejdorfer, aki Bécsben már kitanulta a politikai tudományokat, kiadta az utasítást: az ellenjelöltről, Nagy Károlyról, össze kell gyűjteni minden negatívumot, minden terhelő adatot, és az sem baj, ha nem mind valódi. Mire az igazság kiderül, addigra már túl leszünk a választáson, oszt jónapot.

Falragaszok készültek, olyan szövegekkel, mint

"Petőfi Sándor! Elég a láncból!" "Szabadságot, vagy a Nagyot? Ez a kérdés, válasszatok!" "Bár felül a gálya, azért a nép Petőfit kívánja" "Itt az ikszem, hova jelőljem? Petőfi az én jelöltem!" "Fényesebb a láncnál a kard, te Petőfi Sándort akard!"

Elterjedt a híre, hogy Nagy Károly intim kapcsolatba keveredett egy pásztorleánykával. Erre utalt a "Falu szélén kúrt a Károly" szövegű falragasz, amely nagy visszhangot váltott ki.

Nagy Károly apja, a helyi pap, megpróbálta fellázítani a szabadszállásiakat, itatta őket, de Frejdorfer sem tétlenkedett. Dalárdát alakított, amely reggeltől estig járta a falut a frissen komponált népdallal: "Már megírta a Biblia:, nem lesz követ a pap fia! Tillaárom, haj!"

Az igazi áttörés azonban akkor következett be, amikor sikerült az oldalukra állítani egy helyi celebet, a szemérmetes Erzsókot. A gyűléseken az elnökségben foglalt helyet, és bár beszédet nem mondott, mindenkit elbűvölt gömbölyű bájaival.

A biztonsági szolgálat vezetője a széles tenyerű Fejenagy lett, akinek puszta megjelenésére szétfutottak Nagy Károly hívei.

A pap a szószékről még kiátkozta Petőfit, de a hívek addigra már kívülről fújták a Petőfi-verseket. Ezeket a Pesti Divatlap különkiadásából másolták ki, amelyet erre az alkalomra - Frejdorfer pénzén - 100 példányban juttattak el Szabadszállásra.

Az utolsó előtti napon a házfalakon megjelent a meszelt felirat: "Itt az idő, válasszatok! Petőfire szavazzatok!" És: "Talpra magyar! Hív az urna!"

Az adott napon Frejdorfer még ingyen pálinkát is kínált a választásra igyekvőknek, azzal, hogy "ez az ital, nem a misebor".

Nagy fölénnyel győztek. Frejdorfer koncessziót kapott a szabadszállási bor nyugati exportálására, amiből hamarosan meggazdagodott. Szemérmetes Erzsók szabadidő-központot nyitott. A széles tenyerű Fejenagy sem járt rosszul, ezentúl minden helyi rendezvényt az általa alapított örző-védő szolgálat biztosíthatott.

Petőfinek sajnos nem maradt sok ideje a parlamenti munkára, mert éjjel-nappal a forradalmat szervezte, hol a csatatéren, hol a hitvesi ágyban, de akkor is a világszabadságra függesztve tekintetét.

Hősi halálát követően pedig a szibériai Barguzinban végzett föld alatti munkát.

 

*

 

Itt még meg kell említenem egy személyes élményemet. Része voltam annak az expedíciónak, amely megtalálta Petőfi Sándor sírját Barguzinban. Amikor a többiek már elmentek a csontokkal, a gödör mélyén megláttam egy megsárgult papírdarabot. Ez a szöveg volt rajta:

 

 

 

Távol a hazától

 

Ó, édes hazám, de messze vagy!

Szívemet markolja dermesztő fagy.

Messze a Tisza, a magyar puszta.

Ahova nézek, mindenütt muszka.

Nap közben oroszul gagyognak velünk,

de még kicsi a nyelvismeretünk.

Azt mondják, davaj, azt mondják, durák,

a szokásaik is eléggé furák.

Sokszor jutsz eszembe, ó, édes haza!

Elválaszt tőled ásó meg kapa.

Ássuk a gödröt, a talaj kemény,

szívünkből lassan elfogy a remény.

Szállásunk faház, majdhogynem karám,

ebédünk: kóró, vacsoránk: csalán.

Ettől a hátamon feláll a szőr.

Írnék még többet, de meglát az őr.

 

 

*

 

 

 

 

 

 

Na, ennyi volt az életművem vázlatos bemutatása. Azaz van még egy keleti mese, ami éppen ide illik, a fél órás műsor végére.

 

 

Az ezerkettedik nap

 

Jól van, Seherezádé, mondta a szultán, nagyon szépeket meséltél. De most arra kérlek, hogy ezeregy éjszakán keresztül... hallgass!