Az ellenzéki oldalon zajló előválasztási küzdelemben túl sok szó esett a visszalépésekről, és hogy kinek milyen esélye lenne Orbán kihívójaként. (Ebbe a vitába már Kövér László is belemordult, amikor börtönnel fenyegette azokat, akik szóba hozzák a fideszes kétharmaddal megszavazott Alaptörvény elutasítását, mivel ezzel úgymond törvénytelenségre uszítanak.) Márki-Zay Péter azzal érvel, hogy aki Dobrev Klárára szavaz, az tulajdonképpen Orbán Viktorra szavaz. Mert Dobrev Klára túl sok támadásnak teszi ki magát egyszerűen azáltal, hogy a férje Soros György mellett a fideszes propaganda legfőbb célpontja. Ádám Zoltán (A második forduló előtt, ÉS, 2021/40., okt. 8.) egyes jelölteknek az oligarchákkal és „bizniszszocialistákkal” fennálló (vagy legalábbis sejthető) kapcsolataira célozgat, és arra is felhívja a figyelmet, hogy a választási harcban még jobban eladósodott ország tényleges kormányzásakor az ígérgetésekről megfeledkezve inkább a realitásokból kell majd kiindulni. Hamarosan kiderül, ki nyeri az ellenzéki párharcot. De ez voltaképpen mindegy is. Orbánnak mindegyik jelölt egyformán elfogadhatatlan. Ha Ferenc pápa indulna az ellenzék színeiben, akkor is seperc alatt elkészülnének a lejárató kampánnyal. Hiszen keresztényietlen (mondjuk, a semjéni, Bayer Zsolt-i értelemben) migránsoknak mossa a lábát, és Magyarországra is csak ímmel-ámmal volt hajlandó Isten áldását kérni. Márki-Zayról is kiderül majd, hogy bár befurakodott az egyházba, valójában Gyurcsány trójai falova, ő is édes hazánk romlását óhajtja. Finkelstein szelleme a túlvilágról is helyes tanácsokat ad.
De hát ki választ itt tulajdonképpen? Nem lehetne az ijedt igazodás helyett a talpára állítani az ellenzéket, és azon töprengeni, hogy mi, a magyar nép mit akarunk? Ahhoz kell megtalálni a legjobb szereposztást, nemcsak a csúcspozíciókban, hanem alsóbb szinteken is. A jó választás ad önbizalmat, és az önbizalom ad erőt.
(Megjelent az Élet és Irodalom 2021. okt. 15-i számában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése