Ki fizet és miért?

 

 

A Fidesz egyik legutóbbi plakátja azt sugallja, hogy

"ők" (Martin Weber, a néppárti frakció vezetője, 

Ursula von der Leyen, az EU elnöke, valamint a még

az Unión kívüli Zelenszkij ukrán elnök) "felvennék"

Ukrajnát az EU-ba, aminek "mi fizetnénk az árát"

 

És tényleg mi fizetjük az árát... Orbán Viktor "szuverén" 

politikájának. Ezért nem kapjuk az elméletileg nekünk 

járó uniós forrásokat, ezért kell drágai kínai hiteleket 

felvennünk a kamatmentes uniós kölcsönök helyett. 

(Egyébként amikor még kaptunk uniós támogatást, azért 

is az akkori uniós országok fizettek. De már nagyon

bánják.)

      A plakátnak egyetlen mondatával tudok azonosulni:

"Szavazzunk nemmel!" Mármint a Fidesz politikájára.

Majd a 2026-os országgyűlési választásokon.

(Elküldve az Élet és Irodalomnak, 2025. jún. 12-ikén)

Meg kell magyarázni!

Emlékszünk Németh Szilárd „rezsibiztos” felhívására, amikor a 

társasházakban is kötelező volt kifüggeszteni, hogy a kormány 

áldásos beavatkozásának  köszönhetően mennyit spóroltak meg 

a lakók. Ez jut eszembe most, amikor vészesen kiéleződik a 

főváros és a kormány közötti vita a "szolidaritási adó"  ügyében. 

Az inkasszó azzal fenyeget, hogy leállhat a tömegközlekedés, a 

szemétszállítás és néhány egyéb szolgáltatás is. Szerintem a 

lakosság megértené a vészhelyzet okait, ha minden meg lenne 

magyarázva. Például: „Sajnálattal tudatjuk, hogy a kormány 

intézkedései miatt egy ideig nem tudjuk üzemeltetni ezt a 

buszjáratot” vagy ,emiatt nem tudjuk elszállítani a szemetet”. 

Sőt, reményt is kelthetnének: „Kérjük, hogy türelemmel várják 

ki a jövő évi parlamenti választásokat”. Addig már csak kibírjuk.

(A Népszavának 2025. máj. 30-ikán elküldött olvasói levél szövege.
"Magyarázat" címmel megjelent június 7-ikén, a 10. oldalon.)

 

 

Új vezető, régi párt

Dobrev Klára sikeresen átvette a DK vezetését. Ezzel elvben megnyílt a lehetőség egy új, a realitásokat figyelembe vevő, a Tisza Párttal sikeresebben együttműködő irányvonal előtt. Az új vezető azonban elődjének egyoldalú politikáját látszik folytatni. A jelszó: "készülünk a kormányváltásra...önálló listával és 106 egyéni jelölttel". Ez a terv azonban teljesen illuzórikus. A DK örülhet, ha a szavazatok 5-10 százalékát megszerzi. Ezzel bekerülhet a parlamentbe, de ha megmarad a két párt közötti ellenséges viszony, akkor a Tisza esetleges győzelme esetén sem sikerül a rendszer megdöntése, maradnak a tisztségükbe bebetonozott főhivatalnokok. Előre látható, hogy előbb-utóbb visszatér Orbán is, és tovább erősödik a diktatúra, növekvő sodródással a szélsőjobb felé, még nyiltabb oroszpártisággal. A DK-nak elemi éredeke lenne a Tisza Párttal való együtttműködés, de ez reálisan csak vele koalícióban vagy a Tiszán belüli frakcióként képzelhető el. A szimpatizánsainak egy része már átpártolt Magyar Péterhez, mert ők is benne látják a rendszerváltás reális esélyét. Csak azt remélhetem, hogy nekik lesz igazuk, és hogy ennek révén ismét megízlelhetjük a demokrácia ízét. 

 

(Részlet egy hozzászólásomból Hajnal Melinda írásához, Lendvai Ildikó oldalán, május 16,)

Legutóbb Dobrev Klára erősítette meg, hogy a DK minden egyes körzetben külön jelöltet indít. Ha én lennék Magyar Péter, nem lennék meggyőződve róla, hogy egy ilyen koalíciós partnerrel kellene együttműködnöm. Marad tehát a két ellenzéki párt ádáz harca a parlamenti helyekért, de akármelyikük is győz (a számok alapján erre csak a Tiszának van reális esélye), Orbán rendszere marad. De sokkal brutálisabb formában: nyílt diktatúra, a társadalmi csoportok egymásra uszítása, látványos együttműködés a fél- és egész fasisztákkal, további közeledés Putyinhoz. Kő kövön nem marad, és - ezt máris érzékelni lehet - zuhanórepülés a feudálkapitalizmusba. Szerintem ennyit nem ér meg az önálló indulás, a baloldali értékek érvényesítésének szándéka. Ahhoz, hogy az ember átvehesse a mozdony irányítását, először fel kell szállnia a vonatra.

Egy pártban több párt

 

 

Szégyellem, hogy mindig nekem jutnak eszembe olyan megoldások, amelyek alkalmasnak látszanak arra, hogy megoldják az ország gondjait. Itt van például a Tisza Párt viszonya a többi demokratikus ellenzéki  párthoz. A választási törvények gondoskodnak arról, hogy ha több ellenzéki párt indul a választáson, akkor a Fidesz kapja a legtöbb szavazatot, és menjen minden tovább. Illetve még durvábban, mint eddig. A kisebb pártok vagy visszalépnek, vagy a rendszerváltás ügyének árulóivá válnak. (Fekete Győr András már megmutatta, hogy némi önmérséklettel ez vállalható.) De a dilemma fel is oldható. Magyar Péter helyében megígérném a többi ellenzéki pártnak, hogy a parlamenti üléseken minden alkalommal felolvassák egy-egy kimaradt pártnak az álláspontját. A képviselő helyett a párt nyilatkozata, amit érdemben meg lehet vitatni. Ez mehetne addig, amíg nem változik a választási törvény, amikor már a kis pártok is szóhoz juthatnak, és visszatérhet az egyszer volt koalíciós kormányzás. Persze a most kimaradt pártok így elesnének a képviselői fizetésüktől, de arra is van lehetőség, hogy a pártjuk kapjon a Tiszának (a reménybeli győztesnek) járó parlamenti javadalmazásból. Magyar Péter helyében ezt meg is ígérném. Hiszen egy ilyen koalíciós megállapodás nélkül az ő 2/3-os győzelmüknek sem lenne reális esélye. (A magam részéről lemondok a nagy ötletért járó tiszteletdíjról. Nehogy már rajtam múljon az ország jövője!)

(A Népszavának 2025. május 10-ikén elküldött olvasói levél szövege)

 

Zrínyi és Zelenszkij

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

Nagyon időszerű a nemrég bemutatott, a Hunyadi János életéről   

és koráról szóló filmsorozat. (Hogy az esztétikai minősége milyen, 

arról nem nyilatkozom, eleve nem nézek sorozatokat.) Az 

időszerűsége abban van, hogy az Oszmán birodalom nyomulásáról 

szól, és arról, hogy hogyan sikerült legalább átmenetileg ellenállni 

ennek. A nándorfehérvári csata során Magyarország nemcsak 

magát, hanem egész Európát és a keresztény világot is védte 

(ahogy 2019-ben nem kisebb személyiség, mint  Németh Szilárd 

is, akkor a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, megállapította 

egy ünnepi megemlékezésében). A nyugati országok nem nagyon 

segítettek, bár a török nyomulás őket is veszélyeztette. Ma nagyon 

hasonló a helyzet, csak most a bolsevik internacionalista álmából 

felébredt és az egyszer volt cári birodalom feltámasztására törekvő 

Oroszország kezdett nyomulni nyugat felé, és egyelőre Ukrajna 

az egyetlen, amely ténylegesen ellenáll az imperialista 

terjeszkedésnek. Ahogy Hunyadi védte a Nyugatot, úgy védi most 

Zelenszkij a hazája mellett Európa nagy részét is. De vannak, 

akik a saját rövid távú érdekeiket szem előtt tartva ki akarnak 

maradni a kollektív védekezésből. Ezek az opportunista vezetők 

egy ideig elérhetik, hogy Putyin szekerét tolva, az európai 

testvéreiket elárulva némileg kedvezőbb helyzetben vészeljék át 

a hódító háborút. De látjuk, hogy mi mindent kellett tennie 

Lukasenkának is azért, hogy az országa szuverenitását feladva, 

Putyin helytartójaként átmenthesse a személyes hatalmát. (És 

ne felejtsük, milyen szégyenletes szerepet játszott Hitler birodalmi 

terveiben Mussolini, a román Antonescu, a szlovák  Tiso vagy a mi 

Horthy Miklósunk.)

