Játék a tűzzel

(Élet és Irodalom, 2026. július 10.)

Elismerem, kicsit túlságosan is hangzatos, és talán félrevezető is ez a cím. De miután Magyar Péter meghirdette a „Tisztítótűz” hadműveletet (a magyar maffiával való leszámolás jegyében), én is lehetek hangzatos. Ugyanakkor amiről írni akarok, annak van is némi kapcsolata a maffiaállam által ellopott és eltékozolt pénzekkel. Emlékezzünk a Medgyessy-kormány 2002-es hatalomra kerülésére. Akkor is kiürítette az államkasszát Orbán Viktor. (És hol volt az a kiürítés a mostanihoz képest!) Mikor jött augusztus 20-a, az új miniszterelnöknek minden oka meglett volna, hogy lemondja az esedékes tűzijátékot, annál is inkább, mivel a Duna magas vízállása miatt ez eleve veszélyes volt. Azzal sok pénzt meg lehetett volna spórolni. De nem mondta le, csak elhalasztotta, a hónap végéig. Az indoklás: már aláírták a szerződéseket, és a tűzijátékosokat kártalanítani kellene. Csak annyi változott, hogy a nemzeti ünnephez társult az árvízi védekezés hőseinek adandó tiszteletadás témája. Most is üres az államkassza, ráadásul Magyar Péter példátlan kétharmados választási győzelme nagymértékben annak volt köszönhető, hogy rámutatott: az egészségügy, az oktatás, a gazdaság milyen áldatlan állapotban van a maffia általi lopások és az állami pénzek értelmetlen elherdálása miatt. Közeledik augusztus huszadika, és az új kormány ugyanazzal a dilemmával néz szembe, mint annak idején Medgyessy. Ha ragaszkodik a tűzijátékhoz, akkor azt a pénzt pazarolja, amit a gazdaság és a szociális szféra rendbetételére is fel lehetne használni. Talán még nem kötötték meg a tűzijáték megrendezésével kapcsolatos szerződéseket. Igaz, hogy Magyar Péter is hangsúlyozza a nemzeti összetartozást (és a tűzijáték ennek is rég bevált demonstrációja), és még a várható uniós pénzek megszerzése is indok lehet. De ne igyunk előre a medve bőrére, és a Tisza győzelmét is megünnepeltük már néhány fesztivállal, nincs szükség további pénzszórásra. A felesleges ünneplést nyugodtan kihagyhatjuk. Kérdezzük meg az orvoshiány által sújtott betegeket, az áremelkedések miatt frusztrált nyugdíjasokat, az elbocsátott pedagógusokat, nem tudnák-e jobban felhasználni a tűzijátékra elpazarolt pénzt! Arról nem is beszélve, hogy Iványi Gábor is évek óta várja, hogy az Oltalom Karitatív Egyesület végre megkapja a nekik járó és az Emberi Jogok Európai Bírósága által is megítélt, de Orbán személyes ellenszenve miatt minden eszközzel megtagadott állami támogatást (még a mi adónk 1 százalékát is). A hajléktalanok, a társadalom által kivetettek sorsa is fontos, ha nem is annyira látványos, mint Hatvanpuszta vagy a választási kampányban joggal ostorozott gyermekbántalmazások. A tisztítótűzre szükség van, hogy visszaszerezzünk valamennyit az elrabolt közpénzből. De ne játsszunk feleslegesen a tűzzel!

 

 (Az illusztráció a 2002-es, később megrendezett tűzijáték RTL-en történt közvetítéséről való, átvétel)

Döntés félálomban

Egy hónappal ezelőtt kezdődött. Azt álmodtam, hogy a barátnőmnél voltam, amikor észrevettem egy férfit, aki a másik szobában a barátnőmtől rólam érdeklődött. Olyan érzésem volt, hogy veszélyben vagyok. Hirtelen ébredezni kezdtem, és azon gondolkoztam, hogy hogyan menekülhetnék meg. Kinéztem az ablakon. A ház egy dombra épült, ha kimászom az ablakon, és lerohanok a domboldalon, elérhetem a lenti villamost, arra felugorva mehetek két-hátom megállót, hogy átszálljak egy másik, kereszttbe futó vonalra. Eddig rendben. De hogy rejtőzködöm el a feltételezhető üldözőktől, a rendőröktől? A repülőtérre nem mehetek, hiszen az útlevél-ellenőrzésnél biztosan lebuknék. Mindez még félálomban történt, de ettől a dilemmától végleg felébredtem.

És ma hajnalban is történt valami hasonló. Álmomban kamasz voltam, és anyámhoz mentem be az irodájába. Nem találtam bent, de a félig kihúzott fiókban, egy borítékban találtam néhány ezer forintot. Mivel attól féltem, hogy valaki eltulajdonítja, megszámoltam a bankjegyeket, a pénzt eltettem, a borítékba pedig beletettem egy cédulát az összeggel. Ekkor ébredtem fel, és megállapítottam, hogy abban a helyzetben ez volt a legjobb, amit tehettem.

