(vázlat)
Az emberiség történetében
váltakoztak a demokratikus (népuralmi) és zsarnoki (személyes uralmi)
korszakok. Az ókori Görögországban alakult ki először a demokratikus államforma,
amikor is elűzték a királyt, és Athén arisztokratikus köztársasággá alakult. De
eljött az idő, amikor egy erős diktátor,
Peiszisztratosz, türannoszként meg tudta teremteni a saját személyi uralmát.
Rómában is először királyság volt, azután köztársaság, végül pedig császárság.
De példának említhetnénk a francia történelemből a királyságot felváltó
köztársaságot, amit Napóleon császársága követett. A kérdés az, hogy mitől
változott az uralmi forma, különböző földrajzi helyeken nagyjából hasonló
módon.
Nekem erre van egy
elméletem. A zsarnokságot a rivális csoportok harcából győztesen kikerülő vezér
hozza létre. Egy idő után ezt megelégeli a lakosság, és amikor feltűnik egy
olyan vezér, aki a nép beleszólási jogát ígéri, azt felemelik. Ez a népuralom
megmarad egy darabig, és a szabadság egyre nagyobb fokú lesz. De eljön egy
olyan pont, amikor a nép nagy részének elege lesz a korlátlan szabadságból, a
zűrzavarból, nyugalomra vágyik, és ezt megint egy központilag, egy személy
által irányított berendezkedéshez vezet. (Szemléletes példa a weimari
köztársaság “túl nagy” szabadsága, ami ha nem is kikövetelte, de megkönnyítette
a nácik rendcsinálását az országban.)
Úgy tűnik, hogy ha mindenki azt csinálhat, amit akar, az a társadalom jelentős részének akkor is ijesztő, ha törvények szabályozzák a társadalom életét. Ilyen ijesztő jelenség volt a hatvanas évek Amerikájában a hippi mozgalom, a kábítószerek szabad használata, a feketék egyenjogúsági mozgalma, a női érdekérvényesítés megerősödése, legutóbb pedig az LMBTQ-jogok követelése, a “pride” menetek. Amerikában ma is nagy felháborodást kelt, ha az iskolákban nemi felvilágosító előadásokat tartanak (az iskolákat fenntartó helyi közösség pénzén!), vagy ha a bibliai világkép helyett közpénzen hirdetik Darwin tanait. Nagy tömegek tartják ma is csecsemőgyilkosságnak az abortuszt (az Isten által adott élet nevében), és támadják az ilyen klinikákat, halállal fenyegetik az orvosaikat. Trump hívei nagy mértékben ezek közül a konzervatív erők közül kerülnek ki.
Az anarchia után jön a
személyi hatalom, vagy egyszerre (egy antidemokratikus puccs formájában), vagy
lépésről lépésre. Az állampolgárok megpróbáltak azonosulni a vezérrel – egészen
annak bukásáig. De vajon miért marad a demokratikus berendezést elpusztító
zsarnokság tartós? Nekem úgy tűnik, hogy a demokratikus berendezkedést
biztosító politikai egyensúly megbomlása után a győztes vezérnek sok alkalma
van, hogy az államot a saját képére formálja. Az ilyen zsarnoki hatalom
rendszerint egészen a zsarnok haláláig ki tud tartani (lásd Mussolini, Hitler,
Sztálin, Mao Ce-tung vagy az észak-koreai Kim dinasztia hosszú uralkodását).
Hogy jön ez ide? Mi köze van ennek az amerikai elnökválasztáshoz? Az Egyesült Államok alkotmánya precízen szabályozza az államot, és sokáig nagyon jól működött a hatalommegosztás 18. században kidolgozott rendje. Egészen addig, amíg nem bukkant fel egy olyan személy, akinek a törvény nem számít, egymaga akar uralkodni, mindenféle hatalommegosztás nélkül. Ezelőtt 70-80 évvel az amerikai társadalom ezt azonnal elutasította volna, ezért nem volt helye Amerikában a fasizmusnak. De Trump mindent megváltoztatott.