 

 

 

 

Bodrogfalvi Klára esete a Mesterséges Intelligenciával

   

Néhány éve írtam egy meseparódiát, amelyben a meseszép Bodrogfalvi Klárát elrabolja a hétfejű sárkány. Az oda vetődő Dragomán Jancsi, a sárkány-ügyek szakértője megígéri, hogy kiszabadítja. De amikor megtalálja, a lány nem hajlandó visszamenni a faluba.

Ezt a témát begépeltem a Chat GPT nevű programba, amely a Mesterséges Intelligencia algoritmusaival dolgozta ki a megadott témát. Összesen 9 változatot vizsgáltam meg. Nos, a program rendkívül találékonyan kombinált. Először is Klárát egy Bodrog menti kis faluba helyezte. A lány szép volt, aki  “a kedvességével és szépségével  mindenki szívébe lopta magát. Azonban egy napon, amikor a virágos réten sétált, hirtelen  felbukkant egy hatalmas sárkány, aki hatalmába kerítette őt, és elrepítette a hegyek közé.” Az emberek kétségbe estek, de Dragomán Jancsi, “a bátor ifjú, aki már korábban is bizonyította bátorságát és ügyességét”, vállalkozott a feladatra, és egy bölcs öregember titkos varázslata segítségével sikerült is legyőznie a sárkányt. (A program egy sporttudósítás precizitásával írja le a küzdelem lefolyását.)

A különböző változatok másképpen nevezik a sárkányt. Hol Drakkarul, hol Szikraalakúr, hol Drakathor, hol Morok, hol Drak’gul (el kell ismerni, hogy ezek nagyon jó sárkánynevek, némelyik Drakulára emlékeztet). A legtöbb változatban gonosz és félelmetes, de később kiderül, hogy nem is akar rosszat.  A program kétségbeesetten próbálja feloldani az ellentmondást, hogy a szép lány miért nem akarja ott hagyni az elrablóját.  Először a Stockholm-szindrómára gondoltam, ami egy túszejtő akcióról kapta a nevét, amikor is a túszok a fogvatartójuk érdekeivel azonosultak, hogy el tudják viselni kilátástalan helyzetüket. De nem, több változatban is a szerelem a kulcs. Sőt, olyan változat is volt, amelyikben kiderül, hogy a sárkány valójában nem egy gonosz szörnyeteg.. Klára szerint: “Valójában ő egy átváltozott herceg, aki átkot kapott, és csak  igazi szeretettel szabadulhat meg. Rájöttem, hogy igazi szerelmet érzek iránta, és a barlangban  találtam az otthonomat.. (…) Jancsi mélyen elgondolkodott, és lassan megértette Klára döntését. Bár szíve fájt, elfogadta,  hogy Klára boldog a sárkány oldalán. Nem volt az ő dolga megváltoztatni ezt a döntést, hanem  tiszteletben tartani Klára szabadságát és boldogságát. Így hát Jancsi visszavonult a sárkány barlangjából.”  Egy másik változatban: “Rájöttem, hogy igazi szerelmet érzek iránta, és a barlangban  találtam az otthonomat."

A 3. változatban Klára azt mondja Jancsinak: ‘Menj el! A sárkány nem bántott engem. Együtt élünk itt, és béke van közöttünk. Kérlek, fogadd el ezt!’  “Jancsi meglepődött és megzavarodott Klára szavaitól. Nem értette, hogy hogyan lehetne béke egy sárkánnyal, és miért választaná Klára egy szörnyet az emberi társaság helyett.  De amikor megnézte Klárát, rájött, hogy boldog és kiegyensúlyozott. Látta a ragyogó mosolyát és a szemeiben a melegséget. Talán a sárkány valóban nem jelentett fenyegetést.  Jancsi lassan megértette, hogy a szeretett Klára megtalálta a boldogságát a sárkánnyal együtt.  Bár szíve szerint szerette volna megmenteni őt, elfogadta Klára választását és tiszteletben  tartotta a döntését.  ‘Rendben, Klára’ - mondta Jancsi mosolyogva. ‘Ha boldog vagy itt, akkor nem akarok  közbeavatkozni. Bízom benned, és mindig emlékezni fogok rá, hogy szeretlek.’ Jancsi visszatért Bodrogfalvára, hagyva Klárát és a sárkányt a barlangban. Bár fájdalom volt a szívében, megnyugtatta a tudat, hogy Klára boldog, és biztonságban van. Elfogadta, hogy az igazi szerelem néha váratlan fordulatokat vesz, és a boldogság sokféle formában nyilvánulhat meg.”