A két eset abban hasonlít, hogy a probléma álmomban jelentkezett, félálomban kezdtem gondolkodni a megoldáson, de éberen fejeztem be. Kíváncsi vagyok, hogy mostantól ez lesz-e az álmaim rendes lefolyása. Remélem, hogy tovább is biztonságban leszek. A rémálmoktól már régóta megóv egy mechanizmus. Amikor kezd kritikussá válni a történet, egy pillanatra éberebbé válok, öntudatlanul is átszerkesztem, aztán folytatom. Ennyit érdemes megtenni a biztonságomért. Így hát nem zuhantam le, amikor autóval mentem le egy lépcsősoron, nem mentem haza, amikor észrevettem egy rendőrautót a lakásom felé száguldani, és így tovább. A korábbi írásom az "álom-életemről" a Hihetetlen történetek 2. kiadásában található:

https://mek.oszk.hu/20500/20589/20589.htm#22

 

 

Médiaegyensúly

A Népszava likvidálása felveti a kérdést: hogy lehet biztosítani, hogy a társadalom politikai szerkezetének lehetőleg minél szélesebb részének legyen meg a sajtó-reprezentációja. Akár külön-külön, akár együtt, egyetlen napilap különböző szekcióiban. Abszurd helyzet, hogy még a választásokon 2/3-os többséget szerzett Tisza Pártnak sincs saját nyomtatott sajtóorgánuma. De a baloldalnak (és esetleg a jobboldalnak) külön is szüksége lenne erre. (Az előbbit a legegyszerűbben a Népszava helyreállítása oldaná meg.) Lehet, hogy ez az országos pénzügyeket tekintve túl korai kérdés, de a döntés valójában halaszthatatlan. A Mediaworksöt is államosítani lehetne, legalább átmenetileg (utólagos kárpótlással), de lehetne a semmiből is létrehozni egy állami napilapnyomdát, amely kiszolgálná a leginkább hiányzó sajtóorgánumokat. Az idő múlik, a történelemben és az egyes korszakok sajtójában sem lehetnek "fekete lyukak".

 

 

(Mobil Népszava, 2026. jún. 13.) 

Hozzáfűzött megjegyzésem: A nyomtatott sajtó nagy előnye, hogy évekkel

később is meg lehet találni a fontosabb írásokat. Ez a retrospektív olvasás

nem lehetséges az online változatoknál, így a közreadott tartalmak gyorsan

elveszhetnek. A gyors és könnyű hozzáférésnek ez az ára. A történészek

számára egy eltűnt újságban olvasható hírek és vélemények örökre elveszhetnek.

(2026. jún. 14.)

 

Miért bukott meg a Fidesz?

Szerintem a Fidesz bukása nem egy törvényszerű folyamat volt. Ha Orbán rendszere nem lett volna életképes, akkor 15 évig sem bírtuk volna elviselni. Szép lassan belecsúsztunk volna Fehéroroszország szigorú békéjébe. Kellett valaki, aki észrevette a gyermekbántalmazásokat, kellettek influenszerek és szakértők, akik felfigyeltek a rendszer működési zavaraira, és aztán kellett egy eddig a nagy közönség által ismeretlen, fiatal, de rendkívül energikus szereplő, aki addig csak a Fideszen belül politizált (a Fideszt képviselte Brüsszelben is), akinek ráadásul tönkrement a házassága. Sőt, az ő korábbi felesége, közös gyermekeik anyja is érintve volt a rendszer által. És akkor ennek a fiatalembernek a fejében megszületett a nagy terv. Itt az ő esélye, hogy valami nagyot csináljon. Beszélhetünk arról, hogy a nép már nem bírta, de ez nem igaz. Bírta volna még sokáig. Minden alkatrész működött a maffia-típusú gépezetben. De ezek a véletlen mozzanatok egyszer csak összeálltak. Nem rajtunk, az elégedetlenkedő sokaságon múlt. Képzeljük el, hogy mi lett volna, ha nem jelenik meg Magyar Péter, a kifogyhatatlannak tűnő energiájával és akaraterejével! Vagy ha Márki-Zay Péterhez hasonlóan ő is összeáll az évtizedek óta tehetetlennek bizonyult korábbi ellenzéki pártocskákkal, velük kellett volna vitatkoznia, hogy mit és hogyan. Hatalmi harcot kellett volna folytatnia Gyurcsánnyal, aki egy interjúban úgy érvelt, hogy ők már évtizedek óta ellenzékiek, egy volt fideszes ne mondja meg nekik, hogy mi a teendő, inkább "álljon a sor végére". Abban ugyan nem volt igaza Magyarnak, hogy ellenfeleként az "Orbán-Gyurcsány rendszert" nevezte meg, de az biztos, hogy ha ő nem ugrik a ringbe, akkor folytatódik a NER uralma, az ellenzéki pártocskák által nem nagyon zavarva, még pimaszabb propagandával, esetleg a mind agresszívebb szabadcsapatok fellépésével. Magyar Péter nem mindent egyedül csinált, de megmutatta, hogy a NER is sérülékeny. (A mi szerencsénkre Orbán is viszariadt attól, hogy durvább eszközökhöz folyamodjék. Nem zárta az ellenfeleit börtönbe, nem zavarta szét a tüntetőket, legfeljebb megfenyegette őket, elsősorban a háborús hisztéria, az ukránellenesség fokozásában bízott.) Bizony, ezeknek a véletlen tényezőknek mindegyike kellett ahhoz, hogy a bombabiztosnak vélt maffia-struktúra megrendüljön. És amikor már látszott, hogy Orbán elveszítheti a választást, több és több szavazó állt az ellenzék mellé. Kiderült, hogy tényleg van remény a változásra. És csodák csodája, az eredetileg 50 % körül mért Tisza a kétharmados, alkotmányozó többséget is megszerezte. És ahogy Orbán illiberális modellje egész Európában, sőt, az Egyesült Államokban is példaképpé vált, a bukása ugyanígy világpolitikai (netalán világtörténelmi) példa lehet. Példa arra, hogy az állami maffiamódszerek nem mindenhatóak. De kérdés, hogy Nyugaton is lesz-e Magyar Péterhez hasonló elszánt harcos, aki vissza tudja fordítani a demokrácia kudarcának trendjét. Ha lesz, akkor újrakezdődhet a történelem.

 

 (Blogbejegyzés, 2026. jún. 11.)

Békekölcsön

 Emlékszünk, hogy az ötvenes években nagy kampány bontakozott ki, amelynek keretében a dolgozók felajánlhatták a fizetésük egy részét az államnak, hogy abból az állam fejleszthesse a gazdaságát és a honvédelmét, ezáltal is erősítve a béketábort. A jó ötleteket újra és újra érdemes megvalósítani, a pillanatnyi helyzethez igazítva. (Így tett az Orbán-kormány is, amikor a magánnyugdíjpénztári megtakarításainkból mérsékelte a központi költségvetés hiányát.) Most itt az ideje, hogy a milliárdosainknak felajánljuk: ha kölcsön adják azt a pénzt, amiből mérsékelni lehet a ránk hagyott hiányokat, akkor azt az összeget levonjuk a csalások és sikkasztások miatt majdan befizetendő büntetésükből. És legalább a befizetett összegek erejéig békén hagyjuk őket. Mindenki jól jár.

(Az Élet és Irodalom Páratlan oldalára felajánlott bejegyzés, 2026. máj. 31.)

Tűzijáték-teszt

 

Amikor egy új kormány veszi át a vezetést, és megállapítja, hogy üres a kassza, nagyon meg kell fontolni, hogy mire mennyit költ. Emlékszünk Medgyessy Péter miniszterelnökségére. Spórolást ígért, de amikor az esedékes augusztus 20-ikai tűzijátékot elmosta volna az éppen áradó Duna, akkor, arra hivatkozva sem mondta le a költséges ünneplést, csak valamennyivel elhalasztotta - ha jól emlékszem, az árvízi védekezés hőseire való megemlékezés jegyében, holott csak arról volt szó, hogy az előkészületek már megtörténtek, és a közreműködőket kártalanítani kellett volna. (Nyilván nem annyival, amennyi robbanóanyagot már felhalmoztak, de még nem füstölték el.)

   Most olyan helyzet van, hogy megint üres az államkassza, és a Tisza győzelmét is  megünnepeltük már néhány fesztivállal. Még a rakétázókkal sem kötöttek szerződést, amivel elköteleznék magukat. Itt a nagy lehetőség a takarékoskodásra. Kíváncsi vagyok, hogy Magyar Péter kormánya hogy dönt: lemondja-e a felesleges ünneplést (amit az Orbán-kormány fejlesztett igazán nagy, „kerül, amibe kerül, csak nagyobb legyen, mint a tavalyi” fesztivállá), vagy a józanság dönt, és a tűzijáték lemondását is az Orbán-kormány esztelen költekezésével magyarázza.

   De ha meggondolom, az állami tűzijátékot néhány egyéb módon is helyettesíteni lehetne. Például megkérhetnénk a NER alatt meggazdagodott milliomosokat, hogy ezúttal ők viseljék a költségeket (ezzel természetesen csökkenne a tőlük behajtandó büntetés összege). Lehetséges lenne az is, hogy tűzijáték-versenyt rendezünk, és mindenki a saját petárdáival nevezhetne be. Mivel azonban én két szempontból is tűzijáték-ellenes vagyok (rontja a levegőt, és megőrjíti a kutyákat), azt az ötletemet is vitára bocsátom, hogy egyáltalán ne legyen tűzijáték, hanem helyette az utóbbi 20 év legszebb tűzijátékainak felvételeit játssza a tévé (a lakosság többsége úgysem eredetiben, hanem a televízión látja a tűzijátékokat), és lehessen szavazni, hogy kinek melyik tetszett. (Ennek a megoldásnak számos előnye lenne: nem kellene letaposni egymást a hidakon, nem kellene a házak padlásterében nyomakodni, senki sem pottyanna a Dunába és egyebek.)

   Az a gyanúm, hogy a Magyar-kormány sem változtat majd a szokásokon, és ugyanúgy kidobja a pénzt (a mi pénzünket) egy kis „circenses” kedvéért. És utána majd megmagyarázza, hogy azért nem élünk jobban, mert Orbánék túl sok pénzt eltékozoltak.

   Ez tehát a tűzijáték-teszt. Ki mit jósol? Átmegy-e majd a Tisza-kormány ezen?

A demokrácia cselekvés

 

Amikor Magyar Péter úgy pozicionálta az általa építendő mozgalmat, hogy az se nem jobb, se nem bal, hanem magyar, a Demokratikus Koalíciót „kék Fidesznek”, a leváltani szándékolt rendszert pedig „Orbán-Gyurcsány rendszernek” nevezte, magam is erősen csóváltam a fejemet. A baloldali ellenzék mindent megtett, hogy Orbánt legyőzze, nem éreztem jogosnak az ilyen megbélyegzést. De ahogy a DK reagált a Tisza Párt tevékenységére, lassan változott az álláspontom. Ahelyett, hogy rokonszenvvel és bátorítólag fogadta volna a NER új kihívóját, kezdettől fogva élesen bírálta. Emlékezetes, ahogy Gyurcsány egy Partizán-interjúban felháborodottan elutasította a rendszer új kihívóját, mondván, hogy vannak itt régi ellenzéki pártok, Magyar Péter álljon a sor végére, és várja ki, amíg lehetőséget kap a rendszer megdöntésére. Aztán jött Gréczy Zsolt, aki nekitámadt Lendvai Ildikónak, hogy beleszól egy másik párt belső ügyeibe, holott neki magának is lennének elszámolnivalói. (Ezzel kapcsolatban levelet írtam Gréczynek, de nem reagált rá.)  Magyar Péternek felróják, hogy a Fideszből jött, és voltaképpen semmi más, mint egy Fidesz 2.0, akinek egyetlen feladata, hogy megsemmisítse az ellenzéket. Még ma is, amikor a Tisza Párt már elképesztően nagy fölénnyel győzött, a DK pedig be sem került a parlamentbe, folytatódik a DK-fanok gyűlöletkampánya. Én úgy látom, hogy a baloldalt két körülmény szorította háttérbe: az eddigi tevékenységük eredménytelensége, valamint az a remény, hogy Magyar Péternek végre sikerül lebontania az évtizedek óta bennünket szipolyozó maffiaállamot. Az új miniszterelnöknek nehéz dolga lesz, és ehhez minden támogatásunkra szüksége van.
     Mit tehet ebben a helyzetben az ideiglenesen és formailag háttérbe szorult baloldal? Azt kell megértenie, hogy a demokrácia nem egyszerűen a demokratikus (illetve demokratikusnak deklarált) pártok ügye. És főleg nem az számít, hogy ezek a pártok a parlamentben ülnek-e. Nagyobb jelentősége van a tetteknek, párton belül vagy kívül. A demokrácia lényege a cselekvés. Legelőször is a társadalmi csoportok képviseletének történelmileg legrégebbi küldetése jön számításba, ami az elesettek, elnyomottak minden rétegének támogatása. Ez a szakszervezetek alapfeladata, ami már a munkáspártok létrejötte előtt is egyértelmű volt. Mivel a mostani választásokon a közös siker érdekében háttérbe szorultak az ilyen célt meghirdető politikai pártok, át kell gondolni a célokat és a feladatokat. Az eddig működő, de a választásokon taktikai meggondolásból nem induló pártokat az új kormány akár támogathatná is (hiszen nincs köztük ellentét a célokat illetően). Azoknak a pártoknak a helyzete nehezebb, amelyek nem léptek vissza, hanem minden erőlködésük ellenére is „lenullázódtak”. Ezek vezetősége látványosan megbukott, és csak valamiféle gyökeres reform segíthetne rajtuk. Ha a pártok szervezeti és anyagi körülményei már nem is teszik lehetővé a korábbi struktúrák újraszervezését, akkor új utakat kell keresniük. Ezzel szemben semmi akadálya, hogy a Tisza-szigeteken belül megerősödjenek a baloldali törekvések. A Tisza néppárti jellegéből egyenesen következik minden áramlat képviselete. A DK-hívők is jobban járnának, ha a Tisza-szigeteken belül keresnék egymást, és megbeszélnék, hogy az új helyzetben mit tehetnének a baloldali értékek védelméért. Magyar Péter elkövetkező négy éve alatt ebből kialakulhatna előbb egy baloldali Tisza-frakció, majd ha a körülmények lehetővé és szükségessé teszik, újraalakulhatna egy független baloldali párt is. De ez jobban függ a mindenkori politikai helyzettől, mint az új pártok szervezőitől. Én már tíz éve arról írtam, hogy egy ideális néppárt elvi alapon is figyelembe veszi minden társadalmi csoport érdekeit, mert ez az elemi feltétele egy össznépi kormányzásnak. A külön pártok egymás elleni harcánál jobb az érdekek előzetes egyeztetése. (Már megírtam a fentieket, amikor elolvastam Radnai Márk nyilatkozatát a Tisza Párt jövőjéről, aminek lényege, hogy a szervezeti feladatokat ellátó kicsi központi mag csak segítené, koordinálná a Tisza-szigetekben kialakuló tevékenységeket. Én fokozatosan kialakuló frakciókra gondoltam, de ez a helyi, nem felülről szervezett csoportokkal való állandó kapcsolattartás lényegében ugyanezt a visszacsatolást, illetve a helyi szinten érzékelt problémák kezelését tudná megoldani. Csak drukkolni tudok az elképzelés sikeréhez.)

(Az Élet és Irodalomnak 2026. május 23-ikán elküldött olvasói levél szövege)

Kéretlen tanácsok Magyar Péternek

 Örülök a Tisza történelmi győzelmének, és eddig is nagyon reméltem, hogy MP nem ábrándítja ki az embereket. De néhány kérdésben nem értem az álláspontját. Például miért vonakodik elismerni Hadházy Ákosnak a Tiszára nézve rendkívül fontos tevékenységét? Iványi Gábor megsegítése nem várhat sokáig, hiszen az Oltalom a gazdasági összeomlás szélén áll. A fővárosi költségvetést is mihamarabb meg kell menteni. Én elismerem Magyar Péter kiválóságát és taktikai érzékét, de nem szabad elfelejtenie azt, hogy a győzelmében nagy szerepet játszott az "óellenzék" (a DK, a Momentum és egyéb kisebb pártok) számos híve, akiknek az együttműködéséről a jövőben sem szabad lemondania. A rendszerváltás dinamikájában fontos mozzanat volt az Orbán által betiltott Budapest Pride melletti tömeges kiállás. Bár akkor Magyar kijelentette, hogy az ilyen demonstrációk természetesek, most úgy nyilatkozott, hogy a kérdésről népszavazást kellene rendezni. Ilyen ügyekben sehol nem rendeztek népszavazást, és ettől csökkenhet a változásban kulcsszerepet játszó fiatal szavazók rokonszenve. A legközelebbi megoldandó feladatok: az ukránok honvédő háborújának anyagi támogatása, valamint a menekültek emberi kezelésének módja. Tudtommal Magyar ezekben a kérdésekben kétértelműen nyilatkozik (nem vétózná meg az uniós támogatást, de Magyarország nem adna erre pénzt, illetve nem engedne be menekülteket, de ahhoz sem járulna hozzá, hogy pénzzel segítsük más tagállamok ilyen vállalásait), ezzel pedig ő is oka lehet annak, hogy végül is ne szabadítsák fel az uniós forrásokat. Az ő helyében én azonnal belemennék mindkét feltételbe, azzal, hogy a magyar álláspontot később, 3-4 év múlva még felülvizsgáljuk. És ő sem javasolna mást magának az én helyemben.