Megmutatta az alacsony műveltségű többségnek, hogy egy bunkó is lehet amerikai elnök, ha elég agresszív és ügyes. A lakosság jelentős részének ez nagyon tetszik. Hogy így neki mer menni mindennek, ami szent. Ami eddig szent volt az amerikaiak szemében. Nincs szükség a homoszexuálisokra, az ateistákra, a kábítószer-élvezőkre, a finomkodókra, továbbá azokra az anyákra, akik nem akarják megszülni a terven felüli (vagy megerőszakolásból születendő) gyereküket, mint eddig mindig. Trump nem hisz a környezeti válságban (a nemzetközi klíma-egyezmény egyedüli céljának azt hiszi, hogy tönkretegye az amerikai gazdaságot), szerinte a bevándorlók macskákat esznek, a feketék eleve bűnözők, Putyin szavának jobban hisz, mint a CIA szakembereinek. És az újságírókat is kiosztja. Ha valaki egy kényes eseményre kérdez rá, az azonnal megkapja, hogy ez “féknyúz”. Trump szimpatizánsai bátran hangoztatják, hogy most mi jövünk, az átlagemberek. A többség. Most, hogy találtunk egy faltörő kost, ezt a baloldali. libsi demokráciánkat is lebonthatjuk, és végre kedvünkre szidalmazhatunk, csúfolhatunk másokat. Akár meg is ölhetjük azt, aki nem tetszik nekünk.
Trump egy ciklus után elveszítette
az elnöki hatalmát, de nem veszítette el az őt támogató tömegek szimpátiáját.
Ezt a tömeget nem érdekelte, hogy Trump számtalan esetben visszaélt a
helyzetével, a választásokra gyűjtött adományokból a szeretője hallgatását
vásárolta meg, pénzügyi szabálytalanságok garmadát követte el, és amikor
elvesztette a választásokat, akkor kétségbeesetten szorgalmazta, hogy a
szavazatszámláláskor “találjanak” még pár száz rá leadott szavazatot. Az
alelnökétől követelte, hogy a jogkörén túlnyúlva ne fogadja el az elektorok
döntését, egy gyújtó hangú beszédben azt sugallta a szimpatizánsainak, hogy
rohamozzák meg a Capitoleumot. Mindezeknek az a következménye lett, hogy a
Kongresszus kétszer is vád alá helyezte (először a hatalommal való visszaélés
miatt, utána pedig lázadás szításáért). De ő továbbra is arról beszélt, hogy
2020-ban a demokraták ellopták a győzelmét. A követőinek szimpátiája azonban
azóta is tart. A jelenlegi elnökválasztási harc nem érhet véget másként, mint
hogy ő kerül vissza az elnöki székbe. Vagy minimális többséggel, vagy egy véres
polgárháborúval, ahogy Trump megjósolta. Mert (mintha Orbán Viktor példáját
követve azt mondaná, hogy “a nemzet nem lehet ellenzékben”) addig folytatja a
harcot, amíg lehetséges. És azon is túl.
Amikor ezeket a sorokat fogalmazom, az amerikai elnökjelöltek esélyét a győzelemre 50-50 %-ra tippelik. De ha így vagy úgy Trump győz, akkor Amerikában is eljöhet a zsarnokság kora. Trump már egy ideje irigykedik Orbán Viktorra, hogy milyen tökös, mindent hogy el tudott intézni, amit neki nem enged meg ez a 18. század végi, elavult amerikai alkotmány. Ha győz, Trump mindent meg fog tenni azért, hogy átalakítsa ezt az alkotmányt, de addig is sorra lecseréli azoknak az intézményeknek a vezetőit, akik eddig biztosították a hatalommegosztás alkotmányos elvének működését. (Ahogy Orbán és Kaczyński is tette.)
Ahol nem ilyen régi a
demokrácia, ez a folyamat gyorsabban végbement. Nem véletlen a brazil, indiai,
iráni, törökországi, észak-koreai és kínai diktatúrák megerősödése. A demokráciának
leáldozott, most újra a zsarnokság kora következik. És ez a zsarnoki hatalom
most egy sor technikai újdonságot is felhasználhat, kémkedhet az állampolgárok
után, a személyazonosságot kiderítő kamerarendszerrel, a világhálón folyó
beszélgetések, üzenetek, fotók és videók valós időben történő feldolgozásával.
Már nem kell titokban felnyitni a leragasztott borítékokat, és spiclikre is
kevesebb szükség van.
Vajon a zsarnokság következő korszakának mi vet majd véget? Ha a közvéleménynek a kormány által történő manipulálásának technikája tovább tökéletesedik, akkor talán semmi. Könnyen lehet, hogy ez már a végső stádium. A végstádium.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése