2026. november 17., kedd

Nemcsak az egyezményen múlik

Férfi vagyok, de én is nagyon örültem annak a bejelentésnek, hogy előbb-utóbb a Tisza-kormány is ratifikálja a női jogokat garantáló Lisszaboni Egyezményt. Ennek szabotálása jól megmutatta a családbarátnak hazudott kormány valódi értékrendjét. Az egyezménynek a haza jogrendbe való beillesztése megmutatná, hogy a 2026-ban szinte közakarattal megválasztott új politikai vezetés végre megerősíti az Európához, illetve a normális értékrendhez tartozásunkat.

De hogy ez a normális és emberséges szemlélet a valóságban is megvalósulhasson, ahhoz más is kell. A nők egy részének szemléletváltozására is szükség van. Mert ameddig a férfi erőszak meg van engedve, és ezt a nők jelentős hányada is természetesnek tartja, vagy legalábbis eltűri, addig megmarad a régi szemlélet, a hagyományos férfi-nő viszony elfogadása. (Az állatvilágban ez természetes lehet, hiszen az agresszívabb hím öröklési anyaga javíthat az utód életrevalóságán. De ott is a rivális hímek egymással való versengéséről van szó, nem pedig a nőstény feletti abszolút uralomról.)

 

                                                                                                                        (Kép az Internetről)

 

Hányatott életem során elég sok olyan nővel találkoztam, aki elfogadja a férfi erőszakot. Egyrészt - az állatokhoz hasonlóan - elvárták, hogy a hímek megküzdjenek értük. Valószínűleg azt is számításba veszik, hogy egy erős férfi oltalmában kevésbé kell majd félniük más férfiak zaklatásától. De egy erőszakos férfi a szeretőjével vagy a feleségével szemben is erőszakos tud lenni - egészen addig, hogy egy feltételezett félrelépés után a nejét is agyonüti. Egy társaságban egy hölgy azt mondta nekem, hogy csak olyan férfihoz menne hozzá, aki akár szíjat is hasítana a hátából, ha a felesége megcsalná. Egy külföldről haza látogató nő a buliból olyan "tökös" férfi lakásába ment fel, aki szöges léccel verte véresre. És hány mulatozásban éneklik lelkesen nők is azt a nótát, hogy "nékem olyan asszony kell, / ha beteg is, keljen fel, / főzze meg a vacsorát, / úgy várja, várja ... az urát"! Vannak kultúrák, amelyeknek szerves része a "macsó" férfiak tisztelete.

Az erőszakos férfi legtöbbször azért tudja megúszni, mivel nincs bizonyíték. Ezen segíthetnének a rejtett kamerák, a szomszédok áthívása (például kopogással), az azonnali rendőri megjelenés, a látleletek gyors felvétele. (Egy ismerősömet azzal küldtek haza éjszaka az orvosi ügyeletről, hogy jöjjön vissza reggel, ma már nem érnek rá.) Itt említem meg, hogy a hát mögötti ujjtartás, a "néma segélykiáltás" érdekes ötlet, de kétséges, hogy ennyi elég lenne a beavatkozás indoklásához.  

 


A feljelentéseket minél előbb ki kellene vizsgálni (itt is segíthetne, ha azonnal hangfelvételt készítenének a nő panaszairól). És természetesen, több női rendőr kellene, akik legalább megértenék a panasz lényegét és komolyságát. A normális férfiakból is szervezni lehetne olyan civil csapatokat, akik beavatkoznak, ha a magát veszélyben érző nő hívja őket. (Még az is lehetséges, hogy a férfiakból álló, nőket támogató nemzetközi mozgalom, a HeForShe is tehetne valamit a férfi erőszak ellen.)  A fenyegetett nőknek hosszabb időre biztonságot kínáló otthonokat kellene létesíteni, nem elég az átmeneti szállás, hiszen onnan is jórészt a bántalmazói környezetbe lehet csak "hazatérni". Ha már lesz törvény, garantálni kell, hogy a helyzet a valóságban is javuljon. 


 

(Elküldve az Élet és Irodalomnak 2026. nov. 16-ikán)

 

 

Nemcsak az egyezményen múlik

Férfi vagyok, de én is nagyon örültem annak a bejelentésnek, hogy előbb-utóbb a Tisza-kormány is ratifikálja a női jogokat garantáló Lisszab...