 

 

Kezdősorok

Rájöttem, hogy amikor valamilyen történetbe belekezdek, önkéntelenül is valamilyen meglepő dolog jut eszembe. Ez nem valami közönségcsalogató, hanem inkább nekem magamnak is szükségem van, valamiféle biztatásra, hogy aminek a megírásába belekezdek, azt érdemes legyen tovább írni.

Itt van néhány részlet, amiket utólag gyűjtöttem össze. (Sok olyan novellát is írtam, amelyekben ez a kedvcsináló rész egy kicsit elnyúlik. De hát nem minden gondolat frappáns.)

*   *   *

Úgy kezdődött, hogy meghaltam. Ez önmagában még nem lenne érdekes, hiszen annyian meghaltak már előttem. (A remete)
*
Egy embert nem feltétlenül kell megölni ahhoz, hogy hullává váljék. Van, amikor már kész hullaként hullik az ölünkbe. Pontosan ez történt Podmaniczki Richárddal. Elmesélem. (A hullarabló)
*
Egy nap arra ébredtem, hogy én vagyok a Világ. Első gondolatom az volt, hogy nyilván megbolondultam, és egy pszichiátriai klinikán kezelnek ezzel a téveszmével, de nem. (Én vagyok a világ)
*
Olyan is van ám, hogy a mesék hirtelen összekeverednek. Nehéz kezelni az ilyen eseteket. Például amikor a vasorrú bába és a nagyszakállú törpe ugyanarra a vonatra szálltak. (A varázssíp)
*
Szegény volt az ország, szegény a királya is. Míg más királyok fején cifra aranykorona díszelgett, ennek a fejére csak egy aranyozott hímzésű baseball-sapka került, annak is elszakadt már a simlédere. Míg más királyok hatlovas hintón pöffeszkedtek, ő egy használt autón utazott, és hamarosan azt is le kellett cserélnie egy biciklire. (A biciklis király)
*
Egy tavaszi napon a hétfejű sárkány elrabolta Bodrogfalvi Klárát. Aki nem ismeri, annak elmondom, hogy nincs őnála szebb nő az egész világon. Vagy ha van, azt biztosan nem Bodrogfalvi Klárának hívják.
Sírt-rítt a falu népe, mert már nagyon hozzászoktak a szépségéhez, a ringó járásához. Neki volt a legringósabb járása a járásban. (Világszép Bodrogfalvi Klára)
*
A hajó viharba került és elsüllyedt. Az utasok többségének sikerült partra evickélnie. Kiderült, ez egy lakatlan sziget. De a borzalmak csak most kezdődtek. (A túlélő)
*
Az egeret nem azért írtam nagybetűvel, mintha egy embernek lenne a neve, hanem mert egy individuum, és ezért megérdemli, hogy ne csak a faját említsük meg. Hogy miért, az kiderül. (Az Egér és én)
*
Amikor meghaltam, nagy izgalommal vártam az átlényegülésemet. Felkészültem arra csodálatos utazásra, amely Istenhez vezet, egy növekvő fényességű alagúton át. Erről többen is beszámoltak, akiket a tetszhalál állapotából élesztettek újra. A valóság azonban – ha egyáltalán jogom van használni ezt a földi szót – teljesen más. (Egy halott feljegyzései)
*
Elhárítok magamtól minden felelősséget. Ezt a történetet nem én mesélem el, hanem az a lány, akivel a sok-sok párkereső beszélgetésem egyikén ismerkedtem meg. Persze nem ismertem meg igazán, hiszen ahhoz együtt kellett volna vele laknom. Az emberek azt mesélnek magukról, amit akarnak, aztán vagy elhisszük nekik, vagy nem. Én úgy tettem, mintha elhinném. (Tigrislány)

*

És volt egy erotikusnak minősülő történetem is, amiben semmi igazán erotikus nincs, csak annyi, hogy a novellában szereplő férfit következetesen pénisznek nevezem, az állásra jelentkező hölgyet pedig vaginának. Arra voltam kíváncsi, hogy maga ez a "trükk" érdekesebbé teszi-e az egyébként teljesen sablonos történetet. Ez így kezdődik:

A pénisz ült az irodában, és egy újság sportrovatát tanulmányozta.  Kopogtak, majd benézett egy vagina. "Mit óhajt?" - kérdezte a pénisz.  "Bocsánat a zavarásért, az álláshirdetésre jöttem" - mondta a vagina.  "Ja, vagy úgy. Jöjjön, mondjon néhány szót magáról!" - vált lelkesebbé a pénisz. Belül egy kis izgalmat érzett.  (Hivatali pornó) 

Társasutazás

 

 A NER meghasonlott szereplői számára társasutazást szervezünk a damaszkuszi útra.
(Az utazás önfinanszírozású.)

PÁRATLAN OLDAL - LXX. évfolyam, 16. szám, 2026. április 17.