Egy másik változatban Klára így magyarázza a szokatlan döntését: ‘Jancsi, a sárkány nem az, aminek  látszik. Megmentett engem a magánytól és a veszélyektől. Nem hagyhatom itt egyedül.’  “Jancsi zavarba jött. Nem értette, miért ragaszkodik Klára a sárkányhoz, aki korábban őt rabolta  el. De a szerelme felébredt benne, és megértőbb szemmel nézett Klárára.  ‘Rendben van, Klára’ - mondta Jancsi nyugodtan. ‘Ha ez a döntésed, akkor tiszteletben tartom.  De ha bármikor úgy érzed, hogy szükséged van rám, itt leszek, hogy segítsek.’ Klára meghatódott Jancsi elkötelezettségétől, és hálásan mosolygott rá. Ezután Jancsi búcsút vett és elhagyta a barlangot, hogy visszatérjen Bodrogfalvára.”

Egy másik változatban a sárkány egyfajta buddhista tanítónak tűnik. Klára elmagyarázza Jancsinak: “Drakathor nem akar engem megsebezni. Ő csak magához akar venni. Megtanított rá, hogy mindenkinek van története és méltósága. Itt maradok, hogy megértsem és elfogadjam a sárkány szívét." Jancsi visszatért a faluba,  “Klára pedig maradt a barlangban, ahol tanulmányozta a sárkányt . (…) Napról napra növekedett a kapcsolat közöttük, és a sárkány lassan megtanította  Klárának a maga békéjét és bölcsességét.”

Olyan változat is van, amelyben az emberré visszaváltozott sárkány a falu közösségének szeretett tagja lesz. Jancsinak támad ez az ötlete: ‘Mi lenne, ha mindannyian visszatérnénk a faluba, és segítenénk Drak’gulnak visszaváltozni? Ha az egész falu egyesülne, minden lehetséges.’ Klára meglepetten nézett rá, majd az arcán megjelent a boldogság. ‘Igen, Jancsi! Egyesítve erőinket, képesek lehetünk a csodákra.’  Így hát Jancsi és Klára visszatértek a faluba, és az emberekkel együtt összefogtak, hogy megmentsék Drak’gul herceget a varázslat karmaiból. Egyesített erőikkel, bátorságukkal és szeretetükkel összetörték a varázslatot, és Drak’gul újra emberi alakban pompázott.”

Ezek az idézetek jól példázzák a program ügyességét a meseszövésben. Arról ugyan fogalma sincs, hogy hogyan jött létre ez a fura helyzet, de kitalált hozzá egy hihető keretet.

Engem meglepett a nyelvi találékonyság is. Miközben nagyban folyt a küzdelem a sárkány és a felmentő sereg között,  “Klára kihasználta a zavart, és elkezdett kigúvadzni a kötelékekből.” 

A többi verziót nem kívánom részletezni, de a tanulságok így is nyilvánvalóak. A Mesterséges Intelligencia bravúrosan szövi a cselekményt, nagyon találékony. De hiányzik belőle a mondanivaló és az ihlet, ami nélkül egy eleven szerző hozzá sem kezd. Az én írásomban vannak ötletek (jók vagy rosszak, az most mindegy). Dragomán Jancsit is a sárkánymániára, a dragon-mániára utalva neveztem el így, miközben egy mai író, Dragomán György nevére is utalok vele. A sárkány méretét azzal jelzem, hogy a köntöse olyan nagy, hogy mire Klára a végét kimosta, az eleje már újra bepiszkolódott. Amikor Klára nem akar Jancsi felesége lenni, Jancsi azzal nyugtatja meg, hogy ha ő nem kell, majd feleségül kérik mások, ‘királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák’. Végül Klára felsorolja a sárkány kiválóságait:  ‘A sárkány erős. Határozott. Nem jár kocsmába, nem udvarol más lányoknak. És megvan közöttünk az a bizonyos szikra, ami nekünk, nőknek annyira fontos.’ Ilyesmiket egy program nem tud kitalálni. Írásának egyedüli oka, hogy utasítják rá. Persze a tévésorozatok szerzői is lélektelenül írnak, több évadon keresztül, minden különösebb belső kényszer nélkül. A Chat GPT-t nekik találták ki. És a kormányszóvivőknek.