Társasutazás

 A NER meghasonlott szereplői számára társasutazást szervezünk a damaszkuszi útra.
(Az utazás önfinanszírozású.)

PÁRATLAN OLDAL - LXX. évfolyam, 16. szám, 2026. április 17.

Egy merénylet még hiányzik

"Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni?" Ez a híres idézet jut eszembe, amikor azon töprengek, hogy mi hiányzik még Orbán Viktor békeharcos mítoszához. Ficót 2024 májusában akarta meggyilkolni egy "baloldali" (azaz Léváról származó) író, Trumpot pedig két hónappal később egy republikánusként regisztrált férfi akarta lelőni, de csak a fülét találta el (ez után még Erdélyben, a tusnádfürdői szabadegyetemen is a fülükön tapasszal fejezték ki szolidaritásukat a fideszes részvevők). Orbán Viktor mítoszához is jól jönne egy megkísérelt (de persze elhárított) merénylet. Ezt azonban nem egyszerű kivitelezni. Az szóba sem jöhet, hogy valaki éles lőszerrel rálőjön, hiszen sosem lehet tudni. Aki direkt mellé céloz, ügyetlenségében az is eltalálhatja a célt. Orbánra nagyon vigyáznak, és eddig a látszólag szabad elvegyüléseit is felettébb kontrollálták. De most, hogy Magyar Pétert utánozva vidéki utakat tesz, talán találhatnak olyan útszakaszt, amelyiken egy felbérelt merénylő eltalálhatja a  páncélozott autóját. Mondjuk, egy helybeli vadász, akit előtte leitatnak, vagy bemesélik neki, hogy Magyar Péter közeledik a luxusautóján. A golyónyomokat jól lehet fényképezni, és a kísérő TEK-esektől sem lehet elvárni, hogy minden bokrot átfésüljenek. A részeg vadászt aztán le lehet csukni, a nyomozás hónapokig eltarthat, sőt, öngyilkos is lehet szegény. Még az ukrán szál hiányzik, de azt megteszi egy Ukrajnából csempészett cigarettás doboz is. 

Most itt tartok. Ígéretes gondolatmenet, de még nem tökéletes. És kérdés, hogy a miniszterelnökünk megbízna-e egy ilyen akció lebonyolításában. Elvégre a legtöbb embert ő nevezte vagy neveztette ki, és tudjuk, hogy azok mi mindent hogy el tudnak szúrni! (Persze az ellenzéki vezérét, Magyar Pétert is megmerényelheti valaki. De a kormánypárti plakátok alapján tudjuk, hogy mindenki őt támogatja, az EU és Ukrajna is, tehát nem lehetne elhinni, hogy az ellenfeleink közül bárki meg akarná ölni.)

 

Krimi

 

 

 

Képzeljünk el egy krimit! Az egyik ország titkosszolgálata

gyakorlatilag átveszi az irányítást egy másik ország felett,

a tanácsukra a kormány katonákat rendel a stratégiai

központokhoz, diplomáciai konfliktusokat provokál, banki

szállítmányokat foglal le, az ellenzék vezetőjét külföldi

kémnek nevezi, fals üzenetek ezreit juttatja el a mit sem sejtő

lakosokhoz, ráadásul szükségállapotot hirdet ki, aminek a

segítségével a soron következő választásokat is 

meghiúsíthatja. Izgalmas történet. A gond az, hogy mi is 

benne vagyunk.

 

  (Az Élet és Irodalomnak 2026. márc. 7-ikén elküldött szöveg.) 

Útonállók lettünk?

 Nyolcvanöt éve, néhány hónappal a magyar-jugoszláv
örök barátsági egyezmény ratifikálása után Magyarország
részt vett Jugoszlávia feldarabolásában. Teleki Pál
miniszterelnök emiatt öngyilkos lett, és a Horthyhoz
címzett búcsúlevelében azzal indokolta tettét, hogy
"hullarablók leszünk". Ez jut eszembe, amikor hallom
a híreket, miszerint a Terrorelhárítási Központ két ukrán
banki szállító gépkocsit tartóztatott fel, a hatóságok a
személyzetet vádemelés nélkül kiutasították, a rendben
lévő okmányokkal vitt pénzt és az aranyat viszont
lefoglalták. Ez útonállás. Itt tart most az Orbán-kormány.
Minden nap tesz valami olyasmit, amit addig nehezen
hittünk volna el.

 

(A Népszavának 2026. márc. 5-ikén elküldött olvasói levél eredeti szövege. Megjelent márc. 14-ikén.)

 

(Későbbi kiegészítés:   )

A pénz és arany egy ukrán takarékbanké volt, Ausztriából érkezett, a korábbi készpénz-szállítmányokhoz hasonlóan, előzetes megállapodás alapján. (Ukrajnának azért is szüksége van készpénzre és egyéb fizikai javakra, mert a szüntelen ostrom miatt nehézkessé vált a banki átutalás.) A magyar kormány ez alkalommal úgy döntött, hogy ráteszi a kezét az ukrán tulajdonra. Közben Lázár János (a Fidesz 2026-os választási kampánya "mesterhármasának" tagja) azóta elárulta, hogy a pénz lefoglalása ellenlépés volt azért, hogy az olajat az orosz támadások és a vezetékben esett rongálások miatt átmenetileg nem szállítják Magyarországnak és Szlovákiának. A pénznek a nemzetközi joggal szemben álló,  jogtalan feltartóztatása miatt válság keletkezhet az ukrán gazdaságban, a lakosság élelmezésében. Az Európai Unió legtöbb kormánya elítéli a magyar kormány banditizmusát, amelyet egy élet-halál harcát vívó ország ellen folytat. Az akció feltételezett célja az, hogy fokozza az Orbán-kormány háborús hisztériáját, és ily módon befolyásolja a választások eredményét. (2026. márc. 13.)

Az igazi atombomba

A Spiegel közvéleménykutatása szerint a szavazók elsöprő többsége, 92 százalék válaszolta, hogy Magyarországnak nincs helye a továbbiakban a közösségben.  A német lap arról számol be, hogy a miniszterelnök, Orbán Viktor „választási kampányt folytat az EU ellen, és nyíltan zsarolja azt”, illetve hogy „a német adófizetői pénzek nem folyhatnak tovább egy olyan országba, amely Moszkvához igazodik”.  A cikk második felében azt írják, hogy „ha Orbán Viktor ismét megnyeri a választásokat, az EU nem fogadhatja tovább Magyarországot soraiban”. Véleményük szerint nem elfogadható, hogy „egy Orbánhoz hasonló kormányfő alattomos eszközökkel hangulatot keltsen Brüsszel és demokratikus képviselői ellen, blokkolja az egész EU-t, és egyúttal továbbra is Brüsszelből érkező segélyekkel tömje korrupt rendszerét. A német adófizetők nem fizethetnek tovább azért, hogy Orbán Moszkva felé vezesse országát”.

A szavazati jog megvonását már tizenöt éve folyamatosan felvetik az Unióban. (Ezt szokás "atombombának" nevezni.) De hol a lengyel, hol a szlovák kormány tette lehetetlenné a szavazati jog megvonását az Orbán-kormánytól. Még sokáig ez lehet a helyzet. És ha Magyarország végre "eurokompatibilis" lesz, akkor is lehet egy másik kormány, amelyik a saját önző érdekei védelmében megakadályozhatja a vétkes tagállam kizárását (illetve a legrosszabb esetben is csak a szavazati jogának megvonását). Nincs mese, itt radikális lépésre lenne szükség. Létre lehetne hozni egy "árnyék-uniót", amelyben a többségi szavazat érvényes, de amely rendelkezhetne az összes pénz felett. Meg lehetne szüntetni a jelenlegi EU-t, és létrehozni helyette egy másikat, amelyiknél folyamatosan vizsgálják, hogy az egyszer felvett tagországok megfelelnének-e még a felvételi kritériumoknak. És ha egyiket sem sikerül megcsinálni, akkor még mindig marad egy utolsó, bár nagyon kockázatos eszköz. A "normális" 25 tagállam egyenként megszakíthatná a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Ezzel automatikusan kikerülnénk a schengeni övezetből és a NATO-ból (ennek az a pozitív hozadéka is meglenne, hogy többé nem olvashatnák az orosz titkosszolgálatok a hozzánk érkező dokumentumokat). Megszűnnének az Európával fennálló kereskedelmi és politikai kapcsolatok is. A magyar kormány számára ez az öngyilkossággal lenne egyenlő, de remélem, hogy mindezek csak addig tartanának, amíg mi, magyarok, észhez nem térünk. 

Én az észhez térésnek drukkolok.

 

 

Ukrajnai béketervem

 

Trumpnak nem sikerült egy nap alatt véget vetnie az ukrajnai háborúnak.
De nem adja fel. A legutóbbi javaslata: Ukrajna fejezze be a háborút,
különben az USA nem támogatja tovább. Ez nem megy könnyen, hiszen
Putyin hódító háborúja egy napra sem szünetel, tovább pusztul az ukrajnai
lakosság és gazdaság. De íme az  általam ajánlott, igazságos béketerv:

1. Mindkét ország vonuljon vissza a budapesti memorandum által kijelölt
határok közé, Ukrajna mondjon le arról, hogy elfoglalja Moszkvát és a
Távol-Keletet!

2. Mindkét ország adja vissza az általa elrabolt gyerekeket és felnőtteket,
fizesse a sebesültek és rokkantak egészségi ellátását!

3. Mindkét ország építse fel, a háborúban általa lerombolt épületeket, gyárakat,
erőműveket, iskolákat, bölcsődéket, templomokat és kulturális létesítményeket!

4. Mindkét országban rendezzenek demokratikus választásokat, és a  két nemzet
függetlenségét, békés együttműködését az új kormányok is szavatolják!

Ez a béketerv is reális. Ha nem is egyetlen nap alatt, de a szükséges lépések
azonnal elkezdhetők. És sokkal könnyebb lenne megvalósítani, mint például a gázai
békefolyamatot.

A Nobel Béke-díjról az értesítést az alábbi e-mail címre kérem:

mandygabor@yahoo.com

Ki mit tud?

Orbán Viktor azóta irtózik a miniszterelnöki vitáktól, hogy 

Gyurcsány jobbnak bizonyult nála. De most, hogy a stábja 

bevetette azt a videót, amelyen állítólag majd láthatjuk, 

hogy az ellenfele hogyan szerelmeskedett a korábbi barátnőjével,

könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhet. Mi lesz, ha a választók 

követelni fogják, hogy a regnáló miniszterelnök is mutassa meg, 

mit tud az ágyban? És, bizony, könnyen bebizonyosodhat, hogy

(A dzsungel könyvéből véve az analógiát)  Akela elvéti az ugrást.

Mert nem biztos, hogy egy "ketrecharcos"  minden pályán

győzni tud.

 

 

(Az Élet és Irodalomnak küldött levél eredeti szövege.)