(A Chat GPT lekérdezésében segítségemre volt Sásdi Zsolt, akinek ezúton mondok köszönetet.)

 A fenti írás megjelent a Kláris irodalmi magazin 2023. évi 5. számában.

A fenti illusztráció az Internetről származik, a Máltai Tanulmányok oldalról.

 

 

Miben döntsünk?

 

Megkaptam a Kormány véleménykutatási levelét. Van, ami tetszik benne. Például mindjárt az elején: "Most Ön dönt!" Én bizony szeretnék dönteni. Kormányt. De ezt a lehetőséget nem találtam az íven. 

 

Aztán jönnek a bevezető információk. "Ukrajna csatlakozásával a Magyarországnak járó uniós források Ukrajnába kerülnek." Én úgy tudom, hogy Magyarországnak nem járnak uniós források, mégpedig azért nem, mert a magyar kormány évek óta nem hajlandó igazodni az Európai Unió általunk is önként vállalt elveihez (többek között a menekültkérdésben, a bűnözés elleni harcban, az egyetemek függetlenségét illetően - és van még egy sor más panasz is). 

A 2. pontban azt állítják, hogy “Ukrajna csatlakozásával a magyar gazdák elveszítenék a földterület alapján járó támogatásokat, az teljes egészében az ukrán mezőgazdaságnak járna”. Miért teljes egészében? Az Unió földterületének növekedésével nyilván át kell számolni, hogy kinek mennyi jár, de ha Magyarország szenvedne egy ilyen háborútól, ha a mi földjeinken kellene kerülgetni az aknákat és a bombatölcséreket, a lelőtt rakéták törmelékeit, vajon mennyi támogatást találnánk igazságosnak? (Arról nem is beszélve, hogy eredetileg is mennyi baj volt ezzel a támogatással, mivel a magyar gazdák gyakran eltúlozták a saját földterületük nagyságát.) 

Aztán említik még, hogy a csatlakozással “a tömeges olcsó ukrán munkaerő veszélyeztetné a magyar emberek munkahelyeit és a béreket”. Ezt értem, hiszen ugyanez már látható a keletről a kormány által importált munkaerővel kapcsolatban is. De akinek van esze, az nem állna meg Magyarországon, hanem tovább költözne a normálisabb nyugati államokba. 

Aztán: “Ukrajna csatlakozásával több millió ukrán nyugdíjas válna jogosulttá magyar nyugdíjra”. De miért kellene nekünk fizetni az ukránok nyugdíját? A román, szlovák, horvát nyugdíjasok talán tőlünk kapják a nyugdíjukat? Csak azok, akik a Fidesz jóvoltából magyar állampolgárok is lettek. De Ukrajnában már csak 150 ezer magyar nemzetiségű ember él, legfeljebb ezek kérhetnek magyar állampolgárságot, a többiek nem. Az ingyenes egészségügyi ellátással pedig az a helyzet, hogy az uniós országok állampolgárai külföldön csak ideiglenes ellátást vehetnek igénybe, sürgősségi alapon. 

Több ilyen hamis információt és csúsztatást is említhetnék. De a fő kérdés: miért ilyen égető probléma ma számunkra Ukrajna uniós csatlakozása, amikor ennek még 6-8 évig nincs realitása (gondoljunk csak a törökök csatlakozásának 1987 óta húzódó ügyére). 

A Voks 2025 álkérdését össze sem lehet hasonlítani a Tisza Párt nem hivatalos népszavazásával, amelyben több mint 1 millióan nyilvánítottak véleményt, valós kérdésekben, nem állami pénzből. A kormányunk sokat tanulhatna tőlük.

 

(A Népszavának elküldött olvasói levél szövege, 2025. ápr. 16.)