Helytartók

Nyugdíjas lévén megkaptam Orbán Viktor aktuális atyai üzenetét,  amelyben megnyugtat, hogy bár "a brüsszeli bürokraták és magyarországi helytartóik hadat üzentek a rezsivédelemnek, és a napvilágra került dokumentumokban előrevetítették az önöket is súlyosan sarcoló megszorítási terveiket", semmi vész, mert "ameddig nemzeti-polgári kormány vezeti Magyarországot,addig minden nyugdíjas biztonságban lesz." Ezzel szemben Brüsszelben nem bürokraták vannak, hanem a mi képviselőink, nincsenek magyarországi helytartóik (nem is lehetnek, hiszen akik lehetnének, azok még nincsenek hatalmon), azonkívül senki sem üzent hadat  a rezsivédelemnek (csak nem ezt tartják a legjobb módszernek), és az említett "dokumentumok" nem egyszerűen "napvilágra kerültek", hanem a kormányhoz közeli emberek fabrikálták, és a bírósági döntés után is tovább terjesztették őket, a mi pénzünkön. Ezzel szemben Orbán Viktort valóban lehetne helytartónak vélni, hiszen ő hatalmon van, és a legtöbb döntését előre egyezteti Putyinnal. Egyáltalán nem érzem magamat biztonságban.

 

 

 (A Népszavában megjelent olvasói levelem szövege, 2026. február 5.)

 

 

Képzelt háború

 

Képzeljük el, hogy Romániában egy szélsőséges nacionalista kormány jut hatalomra. Mivel a haderejük most is jelentősen erősebb, mint a Magyar Honvédség, határprovokációkat szerveznek, és megtámadnak bennünket. Elfoglalják Csongrád megyét, és Szabolcs-Szatmárba is beleharapnak. (A román hadsereg erős, ne felejtsük el, hogy a Tanácsköztársaság bukása után egészen Győrig eljutottak!) Mit tenne a magyar kormány? Harcolna, vagy megadná magát? Tegyük fel, hogy tárgyalni kezdene, és arról alkudozna, hogy a megye milyen hányadát adná oda a románoknak a békéért cserébe. Amikor a románok látják, hogy gyengék vagyunk, újabb megyéket akarnak maguknak, olyanokat is, amelyeket még nem is foglaltak el. Az Európai Unióhoz nem fordulhatunk, mert a függetlenségünk érdekében már kiléptünk belőle. (Már a NATO is felbomlott, elsősorban az USA miatt, de mi is segítettünk.) Később a szlovák, sőt, a szerb kormány is a románok pártjára áll, és Magyarországból itt is, ott is újabb területeket szakítanak le.

A horvátok és a szlovének nem sietnek a segítségünkre, nehogy belesodródjanak a háborúba, amely a határaik közelében zajlik.

 

 

 Ez csak egy képzelt forgatókönyv. De nagyon hasonló történik most Ukrajnában. Orbán, a béke barátja, nem hajlandó segíteni Ukrajnát, magára hagyja az agresszorral szemben. Az ellen is teljes erővel tiltakozik, hogy az EU és a NATO segítséget nyújtson, minden ilyen uniós határozatot megvétóz. És mi lesz a jutalma? Ha Oroszország bennünket is elfoglal, esetleg ő maradhat Magyarország miniszterelnöke. Vagy az orosz hatalom helytartója lesz. És mi lesz a mi jutalmunk azért, hogy ezt engedtük? Hogy tovább is életben maradunk, újra megtanuljuk az oroszt, amely az új államnyelvünk lesz, és elfelejtjük, hogy annyi nemzedéken át arról álmodoztunk, hogy egyszer majd Európa, a fejlett nyugat részeivé válunk. Akinek ez nem tetszik, az megpróbálhat disszidálni. Ha át tud jutni az aláaknázott szögesdrót-kerítésen.

 Lehet, hogy túlságosan pesszimistának tűnök. Pedig csak realista vagyok.

Tanmese az 1 centesről

 Egy nap készpénzzel fizettem a helyi kis boltban. Amikor
eltettem a visszajárót, egy érme leesett a földre. Tisztán
hallottam a csengését, de nem láttam, hogy merre gurult.
Aztán a padlón megláttam egy vöröses színű kis pénzdarabot,
mindjárt a cipőm előtt. Nem a kezemből kipottyant érme
volt, hanem valami más. Nem volt rajtam a szemüveg, ezért
megmutattam egy másik vásárlónak is, aki megállapította,
hogy egy 1 centes, méghozzá nem is eurocent, hanem amerikai.
A boltosok állították, hogy ezt a pénzt sosem látták, fogalmuk
sincs, hogy kitől és miként került oda, a pénztár elé.
Megörültem neki, beletettem a pénztárcámba, és amíg mentem
haza, elképzeltem, hogy hogy fogom majd mutogatni az
ismerőseimnek a már nem létező 1 forintosból amerikai
centté változott varázspénzemet. Tele voltam ötlettel, és
örültem a csodának. Ámde amikor otthon kipakoltam a
szatyromat, már nem találtam az 1 centest. Minden zsebet,
a szatyrom pénztárcám minden redőjét átvizsgáltam, de a pénz
szőrén-szálán eltűnt. Ez történt tegnap. És hogy ez miért tanmese?
Mert az életben máskor is megeshetik, hogy valami a miénk
lesz, amihez semmi közünk sincs, terveink vannak vele, de
amikor meg szeretnénk valósítani őket, az a valami úgy eltűnik,
mintha nem is lett volna. Addig kell megbecsülnünk, amíg a
kezünkben tartjuk, mert nem tudjuk, mikor illan el. Ahogy jött,
úgy el is mehet. És csak az emléke marad meg. Az a miénk marad.